A Korrupciókutató Központ Budapest legújabb kutatásában részben azt vizsgálták a kutatók, hogy a profit létrejöttében van-e hatása a politikai kapcsolatoknak, részben azt, hogy a keletkezett profit felhasználásában kimutathatók-e a haveri rendszerrel összefüggő, elméletileg megjósolható hatások - írja a G7-en megjelent véleménycikkében Tóth István János és Hajdu Miklós korrupciókutatók. Egy ilyen rendszerben az osztalék felvételét nemcsak a cégbe való befektetés várható hozama vagy a tulajdonos fogyasztási hajlandósága magyarázza, hanem létezik két további tényező is.

Az egyik az, hogy a haveri cégeknél a profit volumene nemcsak az egyébként szokásos termelési tényezőktől (munka és tőke) és a teljes tényező termelékenységtől függ. Esetükben a profit leginkább a politikai vezetőhöz és köréhez fűződő kapcsolat függvénye. A jövedelmezőség adott szintjének megtartásához, illetve növeléséhez sokszor elegendő fenntartani, illetve növelni a politikai kapcsolatok hatását. Ehhez pedig szükség lehet az osztalék felvételére, hogy így lehetővé váljon a pénz „tisztára mosása” és a politikai vezető, illetve megbízottjai biztonságos kifizetése magánszámlán keresztüli átutalással, vagy készpénzben.

Kapcsolódó

A másik mechanizmus, hogy egy haveri „vállalkozó” sikeressége és jövője nem üzleti erőfeszítéseitől, kreativitásától és a joguralom nyújtotta garanciától függ, hanem kizárólag a rendszert létrehozó és működtető politikai vezetőhöz fűződő viszonyától. A haveri rendszer „vállalkozójának” tulajdonjogát nem a joguralom, hanem a politikai vezetőhöz fűződő viszonya és a politikai vezető uralma garantálja. Egy haveri cég tulajdonosának az osztalékfizetésre vonatkozó döntését ennek megfelelően nemcsak a befektetések megtérülési rátája és fogyasztási és megtakarítási hajlandósága, hanem a politikai kapcsolatokhoz kapcsolódó ügyletekből származó jövedelem elvesztésének félelme és a rendszerből szerzett jövedelem (járadék) felhasználásának igénye is befolyásolja.

Az eredmények szerint a „NER közeli” cégek kisebb arányban vettek fel osztalékot 2011 előtt, mint a NER-es politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégek. Ez a helyzet aztán jelentősen megváltozott a NER alatt. 2011-2015 között a „NER-közeli” cégeknél a tulajdonosok és a „tulajdonosok” az adófizetés utáni nyereség 84 százalékát vették ki osztalékként, míg a politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégek átlagosan 74 százalékát. Az is látszik, hogy a NER alatt általában is nőtt az osztalékhányad az ezt megelőző évekhez képest, de ez a növekedés jóval nagyobb volt a NER-es cégeknél, mint a politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégeknél.