Az elégtelen lakossági árverseny kockázatainak csökkentésére a kormány - a PSZÁF és a jegybank javaslatára - létrehozta a pozitív lakossági adóslistát, és átláthatóvá tette a lakossági jelzáloghitel-termékek árazását. Emellett az anyabanki tőkeemelések következtében megerősödött a hazai bankrendszer tőkeereje, így tőkeoldalról a sokkellenálló-képesség romlásának és emiatt a hitelezési képesség gyengülésének kockázatai érdemben mérséklődtek. Az eurózóna perifériális országainak adósságválságával kapcsolatos kockázatok a fiskális és monetáris lépések ellenére sem szűntek meg. A hazai bankrendszerben a nemteljesítő hitelportfóliók nem hatékony kezelésének kockázata ugyancsak fennáll, sőt a vállalati szektor esetében egyre hangsúlyosabbá válik.

A hazai bankrendszer külföldiforrás-állománya jelentősen csökkent az elmúlt év folyamán, ami részben természetes folyamatnak tekinthető, hiszen a hitelállományok visszaesésének következménye. Ugyanakkor növekszik annak a kockázata, hogy a forráskiáramlás nem következménye, hanem egyre inkább okozójává válik a hazai hitelezés szűkülésének. A külföldi források erőltetett kivonására utal, hogy egyrészről annak dinamikája régiós összehasonlításban kiugró, másrészről a devizaswap-állomány felépülésével jár együtt. A leánybankok külföldi forrásaikat sok esetben úgy csökkentik, hogy nem várják meg a devizaeszközök lejáratát, hanem a meglévő forintlikviditásukat felhasználva devizaswap-ügyleteken keresztül szerzik meg a visszafizetéshez szükséges devizalikviditást.

A gyors külföldiforrás-kiáramlás fennmaradása kiemelt kockázat, ami két fő okra vezethető vissza: egyrészt az eurózóna bankrendszerének mérlegzsugorodására, másrészt a hazai bankrendszer régión belüli gyenge versenyképességére, illetve forrásvonzó képességére. Az európai bankrendszer mérleg-összehúzódása részben egészséges folyamat, hiszen a jelenlegi piaci és szabályozói környezet sem támogatja a korábban felépített magas tőkeáttétel fenntartását. A mérlegzsugorodás sebessége ugyanakkor jelentős kockázati tényezőként azonosítható. A görög adósságrendezés és az EKB 3 éves hiteltendere következtében jelentősen csökkent az európai bankrendszer túlzott mérlegzsugorodásának és a hitelpiacok kiszáradásának kockázata. Ennek ellenére ez a kockázat nem szűnt meg, a kedvezőtlen finanszírozási kondíciók és az egyre szigorúbb piaci és szabályozói (Bázel 2,5 és III) tőkemegfelelési elvárások miatt.

A hazai bankrendszer - részben egyszeri tételek miatt - 2011-ben jelentős veszteséget termelt. A jövőre vonatkozóan a bizonytalan működési és szabályozási környezet fennmaradása a külföldi forrásokért folytatott versenyben érezhető hátrányt okozhat. Ugyanakkor, ha mindez megszűnik, akkor az alapvető folyamatok inkább kedvező irányba mutatnak. A végtörlesztés miatt lecsökkent jól teljesítő állomány miatti bevételkiesést kompenzálhatja a bankadó csökkenése, az egyszeri jövedelmezőségi sokkok elmaradása és a kockázati költségek mérséklődése. Amennyiben a magas kamatmarzsok fennmaradnak, úgy a bankrendszer jövedelemtermelő-képessége középtávon javulhat, ami a regionális forrásallokáció szempontjából fontos.

Magyarország nettó külső adóssága a jövőben csökkenhet, és ezáltal mérséklődhet az ország sérülékenysége. Az állam és a bankrendszer finanszírozásában megfigyelhető modellváltásnak az a célja, hogy a belföldi megtakarításokra való nagyobb támaszkodás mellett a külföldi forrásokra való ráutaltság csökkenjen. Ez nem azt jelenti, hogy külföldi források nélkül működjön a bankrendszer, hanem azt, hogy a magas ráutaltságnak mérséklődnie kell. A bankrendszerben a modellváltást ugyanakkor megnehezíti, hogy a belföldi megtakarítások növekedése lassú, míg a külföldi források kiáramlása túl gyors. Ez túlzott mérlegzsugorodáshoz és növekedési áldozathoz vezet, ami visszahat az egész ország adósságának fenntarthatósági kockázatára. A bankrendszerből történő külföldiforrás-kiáramlás felgyorsulása miatt a meredek nettó külsőadósság-csökkenés tehát nem kívánatos. Az EU/IMF-megállapodás egyrészt védőhálót jelentene, csökkentve az ország kockázatiprémium-sokkokra való érzékenységét, másrészt mérsékelné az állam és a bankrendszer finanszírozási költségeit, miközben elősegítené, hogy a mérlegalkalmazkodás rendezett módon mehessen végbe a bankszektorban. Ez utóbbit az EU/IMF-megállapodáshoz kapcsolódó, az anyabanki kitettségekre vonatkozó kötelezettségvállalással is lehetne erősíteni.

A külföldi források gyors kiáramlásával összefüggő kockázat a mérleg szerinti devizapozíció és az ezt fedező devizaswap-állomány jelentős emelkedése. A bankok swapállománya 2012 elejére történelmi csúcsra emelkedett, amiben jelentős szerep tulajdonítható annak, hogy a devizafinanszírozás biztosításában 2008 óta elfogadott üzleti modell a devizaswapok használata. A magas devizaswap-állomány ugyanakkor jelentős pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz — nem csak azért, mert a múltban a swappiacok többször is "lefagytak".

Funkcionálisan megfelelően működő swappiac mellett is jelentős kockázatokat lehet azonosítani. Egyrészt a megújítási kényszeren, illetve a letéti követelmény ("margin call") kötelezettségen keresztül a bankok érzékennyé válnak az árfolyam-ingadozásra, ami csökkenő likviditást eredményezhet. Másrészt a swappiacra történő erőteljesebb támaszkodás a lejárati megfelelést is ronthatja, mivel a hazai gyakorlatban a swapügyletek átlagos lejárata rövidebb, mint a közvetlen külföldi forrásoké. A swappiacok zavara esetén emellett nőhet az MNB-re való ráutaltság, ami a devizatartalékok csökkenéséhez vezethet. Mindezen kockázatok mérséklése érdekében megfontolandó egy olyan szabályozás bevezetése, ami a devizaswap-állomány gyors és nagymértékű felépülését képes meggátolni.

A vállalatoknál 2011 második felében tovább emelkedett a nemteljesítő hitelek állománya. Az átstrukturált hiteleket is figyelembe véve a problémás állomány eléri a teljes hitelportfólió negyedét. A nemteljesítő arány folyamatos növekedésével Magyarország elvált a visegrádi országoktól, miközben a hazai mutató szintjében is a magasak közé tartozik az európai mezőnyben. Előre tekintve a hitelállomány csökkenése, a tisztítás lassúsága és a gyenge gazdasági teljesítmény miatt a vállalati nemteljesítő arány tovább emelkedhet a következő két évben.

A vállalati hitelportfólió romlása alapvetően nem tőkeoldalról, hanem likviditási oldalról jelent kockázatot. A nemteljesítő portfólió értékvesztéssel való fedezettsége és a rendelkezésre álló tőke nagysága elégséges a veszteségek elnyelésére. Ugyanakkor a nemteljesítő állomány finanszírozása hosszabb távon korlátozhatja a bankok likviditását és az elmaradt hitelkamatok miatt a jövedelmezőséget, ezeken keresztül pedig gyengíti a külföldiforrás-vonzó képességet. A nemteljesítő vállalati portfólió kezelésének hatékonyságát növelni kell A hitelezési aktivitás növeléséhez elengedhetetlen a meglévő problémás vállalati portfólió mérlegből történő kitisztításának, vagy teljesítővé tételének felgyorsítása. Az előbbit nehezíti, hogy a követeléskezelésre szakosodott cégek közül a hazaiak a finanszírozási források hiánya, míg a külföldiek a bizonytalan szabályozói környezet miatt csak mérsékelt keresletet támasztanak a problémás hitelek megvásárlására. Emiatt a még teljesítővé tehető ügyfelek fizetési képességét kellene helyreállítani. Ebben a legnagyobb akadály a szabályozói környezet, amely jelenleg a felszámolási eljárás irányába tereli a problémás hitelekkel rendelkező ügyfelek kezelését. Ennek elkerülése érdekében le kellene bontani a hatékony átstrukturálást akadályozó korlátokat (például adószabályok), illetve ki kellene terjeszteni a bíróságon kívüli megegyezések lehetőségét a legjobb nemzetközi gyakorlatnak megfelelően. Amennyiben elkerülhetetlen a felszámolás, úgy szükséges lenne az eljárások gyorsítása, a fedezetül szolgáló eszközök átvételének megkönnyítése, illetve az ezekkel kapcsolatos költségek mérséklése.

A jegybank várakozásai szerint 2012 elején még emelkedik a nemteljesítő hitelek aránya a háztartási szegmensben, ami részben a végtörlesztési program miatt jelentősen csökkenő teljesítő hitelállománnyal, részben pedig a lassú portfóliótisztítással magyarázható. 2012 közepétől kezdve azonban az árfolyamgát rendszere érdemben képes csökkenteni a deviza jelzáloghitelek nemteljesítési valószínűségét, így a nemteljesítő hitelek aránya 2013 elején a 15 százalékos szintet megközelítve érheti el tetőpontját. A mérséklődő nemteljesítési valószínűséggel párhuzamosan az értékvesztés eredményt rontó hatása is csökkenhet. A már fennálló problémás hitelek kezelésének fontos eszköze lehetne a magáncsőd intézményének bevezetése, amely a nemzetközi tapasztalatok szerint érdemben képes gyorsítani a portfóliótisztítást.

A 2011 végi és 2012 eleji 370 milliárd forint körüli anyabanki tőkeemelések eredményeként a bankrendszer sokktűrő képessége jelentősen javult. A tőkepuffer megoszlása azonban továbbra is komoly aszimmetriát mutat, így van olyan bank, amelyiknél már alappályán is tőkeigény jelentkezik. Stresszpályán a korábbinál kisebb, 83 milliárd forintos pótlólagos tőkebevonásra van szükség a minimális szabályozói tőkeszint eléréséhez. A stresszpálya mentén szükségessé váló tőkeigény a bankoknak csak egy igen szűk körét érinti és kezelhető mértékű.

A hazai bankrendszernek idéntől két új likviditási előírásnak kell megfelelnie: januártól a rövid távú likviditási, júniustól a hosszabb távú devizafinanszírozás-megfelelési (DMM) mutatóknak. A rövid távú mutatóknak a bankok folyamatosan megfelelnek, ami kellő sokkellenálló-képességet jelent. Mindezt jól mutatja, hogy stresszhelyzetben valamennyi bank likvid maradna. Ugyanakkor az előírt mérlegfőösszeg-arányos 10 százalékos minimális szabályozói szinttől az átlagos likviditási mutató 4 százalékponttal elmaradna, ami jelentős forrásbevonási igényt vagy hitelezés-visszafogási kényszert generálna. Az igazi problémát az jelenti, hogy a stresszpálya mentén 4 százalékos devizalikviditási hiány lépne fel mérlegfőösszeg-arányosan, ami különösen az egyes devizák átjárhatóságát biztosító swappiacok törékenysége miatt jelent érdemi kockázatot. A devizalikviditás szűkössége, amit maga a külföldiforrás-kiáramlás tovább ront, erősen korlátozhatja a hitelezési aktivitást.

A válság kitörése óta a vállalati hitelpiacot a folyamatos zsugorodás jellemezte, amihez a kínálat szűkülése nagyban hozzájárult. Ugyanakkor még nem beszélhetünk drasztikus hitelszűkéről (hitelösszeomlásról), ami az életképes vállalatok csődjéhez, illetve a meglévő kapacitások rombolásához vezetne. A hitelszűke jelenlegi mértéke is káros, hiszen emiatt már most is vannak olyan, a kapacitások növelését vagy amortizálódásának pótlását szolgáló új beruházások, amelyek elhalasztódnak vagy meghiúsulnak. A kockázatvállalási hajlandóság további csökkenése és a külföldi források erős kiáramlása miatt a vállalatok szigorodó hitelezési feltételekkel kénytelenek szembesülni. Emiatt a vállalatihitel-előrejelzésünket kissé tovább rontottuk, így számításaink szerint fellendülés csak 2013 végétől várható. Mivel a külföldi források kiáramlása egyre inkább a mérlegalkalmazkodás okává válik, ezért növekszik egy drasztikusabb hitelszűke kialakulásának kockázata.

A háztartási hitelezés legfontosabb tényezője a 2011 végi kedvezményes végtörlesztés volt, amelynek következtében közel negyedével csökkent a deviza-jelzáloghitelek állománya. A második árfolyamgát és a nemteljesítő lakossági hiteladósok kezelése javíthatja ugyan a bankok hitelezési hajlandóságát és képességét, de jelentős banki működési kapacitást köt le. A kapacitáskorlátok rövid távon gátolhatják az új hitelkibocsátást a háztartási szegmensben, így az aktivitás érdemi növekedése az új hitelfolyósításoknál csak ezen programok lezárulta után várható. Mivel a lejáratok továbbra is magasak maradnak, ezért a háztartási hitelállomány növekedése csak 2013 végétől várható.

Az MNB fontosnak tartja a hazai bankrendszer stabilitásának és hitelezési képességének javítását, aminek érdekében 2012 márciusában hármas csomagot jelentett be. A csomag legfontosabb eleme egy havi rendszerességű, értékpapír-fedezet melletti, a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező kamatköltségű, kétéves futamidejű hiteltender. Ennek igénybe vételével mérsékelhető a hitelezési képesség forintlikviditási oldalról jelentkező csökkenése. Második elemként a jegybank folytatta a fedezeti kör bővítését, hogy ezzel is oldja a hitelnyújtást fékező likviditási korlátokat. Végül az MNB a lakossági jelzáloghitelezés lejárati összhang növelésében kulcsszerepet betöltő jelzáloglevél kibocsátás univerzálissá tételét javasolja, melynek elfogadása esetén jelzáloglevél-vásárlási program elindításával próbál hozzájárulni a piac likviditásának növeléséhez. Míg az első két eszköz a vállalati, addig a harmadik eszköz a lakossági hitelezés jövőbeni fellendülését segítheti.

Kapcsolódó