A Törökország és az Európai Unió tagállamai között áruszállításokat végző Istanbul Lojistik nevű török cég Németországba tartó kamionját feltartóztatták a magyar hatóságok, amelyek megállapították, hogy a vállalkozás elmulasztotta befizetni a magyar jogszabályok értelmében őt terhelő gépjárműadót. A mulasztás miatt a céget súlyos pénzbírsággal sújtották.
A török vállalkozás pert indított a magyar hatóságok határozatával szemben azt állítva, hogy a terhére kivetett adó sérti az EU-Törökország Társulási Tanács 1/95 határozata azon rendelkezéseit, amelyek főszabály szerint tiltják az EU és Törökország közötti kereskedelemben a vámok és azzal azonos hatású díjak kivetését. Az érintett adó egyébként nem terjed ki az EU Magyarországon kívüli tagállamaiban nyilvántartott tehergépjárművekre, míg a Magyarországon regisztrált tehergépjárművekre más szabályok szerint vetik ki az adót, mint a Törökországban nyilvántartott járművekre.
Az ügyet tárgyaló Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a török fuvarozókat is sújtó magyar gépjárműadó összhangban van-e az említett határozattal, valamint az uniós jog egyéb releváns rendelkezéseivel.
Henrik Saugmandsgaard Oe főtanácsnok (Dánia) szerint a kérdéses határozat által tiltott, vámmal azonos hatású díjnak kell tekinteni minden olyan pénzügyi terhet, legyen az bármilyen csekély összegű, amelyet egyoldalúan vetnek ki - bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja -, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, anélkül hogy a szó szoros értelmében vett vámnak minősülne.
A vitatott adó alkalmazási feltételei - különösen annak beszedési szabályai és az abból eredő szállítási többletköltségek - egyáltalán nem azonosak aszerint, hogy Magyarországon nyilvántartott gépjárműről vagy Törökországban regisztrált gépjárműről van-e szó. Ebből következően ezen adót, amelyet a török tehergépjárművek vonatkozásában a határ átlépésének tényéből eredően vetnek ki, úgy kell tekinteni, mint amellyel egyoldalúan sújtják a Törökországból az EU piacára tartó árukat. Ezzel összefüggésben a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy a kérdéses adó nem a török fuvarozók által nyújtott szállítási szolgáltatásra, hanem az ő közreműködésükkel mozgó termékekre vonatkozik.
A magyar kormány által felhozott azon indok, amely szerint a kérdéses adót az úthálózat javítása és karbantartása finanszírozásának céljából vetik ki a török tehergépjárművek vonatkozásában, nem fogadható el a főtanácsnok szerint, mivel e szolgáltatások nem kizárólag az adó megfizetésére kötelezett gazdasági szereplők javát szolgálják, tehát nem igazolhatják részükről pénzbeli ellenszolgáltatás fennállását.
Minderre tekintettel a főtanácsnok annak megállapítását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy a vizsgált adó az EU-Törökország Társulási Tanács 1/95 határozata értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül, amelynek alkalmazása az Európai Unió és a Törökország között fennálló vámunió hatálya alá tartozó árukat illetően nem megengedett.