Kaló Zoltán kifejtette, kérdés, hogy megfelelő válasz-e a problémákra az államosítás, a központi irányítás, az árkontroll vagy a különadó. A közfinanszírozott rendszer alapproblémája ugyanis az, hogy nagyobb a szolgáltatás csomag, mint a rendelkezésre álló forrás. A befogadott technológiák és szolgáltatások valós szükséglet szerinti költségvetési hatása nagyobb, mint a rendelkezésre álló OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)  büdzsé. Mi biztosítja akkor mégis a rendszer működését? - tette fel a kérdést a szakember.  A válasz szerint a bizonyítékokon alapuló döntés helyett a folyamatokon alapuló szabályozás.

Volumenszabályozást alkalmazunk, ami mellett ugyan sok mindent fogadunk be az új technológiák közül, de hogy ez finanszírozható maradjon, ár és volumenkorlátot vezetünk be. Vagyis korlátozzuk a betegek hozzáférését, de nem tudjuk megmondani, hogy ki, miért fér hozzá az ellátáshoz, nem indokolunk bizonyos döntéseket, s nincs civil kontroll a döntés felett - fogalmazott Kaló Zoltán.

A bizonyítékon alapuló döntéshozatal azt eredményezné  - hangsúlyozta Kaló, hogy kevesebb lenne a befogadott technológia, és ki kellene állni, megmondani - ami politikailag nagyon nehéz feladat -, hogy nem vagyunk olyan gazdagok, hogy az összes elérhető innovációt biztosítsuk. Ugyanakkor a befogadott elemeket mindenkinek biztosíthatnánk, így csökkenne a korrupció, a paraszolvencia és javulhatna a morál - állította az előadó.

Kaló szerint ha ár és volumenkorlátok határozzák meg a rendszert, akkor bármilyen forráskivonás megvalósítható. A betegek jelentős része mellesleg nem csak nem fér hozzá az ellátások egy részéhez, hanem még csak nem is tud róla az információs asszimetria miatt.

A fűnyíróelv másik hátulütője a rendszer szereplőinek a hibáztatása. Ha valaki  jelzi, hogy a pénz kevés, azt a választ kapja, hogy rosszul osztotta el a kereteket. A rendszer hosszú ideje működik így, nem az aktuális intézkedések eredményeként  - hangsúlyozta Kaló Zoltán. Kiemelte, az a legfontosabb kérdés, hogy vajon eljutunk-e oda, hogy politikai ciklusokon átnyúlóan akarják-e javítani a döntéshozók az egészségpolitikiai döntések megalapozottságát.