A számítások alapján a XX. század első felében Magyaroszágon a a nemzeti jövedelem közel megduplázódott, majd a század végére, azaz 2000-re az 1950 körüli érték ötszörösére nőtt. A XXI. század eddig eltelt csaknem két évtizedében mintegy 55 százalékos GDP-növekedés következett be - olvasható a Statisztikai Szemle friss számában megjelent, Pozsonyi Pál és Szőkéné Boros Zsuzsanna által írt Nemzeti jövedelem, gazdasági növekedés című tanulmányban.

Az 1867-es kiegyezés után megindult erőteljes gazdasági fejlődést az első világháború és az immár százéves trianoni békediktátum szakította meg, ami a háború negatív gazdasági következményeit tovább súlyosbította. A trianoni szerződés a magyar társadalmat és gazdaságot súlyosan érintette, és nagymértékben befolyásolta az azt követő évtizedek alakulását. Magyarország nemcsak területének kétharmadát és lakosságának 60 százalékát veszítette el, de gazdasága is súlyos károkat szenvedett. Az ország termelő- és szolgáltatóvagyonának 60 százalékát, ipari kapacitásának felét, mezőgazdasági termőterületének legalább 40 százalékát  elveszítette, így a gazdaság termelőképessége, valamint a megtermelt nemzeti jövedelem is jelentősen csökkent.

Kapcsolódó

A magyar GDP változása
IdőszakTeljes növekedés (%)Éves átlagos növekedés (%)
1900-1913+39,22,6
1924-1938+49,42,9
1950-1960+77,05,9
1960-1970+63,35,0
1970-1980+62,25,0
1980-1990+11,91,1
1990-2000+2,40,2
2000-2010+22,72,1
2010-2018+24,02,7
Forrás: tanulmány

A trianoni területen az ipari termelés 1921-ben a háború előtti szint felét sem érte el, míg a mezőgazdaság 75-80 százalékos szintet tudott teljesíteni. A Magyar Gazdaságkutató Intézet 1947-ben készített egy becslést, mely szerint 1920-ban 3 718 millió pengő lehetett a nemzeti jövedelem 1924-1926-os átlagáron, Agnus Maddison becslése szerint pedig 1920-ra mintegy 20 százalékkal esett vissza 1913-hoz képest a megmaradt területre számolva. Valószínűbb azonban, hogy a csökkenés ennek akár kétszerese is lehetett.

Az ország gazdaságát a trianoni béke utáni kormányok igyekeztek megszilárdítani. A fő törekvés a valuta stabilizációja, a költségvetési helyzet javítása és a gazdasági növekedés beindítása volt. Ezeket a célokat lényegében 1924-1925-re sikerült elérni, amikor a Bank of England által nyújtott 4 millió font hitel mellett népszövetségi kölcsönt is kapott Magyarország. Az infláció "legyűrésében" kulcsszerepet játszott a Magyar Nemzeti Bank 1924-es létrehozása.

A stabilizációt követően az ország nemzeti jövedelme évről évre emelkedett, és 1929-re - a világgazdasági válság kitörésének évére - már majdnem elérte az első világháború előtti szintet, amelyről mintegy 20 százalékkal vetette vissza az 1929-1933-as válság. 1931 után újra beindult a növekedés. Az évtized végére a magyar agrárexport háromnegyede került Németországba. Az ipari termelés 1937-ben már meghaladta a válság előtti 1929-es szintet. A számítások szerint 1935-1936-ban újra a világválság előtti szintre jutott az ország nemzeti jövedelme, s a második világháború kitöréséig további mintegy 10 százalékkal emelkedett.

A magyar gazdaság fejlettségi szintje 1910-ben (az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján) az osztrák és a cseh 40, míg a német 27 százalékát érte el. Az ország 1990-re csak kismértékben tudta ledolgozni relatív elmaradottságát: 15-20 százalékponttal közeledett ugyan a német, cseh és francia szinthez, ugyanakkor az osztrák egy főre jutó nemzeti jövedelmet csak kisebb mértékben, 10 százalékkal tudta megközelíteni.

A rendszerváltozást követően - kisebb visszaesések után, de - folytatódott a lassú felzárkózás. Az elmúlt 25 év alatt átlagosan 10-15 százalékponttal kerültünk közelebb a fejlett országokban tapasztalt fejlettségi szinthez. Az ICP európai programja, az úgynevezett Európai Összehasonlítási Program számításai alapján Magyarország 2018-ra vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-je az EU-28-ak átlagának 71 százalékát érte el.

KSH