"A GVH jelenlegi pályázati felhívásának célja a fogyasztók számára ingyenesen igénybe vehető, országos lefedettséggel rendelkező információs, tanácsadó irodahálózat működésének támogatása annak érdekében, hogy a támogatás révén a fogyasztók a GVH-n kívül is választ kaphassanak "versenyjogi és a tudatos fogyasztói döntéshozatallal kapcsolatos kérdéseikre" -áll a pályázati kiírásban. Tavaly is lehetett pályázni hasonló céllal: az OFE honlapján korábban is felhívták a figyelmet, hogy 10 helyszínen (Budapesten és 9 vidéki városban) jelenleg is elérhető előre meghirdetett időpontokban a GVH által támogatott tanácsadás.

Idén a GVH 15 millió forintot szán a pályázatra, amit év végéig lehetne felhasználni, és kötelező szakmai képzés is jár hozzá. Legfeljebb három civil szervezet közösen is pályázhat, a feltételek és a formanyomtatványok március 7.-től letölthetőek a GVH honlapjáról. A tavalyi pályázati kiírás, amely egyéb tevékenységeket is támogatott (pl. vállalati önszabályozás vagy kis- és középvállalkozások reklámtevékenységgel kapcsolatos ismereteinek növelése) összesen 50 milliós keretet szánt a pályázatok támogatására.

A versenytörvény a GVH elnökének feladatául szabja a versenykultúra és a tudatos fogyasztói döntéshozatal kultúrája fejlesztésében való közreműködést" - áll a pályázat ismertetőjében. A feladat ellátására hét évet elkülönült szervezeti egységet hozott létre a GVH, Versenykultúra Központ (GVH VKK) néven. A feladatok egy részét maga a GVH VKK végzi, másrészt pályázatok útján ösztönöz más szervezeteket, hogy fogyasztói tudatosságot növelő, a piaci verseny kultúráját fejlesztő programokat szervezzenek.

Fogyasztóvédelmi szervezet-e a GVH?

A Gazdasági Versenyhivatal elsődlegesen nem lakossági fogyasztóvédelmi testület, bár bizonyos típusú lakossági panaszokat időről időre kivizsgálnak. A GVH honlapján tételesen felsorolják, hogy milyen esetekben forduljon a civil fogyasztó a GVH-hoz, és mikor ne. Egyes iparági szereplők vélekedése szerint a GVH elsődleges feladata nem a fogyasztók tájékoztatása, felvilágosítása, vagy az egyedi fogyasztói panaszok nagy részének kezelése volna, és a szervezet némileg "túlvállalja" magát e téren.
A GVH honlapja alapján például a "tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat" esetei akkor tartoznak a hatóság illetékességi körébe, pedig kizárólag akkor ez a helyzet, ha kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas.

A vizsgálatok egy része azonban nem az adott piacon fennálló versenyt, hanem főleg magát a fogyasztóval szembeni magatartást vizsgálta: ilyen volt a 2012 februárjában közzétett jelentés egyes fogyasztói csoportok szervezőinek tevékenységével kapcsolatban, ahol a bírságokat a fogyasztót megtévesztő magatartás (a vállalkozások a fogyasztók részére nem, vagy nem egyértelműen adtak információt a fogyasztói csoportok lényeges tulajdonságairól), jogsértő reklámok megjelentetése, illetve ismételt jogsértés miatt szabták ki. A GVH nyilván azért járt el ezekben az ügyekben, mivel országosan, illetve több megyét érintően jelentek meg a jogsértő hirdetések, és az alkalmazott eladásösztönző gyakorlat is több megyére terjedt ki, és ez elegendő, hogy azt vélelmezzék: a vizsgálat alá vont szervezet és tevékenység a piaci versenyt befolyásolhatja. Maga a vizsgálat viszont nem kifejezetten a piaci verseny helyzetére irányult.

A laikusok egy része valószínűleg nagyobb szerepet tulajdonít a GVH-nak a fogyasztóvédelem terén, mint amekkora az valójában - a legtöbb fogyasztóvédelmi panasszal kapcsolatban maga a GVH is igyekszik vagy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, esetleg a médiahatóság vagy a PSZÁF felé terelni az érdeklődőt.

Kismillió fogyasztóvédelmi szervezet és tájékozatlan fogyasztók tömege

Fogyasztóvédelmi testületben, civilszervezetben az Internet végigböngészése alapján nincs hiány. A talán legismertebb Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületen kívül van "gyűjtőszerv": a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége - ennek tagja az előbb említett országos egyesületen kívül a Magyar Autóklub, a Magyar Adófizetők Országos Szövetsége, a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége, a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete vagy a Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség. Némelyikük tevékenységéről az átlag fogyasztó keveset tud, nincs ugyanakkor a szövetség tagjai közt a mostanában nagyobb médiavisszhangot kapott Banki és Vérehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete vagy a sokak által ismert Tudatos Vásárlók Egyesülete sem.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete 2010-ben mérte fel a magyar fogyasztói tudatosságot. Az eredmény lehangoló: nem látják át, és nem veszik igénybe a fogyasztóvédelmi intézményrendszert a magyarok. A felmérés alapján a többség vagy "annyiban hagyta", ha fogyasztóvédelmi problémát tapasztalt, vagy csak a kereskedőt, szolgáltatót keresné meg a problémával. A többség nem tudott konkrét fogyasztóvédelmi hatóságot vagy civil szervezetet megnevezni. Ha információt keresne, általában az internetet vagy a rokonok, ismerősök körét nevezte meg forrásnak - utóbbiak nagy valószínűséggel ugyanolyan tájékozatlanok lennének. Kérdés, a GVH kezdeményezései mennyiben segítenének az alapvető fogyasztói tájékozatlanságon. Talán az általános tájékozatlanság sarkallta a GVH-t arra is, hogy  honlapján szerepeltessen olyan kifejezetten és közvetlenül fogyasztóknak szánt felvilágosító anyagokat is, amelyek nem közvetlenül versenyjogi eljárásokhoz, tudnivalókhoz kapcsolódnak.

Európában sem jobb

A fogyasztói tudatosság az Európai Bizottság 2011-es jelentése alapján aggasztóan gyenge az Unióban. A 2011. áprilisában kiadott jelentés szerint már az egyszerű számítási műveletek is gondot okoznak a fogyasztóknak: csupán 45 százalékuk válaszolt helyesen a fogyasztói magatartással kapcsolatos három kérdésre. Ami a pénzügyi kompetenciát illeti, a megkérdezettek húsz százaléka síkképernyős tévékészülék vásárlásánál nem volt képes kiválasztani a legolcsóbb terméket. Mindössze 58 százalékuk értelmezte helyesen egy élelmiszer összetevőinek listáját, 18 százalékuk pedig nem tudta, melyik a termék szavatossági ideje.

A fogyasztóknak csupán 2 százaléka azonosított helyesen öt közismert tájékoztató emblémát; 33 százalékuk úgy vélte, hogy a CE-jelölés európai gyártási helyre utal, és csak 25 százalékuk tudta, hogy az valójában az uniós előírásoknak megfelelő terméket jelöl. Sokuk egyetlen, a saját országában működő fogyasztóvédelmi szervezetet sem tudott megnevezni (vajon a magyar szervezeteket ismerik-e az érintettek?). A fogyasztók többsége nem volt tisztában alapvető jogaival, például azzal, hogy egy meghibásodott termék a vásárlást követő 18 hónapon belül megjavíttatható vagy kicseréltethető, illetve az ára visszaigényelhető, hogy a fogyasztói döntés megváltoztatása vagy kedvezőbb ajánlat esetén egy online pénzügyi szolgáltatásról szóló szerződés 14 napon belül felmondható, valamint hogy a házaló ügynökkel kötött szerződéstől is hasonlóképpen el lehet állni.