Már az 1800-as évek elején megfigyelték, hogy az influenzajárványok idején jelentősen megszaporodnak a tüdőgyulladásos esetek. Az akkori feljegyzések a közel 100 évvel később pusztító spanyolnátha idején is igazolódtak. A spanyolnátha-járvány magas halálozási okait kutató tudósok az elhunytak tüdőszövetéből mintát vettek, és arra jutottak, hogy nem közvetlenül az influenza vírusnak, hanem a bakteriális szövődményként fellépő tüdőgyulladásnak volt köszönhető a magas halálozási ráta.
Egyes becslések szerint a spanyolnátha-járványban a halálesetekért a bakteriális felülfertőzések voltak a felelősek, amelyeket leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae nevű baktérium okozott. Abban az időben még nem állt rendelkezésre sem antibiotikum, sem védőoltás. Azonban a manapság rendelkezésre álló antibiotikumok mellett is sokaknál vezet életveszélyes állapothoz, vagy akár halálhoz az influenza talaján kialakuló bakteriális tüdőgyulladás, ami különböző kórokozókra visszavezetve, de a negyedik leggyakoribb halálok a WHO szerint. A fertőző betegségek közül ebben halnak meg leggyakrabban Európában.
Idősebbekre veszélyesebb
Különösen a csökkent védekezőképességű idősebb korosztály, illetve a krónikus betegséggel élők kitettek a fertőzésnek, amely esetükben súlyosabb lefolyású lehet. Az idősek és a krónikus betegek gyakrabban szorulnak kórházi kezelésre, körükben gyakoribb a tüdőgyulladásos szövődmény, illetve annak súlyos, életveszélyes formája, vagy akár a halálos kimenetel. Idős korban a súlyos tüdőgyulladás következtében alakul ki leggyakrabban a véráramfertőzés.
Az immunrendszer öregedése miatt az idősek nem mindig produkálják a betegség jellegzetes tüneteit, gyakran csak a megváltozott mentális állapot, a zavartság, vagy az elesettség utal a fertőzésre. A terápia késlekedése pedig tovább rontja a gyógyulási esélyeket. A tüdőgyulladás átvészelése is nyomot hagy a szervezeten, a betegség következményei pedig komoly terhet jelentenek mind az egyén, mind a társadalom számára.
Hatásosabb a megelőzés
A már kialakult fertőzés kezelésével szemben érdemesebb a betegség megelőzésére hangsúlyt fektetni, fokozott kockázat - időskor, krónikus betegség - esetén az influenza és a tüdőgyulladást okozó pneumococcus elleni védőoltással, a még nem oltott embereknél a hazai protokoll a konjugált vakcinát javasolja.
A Nézőpont Intézet friss felmérése szerint ugyan az idősek többsége igyekszik minél többet tenni egészsége megőrzéséért, az ajánlott védőoltásokat azonban csak 44 százalékuk adatja be magának, pedig ez fokozott kockázatot jelent. Az influenza elleni védőoltás évek óta díjmentesen elérhető az időseknek (az idei szezonban pedig a teljes társadalomnak), a pneumococcus baktérium elleni vakcinát azonban nem finanszírozza az állam, pedig a kórokozó által kiváltott invazív betegségek halálozási rátája a 65 év felettiek körében 25 százalékos. A betegség a rosszabb életkilátások mellett ráadásul hosszabb ápolási idővel is jár.
Évi 200 halálesetet lehetne megelőzni
A tanulmány szerint szakirodalmi adatok alapján széleskörű védőoltással akár évi kétszáz halálesetet és közel ezer megbetegedést lehetne elkerülni, a várt társadalmi és gazdasági haszon várhatóan meghaladja a költségeket. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az idősek nemcsak haszonélvezői a jóléti rendszereknek, hanem maguk is jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetgazdaság teljesítményéhez. Egy 65 éves vagy idősebb magyar állampolgár átlagosan 728 052 forintnak megfelelő hozzáadott értéket állít elő évente, ugyanakkor a rá jutó, becsült, éves egészségügyi kiadás 609 100 forint - állapítja meg az idősek társadalomban betöltött szerepét, tevékenységük gazdasági jelentőségét vizsgáló tanulmány.
Az elemzés készítői minden olyan szakpolitikai intézkedés bevezetését megfontolandónak tartják, amely segít megőrizni, tovább erősíteni az idősek munkaképességét, egészségét, aktív gazdasági és társadalmi szerepvállalását. Ilyen intézkedés lehet többek között, ha felhívják a figyelmüket a fertőző betegségek megelőzését szolgáló vakcinákra, és azokat minél szélesebb körben elérhetővé teszik számukra - írják.