A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

− Már több mint negyedév eltelt a jegybanki hitelprogram bejelentése óta. Mennyire teljesültek az előzetes várakozások, hiszen iyen kezdeményezésre a környező országokban sem volt példa?
− A Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramját ugyan az angol jegybanki program mintájára alakították ki, de annak egy továbbgondolt verziójáról van szó. Ez egyedülálló módon egy egyszeri, nagy volumenű támogatás, amivel akár trendeket is lehet befolyásolni és ami jelentősen megmozgathatja a hitelpiacot: áprilisi bejelentéssel, júniusi indulással, összesen három hónap alatt 700 milliárd forintnyi hitel kerül ki. A szoros határidő és a nyári időszak miatt elsősorban arra lehetett számítani, hogy főleg a meglevő hitelek kiváltására használják majd fel az érintettek. Ez a jegybank számára is deklaráltan elfogadható cél volt, hiszen nemcsak új hitelekkel, hanem kedvezőbb kamatfeltételekkel is lehetséges támogatni a kkv-szektort. De nem csupán a keresleti, a kínálati oldalt is szerették volna kicsit stimulálni, erősítve a versenyt a bankok között.

Kép: Napi Gazdaság, Földi D. Attila

 

− Ez mennyire sikerült?
− Én nem hiszem, hogy itt annyira fontos volt a változás. Az azonban látható, hogy az ügyfelek ebben az esetben több banknál is érdeklődnek, hiszen véges pénzügyi források állnak rendelkezésre: egyik bank sem tudja garantálni, hogy ebben a programban hitelt tud nyújtani. Másrészt valóban ráfért a szektorra a frissítés, hiszen a szoros határidők miatt mindenkinek gyorsabban kell döntenie és lebonyolítania az ügyeleteket. Persze minden szereplő azon volt eddig is, hogy minél gördülékenyebben menjen a hitelezés, de egy ilyen nyomás még inkább erre kényszerít bennünket. A harmadik cél a kis bankok helyzetbe hozása volt. Egyes ügyekben a kisebb bankok helyzetbe tudtak kerülni, de többnyire azzal szembesülünk, hogy ezek a bankok nem tudják teljeskörűen kiszolgálni a vállalati ügyfeleket, így azok részben ugyanúgy igénybe veszik a mi szolgáltatásainkat is.

− A keresleti oldalon viszont nagyobb változás történt...
− Igen, jelentősen megugrott a kereslet. Akinek már volt hitele, gyakran az sem csak a kiváltásra használta fel, hanem a kedvezőbb kamatok miatt megnövelte a hitelkeretét. Emellett persze vannak az új beruházások vagy olyan forgóeszköz-finanszírozások is, amelyek korábban nem merültek fel. Számos esetben olyan fejlesztésről van szó, amelyet amúgy is megvalósítottak volna, csak nem hitelből, hanem saját forrásból. Itt véleményem szerint részben a pszichológiai hatás érvényesül, hiszen a mai kamatszintek mellett már aligha befolyásolja jelentősen egy beruházás megtérülését, hogy ezen a kedvezményes kamatszinten vagy a piaci szinten veszik fel a hitelt. Mindenesetre többen vannak, akik korábban nem akartak eladósodni, most mégis ehhez a forráshoz fordultak. A meghirdetéskor úgy számolt a jegybank, hogy a keret negyven százalékát használják majd fel új hitelezésre, ami nagyjából be is igazolódott: számításunk szerint a hitelek nagyjából egyharmada lehet új a programban.

− Milyen vállalatok éltek leginkább a lehetőséggel?
− Azt lehetett előre tudni, hogy ez a program nem kisvállalatoknak szól. Ennek több oka van. Egyrészt a felülről korlátos kamatmarzs miatt a nagyobb kockázatot jelentő kisvállalkozások kevésbé jönnek szóba egy ilyen programban, másrészt igen komplex elvárásai voltak a jegybanknak is. Ezeknek a feltételeknek pedig inkább a nagyobb középvállalatok feleltek meg. Jellemzően négy-öt-hat százmilliós hitelekről van szó, de vannak persze kisebb, akár 15 millió forintos kihelyezések is.

− Mennyire jelentett kihívást a források kihelyezése?
− Mi a két pillérből összesen nyolcvanmilliárdos keretet kaptunk, ami nagyjából 11 százaléka a teljes összegnek. Az jól látható, hogy az első pillérben mind a negyvenmilliárd forintot kihelyezzük, itt jóval nagyobb volt az igény, mint a rendelkezésre álló forrás. A második pillér már komolyabb kihívást jelent − de ezt is előre lehetett tudni. Ez ugye azoknak szól, akik devizahitelről szeretnének forintra átállni. Itt szinte magától értetődő megoldásnak tűnne a projekt-ingatlanhitelek kiváltása. Bár ez is a kiírás szerinti megoldás lenne, mi úgy éreztük, ez nem igazán felelne meg a projekt szellemiségének, így nem éltünk ezzel a lehetőséggel. Azoknak az ügyfeleknek, akiknek nincs devizabevételük, csak felvettek valamikor egy euró- vagy svácifrank-hitelt, magától értetődő, hogy megragadják az alkalmat a kiváltásra. Ugyanakkor van egy kör, amelyiknek van ugyan devizabevétele, mégis megéri váltani. Igaz, ők nehezebben hajlanak erre, ami mögött szintén pszichológiai okok állhatnak: hány forinton vettem fel a hitelt egykor és mennyit ér az ma.

− Mit hoz a jövő?
− Egyelőre nagyon feszített tempóban dolgozunk: döntéseket kell hoznunk, szerződnünk kell, folyósítanunk, miközben még dokumentációkat várunk egyes ügyfeleinktől. Ám úgy vélem, hogy sikerült most olyan igényeket támasztani és annyira felkelteni az érdeklődést a hitelek iránt, hogy az az augusztusi határidő lejárta után is megmarad. Függetlenül attól, hogy indul-e újabb jegybanki program vagy sem. Vagyis aki most kimaradt, nagy valószínűséggel később is kedvező feltételekkel juthat forráshoz tőlünk.

Zubrecki Dávid