A magyar turisták kedvelt célpontja a nyári szabadságolások idején a horvát tengerpart, és ennek megfelelően az idei szezonban is csúcsokat döntött a déli szomszédunkba irányuló utasforgalom. 

A horvát tengerpart az Adriai-tenger keleti oldalán húzódó teljes partvonalat jelenti, amely északnyugaton a szlovén határtól egészen a délkeleti Montenegróig húzódik. Honfitársaink közül sokan igyekeznek a távolabbi területekre is, de Budapest és Horvátország között a legközelebbi tengerpart mégiscsak Rijeka (Fiume), ami mintegy 500 kilométerre fekszik a magyar fővárostól.

Tengerhez, magyar, el a tengerhez!

Ez a nagyra törő jelmondat Kossuth Lajos nevéhez fűződik. A korabeli források szerint ugyanis a Hetilap egyik 1846-ban megjelent kiadásában ő agitált elsőként a Magyar Királyság gyöngyszemének számító Fiume (ma Rijeka) fejlesztése mellett. A kikötőváros a 19. és 20 század fordulóján mintegy négy évtizeden át a Magyar Tengermelléket jelentette, amely a Magyar Királyság része volt, és az Osztrák–Magyar Monarchia idején élte a fénykorát.

Rijekában a turista manapság is lépten-nyomon magyarokba és magyar vonatkozású emlékekbe ütközik. Ott látható többek közt Baross Gábor és Jókai Mór emléktáblája, továbbá megannyi kikötőbak és csatornafedél, amelyek Skull Mátyás (Matteo Skull) fiumei vasgyáros öntödéjéből kerültek ki, és dacolnak az idővel immár több mint egy évszázada.

Kép: economx, Sánta András
Kép: economx, Sánta András

Skull Mátyás

Az egykori vasöntöde tulajdonosa az ausztriai Gottschee településen, a mai szlovéniai Kocevjében született 1836-ban. Egyiptomi és törökországi kitérő után 1863-ban érkezett Fiumébe, vállalkozását 1878-ban alapította, majd a városban élt és dolgozott haláláig, 1901-ig. Életpályája hűen mutatja Fiume sokszínűségét: egy osztrák–német polgár, aki szlovén vidékről érkezve megállapodik az akkoriban horvát fennhatóságú Fiumében, hogy később, a magyar érában olyan vasöntődét alapítson, amely aztán az olasz időkben is működött.
Fiume izgalmas hely, de a jelzőt megkapja minden hasonló multikulturális, tengermelléki nagyváros, és köztük minden bizonnyal nem Fiume a legizgalmasabb. Fiumét az teszi számunkra igazán érdekessé, hogy egyfajta egzotikus alternatív magyar valóságot lelünk meg benne. Valóságot, ami történelmi tényekbe, a magyar jelenlét anyagi-szellemi bizonyítékaiba dermedten áll előttünk, másrészt viszont olyan, mint a csapongó képzelet műve. Gyerekek fantáziálnak így a világatlasz fölött, mint ahogy Fiume: van. Vagy volt.

A fenti idézet a Magyar Krónika hasábjairól való, és irodalmi igényességgel foglalja össze azokat az érzéseket, amelyek a kikötővárosban hatalmába kerítik az odalátogató magyar turistát.

Kép: archív képeslap

A következő „magyar” kikötő Triesztben lehet

A magyar kormány napjainkban sem adta fel azt a tervet, hogy Magyarország ismét tengeri kereskedelmi összeköttetéshez jusson. Ennek értelmében Magyarország 2019 nyarán egy 300 méter hosszú partszakasszal rendelkező 32 hektáros területet vásárolt meg Trieszt kikötőjében 31 millió euróért, 60 éves koncessziós szerződés keretében, és további 100 millió eurós befektetéssel tervezi létrehozni Magyarország tengeri kijáratát, vagyis egy magyar tulajdonú mélytengeri kikötőt, illetve a hozzá kapcsolódó logisztikai központot. 

Az olaszországi beruházás hivatalos célja, hogy a magyar vállalatok könnyebben elérhessék Kínát és a Közel-Keletet, illetve az, hogy a Magyarországról legfeljebb egy nap alatt elérhető olasz kikötőből bonyolíthassák exporttevékenységüket. 

Kép: Adria Port Zrt., látványterv

A hivatalos bejelentés szerint a kormány kétmillió tonnás, 78 ezer konténernyi forgalommal számol évente.

A tengeri kikötőre vonatkozó tervek végül idén júliusban kaptak zöld jelzést, ahogy arról lapunk is beszámolt. Az illetékes kikötői hatóság jóváhagyta a magyar tulajdonban lévő terminál rakpartosítását, így egy lépéssel ismét közelebb került Magyarország a trieszti tervek megvalósításához. 

Ezzel párhuzamosan megkezdődött a pályázati munkák elbírálása is, és hamarosan eldőlhet, kit bíznak meg a munkálatok elvégzésével. A győztes cég feladata első körben az lesz, hogy hajózhatóvá tegye a csatornát, továbbá a munkálatok első fázisába tartozik a közút-hálózathoz való csatlakozás megoldása is. 

A magyar vállalatok a tervek szerint 2026-tól vehetik igénybe exporttevékenységükhöz a trieszti kikötő magyar terminálját.