A pénzügyi kockázatok globális emelkedésével egyre rohamosabb forintgyengülésnek lehettünk tanúi 2018-tól kezdődően: 2018-ban meg kellett barátkoznunk a 320 körüli euró-forint árfolyammal, tavaly a 330-assal, idén pedig úgy tűnik, hogy a 350-370 közötti szintek állandósulnak - írta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Zrt. vezető elemzője a bank elemzőinek legfrissebb negyedéves stratégiai jelentésében.

Bár nem újdonság, hogy a globális pénzügyi bizonytalanság a feltörekvő piaci devizák gyengülésével jár, a lengyel zloty-hoz és a cseh koronához képest a forint nagyobb mértékben veszít az értékéből: egy év alatt az euróval szemben a forint 9 százalékkal értékelődött le, míg a régiós társak 5-6 százalékkal. Öt év távlatában a forintnál már 16 százalékos a leértékelődés, míg a zlotyié 6 zloty, a korona-euró árfolyam pedig nem változott. Tíz év távlatában a forintnál már 30 zlotyt meghaladó leértékelődésről beszélünk, ami háromszor nagyobb a csehek vagy a lengyelek fizetőeszközének az értékvesztéséhez képest - állapította meg a prognoszta.

Kapcsolódó

Ez a különbség pedig meglátszik a hazai infláció konzisztens felülteljesítésében is. Az árfolyam gyengeségének hátterében pedig fundamentális okok szerepelnek. Egyrészt a magyar gazdaság sérülékenysége továbbra is nagyobb, mint a régiós társaké - ezt jól módon ragadja meg a hitelminősítésekben meglévő különbség. Másrészt a gazdaságpolitika ambíciói is eltérőek: Magyarországon az MNB fő fókuszába a gazdasági növekedés alacsony kamatokkal történő serkentése került. A szuperalacsony kamatszintnek volt a költsége az, hogy a romló nemzetközi befektetői hangulatban tavaly és tavalyelőtt már nem sikerült stabilan tartani a forintot, 2020-ban pedig elemi erővel sodródott korábban elképzelhetetlen szintekre az árfolyam, miközben - a világon egyedülálló módon - a még drámaibb leértékelődést kamatemeléssel volt kénytelen megakadályozni a jegybank.

Az árfolyam kapcsán pedig nagy magabiztosságra nincs ok. A második hullám tetőzésére még várni kell, a feltörekvő piaci devizák további gyengülhetnek. Eközben az MNB preferenciái jottányit sem változtak: cél a minél alacsonyabb kamatkörnyezet fenntartása.

Ha a globális befektetői kockázatvállalási kedv csökken, akkor a forint gyengülésre van ítélve. Amikor együtt gyengül a forint a többi környező devizával, akkor különösebb teendője nincs az MNB-nek. Amikor azonban a leértékelődés aránytalanul nagymértékűvé válik, azaz "rászállnak" a forintra, akkor jöhet az MNB részéről valamilyen akció, végső soron újabb kamatemelés.

Ha pedig a piacokon a kockázatvállalási hajlandóság javul, az normál esetben a forint erősödését hozná, ám az MNB-nek erről más a felfogása - fogalmazott a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Véleménye szerint amennyiben a 2-4 százalék között marad az infláció, akkor nem a forint erősítése a cél, hanem a kamat csökkentése. Ilyenkor jöhet egy kis kamatvágás.

Ha abból indulunk ki, hogy a koronavírus a következő 12 hónapban velünk marad és ez a gazdaságban is érezteti a hatását, akkor talán a leginkább valószínű az, hogy nem lesz nagy árfolyamváltozás. Ebből oldalazó pálya adódik - véli Török Zoltán, aki 2020 végére 355 forintos, 2021 végére pedig 360 forintos euróra számít - valamint ezzel párhuzamosan változatlan, 0,75 százalékos egyhetes betéti kamatra. Tartósan inkább jó befektetői hangulat mellett a változatlan árfolyam és kamatcsökkenés, újabb pénzügyi "para" mellett pedig némileg gyengébb (370-es) forint, illetve további egyhetes betéti kamatemelés lehet a válasz.