A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

− Bár az Európai Bizottságban (EB) nem az országát képviseli, sokan számon kérik, hogy eléggé kiáll-e a magyar érdekekért. Milyen a viszonya a jelenlegi budapesti kormánnyal, kikérik a véleményét?

− Nem tudok arról, hogy sokan számon kérnének ilyesmit. Köztudott, hogy a biztosok az EU közös politikáit, szempontjait, érdekeit képviselik. Ugyanakkor természetes az, hogy mindenki a saját országának minisztereivel, nagyköveteivel találkozik legtöbbet, a hazája médiájában szerepel leggyakrabban. Ez az én esetemben is így van. A magyar kormány foglalkoztatási és szociális ügyekben illetékes vezetőivel rendszeresen beszélek, találkozom. Czomba Sándorral például csak idén volt már két közös budapesti fellépésünk és áprilisban lesz egy következő. Balog Zoltánt rögtön a miniszteri kinevezése után meglátogattam, és hol személyesen, hol telefonon beszélünk, amikor szükséges. Az azonban tény, hogy az uniós források felhasználását illetően a politikai szintű kapcsolattartás nehezebb lett, mióta Fellegi Tamás távozott.

Gyorsan átment az ifjúsági garancia

− Uniós biztosként az ötéves megbízásából három már eltelt. Mit tart az eddigi legnagyobb sikerének és kudarcának?

− Az egyik legfontosabb siker a legutóbbi: az összes tagország elfogadta az ifjúsági garancia koncepcióját, és született hozzá egy új, 6 milliárd eurós pénzügyi eszköz is a hosszú távú költségvetésben. Ma az EU legsúlyosabb problémája a munkanélküliség és különösen súlyos a pályakezdők helyzete (a tagországok mintegy kétharmadában). Az eurózóna válságának komoly szerepe volt abban, hogy a probléma ilyen mértékben elfajult, de nem lehet tétlenül várni, amíg a valutaválság megoldódik és egyszer majd fellendül a gazdaság. Az ifjúsági garancia elfogadásával olyan strukturális változás mellett kötelezték el magukat a tagországok, ami hosszú távú javulást eredményezhet. A bizottsági javaslattól a tanácsi határozatig kevesebb mint három hónap telt el. Barrosótól Van Rompuyon át az Európai Parlamentig mindenki beállt kezdeményezésünk mögé − ilyen ritkán fordul elő.

Kép: Reuters

Ha példát kell mondanom olyasmire, ami egyelőre még nem sikerként könyvelhető el, az a munkaidő-irányelv felülvizsgálata. Az uniós jog kötelezi az EB-t, hogy bizonyos javaslatokról konzultáljon az EU-szintű munkáltatói és munkavállalói tömörülésekkel. Ez is történt, és a szociális partnerek úgy döntöttek, maguk tárgyalnak az uniós irányelvről. Két év után azt a választ kaptuk, hogy nem született kompromisszum. A bizottság most mérlegeli, mit a legcélszerűbb tenni a következő másfél-két évben.

− Mikor lesznek láthatóak a finn, svéd és osztrák példákra építő ifjúsági garancia az első eredményei?

− Azon országokban, ahol jobb a helyzet, nyilván hamarabb lesznek látható eredmények − ilyen például Luxemburg vagy Észtország. Viszont éppen azért kapott az ügy egy hatmilliárd eurós külön keretet, hogy a legnehezebb helyzetben levő régiókon célzottan segíteni lehessen. Ez az eszköz csak januártól érhető el, de sok országnak még a kifutó időszakból is rendelkezésre áll forrás az Európai Szociális Alap (ESZA) keretében, így tehát van miből dolgozni. Az előkészítő munka már a tavasszal indul, ezt módom lesz majd közvetlenül megtekinteni Spanyolországban, Görögországban, Szlovákiában és másutt.

Kötelezettségszegési eljárás lehet a röghöz kötésből

− Hétfőn elfogadta a magyar parlament a felsőoktatásban röghöz kötés néven elhíresült új jogintézmény beemelését az alaptörvénybe. Eközben egy − önhöz tartozó − pilot eljárás zajlik az ügyben Magyarország ellen. Hogyan áll a folyamat, mikor és mi lehet a következménye?

− A pilot eljárás novemberben indult, februárban kaptunk válaszlevelet magyarul, amelynek értékelése nem zárult még le. Elméletileg három irány lehetséges ilyenkor. Az egyik lehetőség, hogy a tagállam olyan érveket hoz, amelyek az EB-t meggyőzik arról, hogy nem szükséges a folyamat folytatása. A második lehetséges irány, ha a tagország Brüsszel érveit figyelembe véve megváltoztatja a jogszabályt. Ebben az esetben a bizottság lezárhatja a folyamatot, ha úgy látja, hogy megnyugtató az új szabályozás. Ellenkező esetben − és ez a harmadik lehetőség − kötelezettségszegési eljárás indulhat. A tavasz folyamán ennek el kell dőlnie. E pillanatban az elsőnek adnék legkisebb esélyt és a harmadiknak a legtöbbet.

− Ha a hallgatói szerződésről bebizonyosodik, hogy uniós jogba ütközik, azt visszamenőleg hogyan lehet orvosolni?

− Egyszerűen figyelmen kívül kell majd hagyni azokat a kitételeket, amelyek az uniós jogba ütköznek. Ez nem orvosol visszamenőleg olyan eseteket, amikor valakit a hallgatói szerződés tartalma elriaszt a hazai továbbtanulástól, és például inkább külföldre megy tanulni. De azoknak, akik tíz évvel a végzés után − tehát például 2026-ban vagy 2028-ban − a visszatérés vagy visszafizetés dilemmájával szembesülnének, ez megnyugtató lehet.

Egyelőre kevés magyar vándorolt el

− Évről évre intenzívebb a munkaerő mozgása az EU-n belül. Magyarországról az utóbbi években egyre többen mennek tartósan, éven túl munkát vállalni külföldre, egyfajta előremenekülésként. A közelmúltban Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként félmillió fős, nyilvánvalóan túlzott becslést adott erre a tömegre. Ha a kutatók által elfogadott 180-200 ezer fős létszámot fogadjuk is el, ez hatalmas embertömeg. Mit kellene ahhoz a magyar gazdaságpolitikának tenni, hogy a többség idővel visszatérjen a magyarországi munkaerőpiacra?

− A többségnek vagy a kisebbségnek a saját egyéni döntése kell hogy legyen, visszatér-e, s ha igen, mikor. Magyarországról az elmúlt két évben − a 2011-es német és osztrák piacnyitással is összefüggésben − a korábbinál nagyobb arányú volt a kiáramlás, de a magyarok ezzel még messze nincsenek az élmezőnyben. Sokkal kisebb az elvándorlási arány, mint a lengyelek vagy a litvánok körében, nem is beszélve a román állampolgárokról. Az unió arról is szól, hogy hosszabb-rövidebb időre sokan élnek a külföldi tanulás és munkavégzés lehetőségével, majd sokan visszajönnek, és megint mások elhelyezkednek vagy próbálnak szerencsét Németországban, Belgiumban vagy másutt.

Ha a kormányzat vagy a vállalkozói szféra úgy érzi, hogy egyes szakmákban, ágazatokban ez a mobilitás zavarokhoz vezet, úgy elsősorban a munkakörülmények javításával kell dolgozókat ide- vagy visszacsábítania. Ehhez például a képzési lehetőségek nagyban hozzá tudnak járulni, amelynek finanszírozását nemcsak a hazai adófizetők biztosítják, hanem az uniós források is: leginkább az ESZA. Emellett az ifjúsági garancia bevezetése is segíthet abban, hogy a fiatalok itthon találjanak munkát, itthon szerezzenek munkatapasztalatot, a hazai környezetben találják meg a számításukat.

− Gazdasági válság idején a közfoglalkoztatásnak komoly szerepe lehet a munkaerőpiac átmeneti kiegyensúlyozásában. Miközben sok uniós államban futnak közfoglalkoztatási programok, a magyarországi mindegyiknél nagyobb arányú (idén várhatóan mintegy 300 ezer embernek adnak átmeneti, átlagosan öthavi munkát). Bár a magyar kormány képviselői többször hangsúlyozták, hogy az effajta foglalkoztatás célja átmeneti munkalehetőség biztosítása a munkaerőpiacról kiszorult munkavállalóknak addig, amíg visszailleszkednek, ez egyelőre nem valósul meg. Mit kellene máshogy csinálni?

− Egész biztos, hogy a program mérete eltúlzott, és a hozzá fűzött várakozásokról is ugyanez mondható. Három dolgot mindenképpen kiemelnék. Egyrészt egy beruházásbarát környezet biztosan jobban segítené, hogy a kkv-szektor maga támasszon nagyobb keresletet a munkaerő iránt. Másrészt erősítendő a programokban a tényleges képzési elem és általában a foglalkoztathatóság javítása, ami a hosszú távú megoldás kulcsa. Harmadrészt az sem mellékes szempont, hogy egy hosszabb, az európai átlagnak megfelelő időtartamú munkanélküli-segély többeknek adna időt és esélyt ahhoz, hogy maguk találjanak munkát a munkaerőpiacon.

Nem lesz könnyű kikerülni az edp-ből

− Az Orbán-kormány a jelek szerint mindent bevet annak érdekében, hogy az ország 2004 után végre kikerüljön a túlzottdeficit-eljárásból (edp) és megkezdhesse választási költekezését. Ön hogyan látja a magyar esélyeket?

− Az EB februári előrejelzése fényében ezt nehéz megítélni. Mindenképpen jó volna, ha ez a tényleg hosszú eljárás végre lezárulna. A bizottság ehhez az elmúlt években igen sok segítséget adott Magyarországnak; ösztönzéssel és útmutatással. A külső körülmények azonban továbbra sem túl jók, ez nyilván hatással van a hazai folyamatokra, illetve azok megítélésére is.

− Brüsszeli szemmel mi változhat Varga Mihály nemzetgazdasági miniszteri kinevezésével?

− Az uniós szabályok, így például a stabilitási és növekedési paktum iránti elkötelezettségnek függetlennek kell lennie a vezetők személyétől. Ezen túlmenően minden olyan nyilatkozat üdvözlendő, ami nagyobb fokú kiszámíthatóságról szól.

− Közgazdászként mit gondol arról, hogy a magyar unortodox gazdaságpolitika atyja, Matolcsy György jegybankelnökként folytatja? Miniszterként sok kockázatot és akár uniós konfliktusokat is felvállalt, ez azonban nem számít jó ajánlólevélnek a monetáris politika világába...

− Az EB az új vezetéssel is jó együttműködésre törekszik, a jegybank és a minisztérium esetében egyaránt.

Okulhatunk a New Dealből is

− A napokban Budapesten és Brüsszelben is tartott előadást a New Dealről. A 80 éve kezdődött amerikai válságkezelés milyen üzeneteket hordozhat az EU, illetve Magyarország számára?

− Közös vonás a két válságban, hogy az önszabályozó pénzügyi rendszerbe vetett hit mindkét esetben hozzájárult a válság kialakulásához, és a pénzügyi szabályozás a válságkezelés egyik legfontosabb területe lett. A megoldást mindkét esetben a félkész föderatív kormányzati struktúrák megerősítésében kellett keresni. Ez most dilemmát jelent azoknak, akik kívül vannak az eurózónán, így Magyarországnak is. A rendszer újjáépítése azonban nemcsak a holnapról meg a holnaputánról szól, hanem a távolabbi jövőről is. Fontos szempont, hogy az átfogóbb gazdasági kormányzás kialakítása során ne épüljön fal az eurót már használó, illetve a zónán kívüli országok között. Magyarországnak is fontos tehát, hogy ne csak szemlélője, hanem résztvevője legyen ennek a folyamatnak.

− Ön januárban részt vett a davosi világgazdasági fórumon. Hogyan látja, "átment az üzenet" és ma már az üzleti világ is belátja, sürgős cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy a magas munkanélküliséget elszenvedő fiatalok ne váljanak egy elveszett generációvá?

− Davosból egy francia tévétársaság közvetítette azt a panelvitát, amelyben részt vettem, és azt hiszem, az üzenetek célhoz értek. De nemcsak az üzleti világgal lehetett ott találkozni, hanem például a svéd vagy az ír miniszterelnökkel is tudtam szót váltani az ifjúsági garancia fontosságáról. Jól látható volt azonban az is, hogy a jobb helyzetben levő országok üzleti köreiből sokan igen távol vannak ezektől a gondoktól, sokaknak egyáltalán nincs fogalmuk a dél-európai szociális válság méretéről és jellegéről. Főleg ezzel magyarázható, hogy sokan kételkednek a radikális intézkedések szükségességében és célszerűségében. Megint mások azt mondják: fontosabb az, hogy legyen végre növekedés a megszorítás helyett. Ezzel én egyetértek, de önmagában ez nem elegendő és nem helyettesítheti az iskola és a munkaerőpiac összekötését célzó reformokat.