Egy új összehasonlíthatóságot segítő mérő bevezetésével népszerűsítené az öngondoskodást, egyben élénkítené a piaci versenyt a Magyar Nemzeti Bank (MNB). A piacfelügyelet ajánlást fogalmazott meg, amivel összehasonlíthatóvá válna a nyugdíjbiztosítások és az önkéntes nyugdíjpénztárak költségszintje.
A TKMNYP, a nyugdíjpénztári teljes költségmutató egy előremutató indikátor, évtizedekre kalkulálható, hogy mire lehet számítani, így elsősorban azoknak szól, akik épp most mérlegelik, hogy milyen megtakarítási termékkel készüljenek fel az időskorra.
Jelenleg az MNB számításai szerint a pénztárak költségszintje 0,5 és 2,5 százalék közé várható, míg a biztosítói költségek 0,8 és 5,7 százalék között mozognak. Nagy Koppány biztosítási, pénztári és közvetítők felügyeleti igazgató szerint az összehasonlítással a költségeit amúgy is harmadával csökkentő pénztári szektor megerősödhet, a transzparenciával pedig a biztosítók is javíthatják hatékonyságukat a komolyabb versenyre való tekintettel. A pénztárak majdnem tizedével csökkentették díjterhelési mutatójukat tavaly, a szint így 0,75 százalékra csökkent.
A mostani ajánlás nem jelenti azt, hogy a piacfelügyelet a pénztárakat preferálná a biztosítókkal szemben
- mondta a Napi.hu kérdésére Nagy Koppány. A piacfelügyelet továbbra is azt szeretné, ha minél többeknek lenne öngondoskodási kerete. Hogy ez konkrétan milyen termék, az másodlagos, viszont fontos, hogy kellő alapossággal tudjanak tájékozódni a lehetőségek között.
A mutatót először jövő márciusban hozzák nyilvánosságra a piaci szereplők, miután elvégezték a megfelelő számításokat. Az ajánlás publikálását több konzultáció előzte meg, aminek eredményeként az MNB finomított is a javaslaton.
Vitás tétel a jegybanki modellben, hogy az havi 25 ezres megtakarítást feltételez, ez a pénztári tapasztalatok szerint túl magas. Nagy Koppány szerint ezt az összeget orientációnak is szánja piacfelügyelet, mivel ez tekinthető egy megalapozott nyugdíjkiegészítést biztosító összegnek.
Az MNB szerint a mostani ajánlás illeszkedik a jegybank által felvázolt versenyképességi lépések sorába, amelyek többek között az egyes pénzpiaci költségmutatók újraszabályozását is jelentik.