A magyarok nagyon pesszimisták a nyugdíjrendszer jövőjét illetően: 67 százalékuk szerint a jövőben rosszabb lesz nyugdíjasnak lenni, mint ma. Félelmeiket pedig igazolják az olyan általános folyamatok, amelyeket megatrendeknek lehet nevezni. Ezek közül az egyik legfontosabbak a demográfiai változások: az ENSZ becslései szerint 2040-re a magyar lakosság 27 százaléka 65 év feletti lesz, tavaly ez az arány 17 százalék volt.

Eközben optimisták vagyunk a nyugdíjas éveinkkel kapcsolatosan: az emberek 62 százalék pozitív várakozással tekint erre az időszakra, szabadságot, pihenést, barátokkal és a családokkal való időtöltést remél. De ugyanennyien aggódnak a szegénység, a bizonytalanság vagy a magány miatt.

Kapcsolódó

Megkövült rendszer

Az Aegon kutatásának egyik fontos megállapítása, hogy a magyar nyugdíjrendszer lassú átalakuláson megy át, viszont az öngondoskodás hangsúlyozása mellett is az állami juttatások dominálnak benne. Viszont továbbra is kevesen fizetnek be az önkéntes nyugdíjpénztárakba. Ez pedig a demográfiai változások, a kivándorlás és az egyre jobban elöregedő társadalom miatt azt vetíti előre, hogy elkerülhetetlenek lehetnek az változtatások, mint a nyugdíjkorhatár megemelése.

A rendszer és a közgondolkozás megváltoztatása viszont létfontosságú lenne, mert Magyarországon jelenleg a nyugdíjaskori jövedelem több mint felét (57 százalékát) az állam biztosítja, szemben a 46 százalékos nemzetközi átlaggal. Viszont az Aegon kutatása szerint nem elég csak hangsúlyozni az egyéni felelősséget a jövedelmek biztosítottságában, hanem szükség van arra, hogy az állami intézkedések ösztönözzék a munkáltatókat, hogy segítsék a munkavállalóikat a felkészülésben. Azonban jelenleg a motiváló hatású programok helyett az a nézet uralkodik, hogy a munkáért fizetés jár csak, még ha ez egyik fél érdekét sem biztos, hogy olyan jól szolgálja.

Alacsony a magyarok felkészültsége

Már hetedik éve készült el az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Kutatása, amely jól megmutatja, hogy áll a munkavállalók nyugdíjas évekre való felkészültsége. Az ún. ARRI-index egy pontszámrendszerben fejezi ki a kutatás hat kérdésére adott válaszokat, amelyek közül három attitűdre, három pedig viselkedésre vonatkozik. Előbbi csoportba tartozik a kérdés, hogy az egyén milyen mértékben érzi felelősségét abban, hogy nyugdíjasként elegendő jövedelme legyen, valamint az, hogy hol áll a pénzügyi tervezésben az idős korára, továbbá, hogy mennyire tartja magát valaki pénzügyileg tudatosnak. Míg a viselkedésre vonatkozó kérdések kiterjednek arra, hogy egy ember mennyire tartja kidolgozottnak a saját nyugdíjstratégiáját, mennyire lesz elegendő a pénze, amit félretesz, illetve, hogy miként pótolja majd az aktív korszaka után a kieső jövedelmeket.

A kérdésekre adott válaszokat egy 0-10 közötti skálán értékelik, ahol a 8-10 közötti pontszám magas, a 6-7,9 közötti érték közepes, a 6-nál kevesebb pedig alacsony felkészültséget jelent. Rossz hír, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb az így kapott átlagpontszám, alig 5,3, ami a vizsgált országokban a harmadik legrosszabb eredmény.

Az érték csekély javulást jelent a 2017. évi 5,1 ponthoz képest, de az ország helyezése gyakorlatilag változatlan maradt (tavaly utolsó előtti volt holtversenyben). Míg a magas pontszámot elért munkavállalók aránya nem változott, és tavalyhoz hasonlóan 10 százalék volt, az alacsony nyugdíjfelkészültségi pontszámot elértek aránya a 2017-es 68 százalékról idén 62 százalékra csökkent. Ez azt jelzi, hogy a munkavállalók egyre jobban fel akarnak készülni a nyugdíjas éveikre, bár ehhez nyilvánvalóan sokkal többre lenne szükség - derül ki az Aegon Magyarország kutatásából.

De Magyarországon még a rendszeres félretevők aránya a nemzetközi átlag alatt van. Míg utóbbi arány 39, ez addig itthon csak 31 százalék. Kevesen vannak azok is, akik esetenként tesznek csak félre: minden ötödik magyar nyilatkozott így. Vagyis a lakosság alig kevesebb, mint fele nem takarít meg most, és csak az összes megkérdezett 13 százaléka válaszolta azt, hogy korábban így tett, ráadásul 9 százalék egyáltalán nem takarékoskodik, és nem is tervezi ezt.

Alacsony azoknak az aránya is, akik legalább tervezik, hogy elkezdenek félretenni: pusztán 28 százalék. De az utolsó csoport eredményei jelzik, a magyar munkavállalók körében erős a megtakarítási vágy.

Emellett egyre fontosabb lenne, hogy az egészségmegőrzést is számba vegyék a nyugdíjaskor tervezésekor az emberek. Nemcsak azért, mert az egészségügyi kiadások nagyban terhelik az idősek kasszáját, hanem azért is, mert így az aktív korban javíthatnak lehetőségeiken az emberek. A felmérés szerint a tervezettnél korábban nyugdíjba kényszerülő nyugdíjasok a rossz egészségi állapotot (55 százalék) és a munka elvesztését (41 százalék) nevezték meg ennek legfőbb okaként.

Mit lehet tenni?

Elkerülhetetlennek látszik a jelenlegi közmegegyezés mellett, hogy mindenki egyre nagyobb mértékben gondoskodjon a saját jövőbeli nyugdíjáról. A meghatározott mértékű hozzájárulásra épülő nyugdíjmegtakarítási konstrukciók automatikus elemei nagyon ígéretesek azokban az országokban, ahol bevezették őket.

Az automatikus beléptetés azt jelenti, hogy munkába lépés esetén a munkavállaló fizetéséből a munkáltató minden hónapban automatikusan levon egy adott százalékot, amelyet átutal valamilyen nyugdíjcélú megtakarítási konstrukcióba a munkavállaló egyéni számlájára. Az látszik, hogy igény lenne erre a rendszerre itthon is: a munkavállalók 41 százaléka vonzónak találja az automatikus beléptetés gondolatát.

Az Aegon kutatása erre hivatkozva is teszi azt a megállapítást, hogy mindenki számára előnyös lenne, ha nagyobb felelősség hárulna a munkáltatókra. Amennyiben az új társadalmi közmegegyezésben az állam arra ösztönözné őket, hogy támogassák a munkavállalóikat a nyugdíjpénztári megtakarításokban és befektetésekben. Kínálhatnánk nyugdíjmegtakarítási programokat, és egyéb juttatásokat is, köztük készségfejlesztő tréningeket, egészségmegőrző és wellness programokat.

Kilenc pillér a gondtalan életért

Az Aegon ezért kilenc pillérre helyezné a nyugdíjas korról való gondolkodást. Az első elem szerint az időskori jövedelem jelentős részét fenntartható és garantált társadalombiztosítási juttatásokkal kell biztosítani, mérsékelve ezzel az időskori szegénység kockázatait.

A második pillér szerint a dolgozóknak elérhetővé kell tenni a nyugdíjmegtakarítási programokat, és alternatív lehetőségeket kell biztosítani az egyéni vállalakozóknak, valamint azoknak, akik kötelességeik miatt kiszorulnak a munkavállalásból.

A harmadik pillér szerint könnyebbé és egyszerűbbé kell tenni a megtakarításokat és a befektetéseket. A negyedik arra vonatkozik, hogy lehetővé kell tenni a garantált élethosszig tartó jövedelmet a társadalombiztosítás juttatások mellett. Fel kell készíteni az embereket, hogyan kezeljék a megtakarításaikat a nyugdíjas éveikben, hogy ne fogyjon el idő előtt a pénzük, és hogy erre milyen lehetőségeik vannak. Az államnak, a munkáltatónak, és az egyéb szereplőknek fontos feladata felhívni a figyelmet, és arra bátorítani az embereket, hogy a nyugdíjcélú megtakarításaik egy részét garantált jövedelmet biztosító életjáradék formájában használják fel.

Az ötödik pillér a pénzügyi oktatás és a pénzügyi műveltség javítását szorgalmazza, hogy az emberek felelősségteljes döntéseket hozhassunk a megélhetésükről. A hatodik azt hangsúlyozza, hogy fontos az élethosszig tartó tanulás, a hosszabb munkában töltött idő és a rugalmas nyugdíjazás, hogy az emberek még tovább aktívak maradjanak gazdasági értelemben is. A hetedik pillér az az egészségügyi ellátások megfizethetőségének biztosításáról szól.

Míg a nyolcadik és a kilencedik az időskor tiszteletére vonatkozik: előbbi szerint lehetőséget kell adni, hogy teljesebb mértékben kiaknázza mindenki a hosszabb élet adományát, utóbbi pedig azt javasolja, hogy idősbarát világot kell teremteni.

Az infografikákat biztosította, és a cikk megjelenését támogatta: Aegon Magyarország.