Vannak-e tartalékai a liberális kapitalizmusnak? - tette fel nyitásként a kérdést Felcsuti Péter, a Bankszövetség volt elnöke a Budapest Business Journal Versenyképességi vízió 2015 elnevezésű konferencián, hozzátette: jósolni nehéz, különösen a jövőt illetően. Ha a liberális kapitalizmus válságát beütjük a Google-be akkor 24,5 millió találatot kapunk, a nyugati kapitalizmus válságára 21,5 millió, míg a globális kapitalizmus válságára csak 7,1 milliót. Ez azt mutatja, hogy a nyugati modell van válságban, hiszen például az ázsiai országok közül többen sikeresen átvészelték a visszaesés éveit. A szakember szerint a kapitalizmusnak a hibája többek közt az, hogy teljesítménnyel nem magyarázható jövedelmi különbségek alakulnak ki.
Amennyiben megnézzük az 1929 és 1933 közötti gazdasági válságot, akkor jól látszik, hogy ekkor születtek olyan gazdaságtól független intézmények, mint a minimálbér vagy a progresszív jövedelemadó. Ezt sikeres időszak követte, ám a mélyben a hiányosságok már megjelentek. Ez vezetett például a 1973-78-as olajsokkhoz, amikor mind az infláció, mind a munkanélküliség magas volt, ez pedig megnyitotta az utat a régi-új eszmevilág számára. Ez az ösztönzésre helyezte a hangsúlyt, arra, hogy a gazdaság szereplői a legnagyobb teljesítményt tudják nyújtani. Ennek az időszaknak a "terméke" az alacsony adó, az állam visszavonulása, azaz a privatizáció, amivel párhuzamosan felerősödött a monetáris politika jelentősége is.
A 2008-as globális válság azonban csattanós választ adott - emelte ki Felcsuti, aki szerint az elmúlt hat évben útkeresésről szólt, hogy új szakaszt tudjon megnyitni magának a kapitalizmus. Megjelentek ugyanis a válságjelenségek: visszaesett a gazdasági növekedés, gyengült a társadalmi mobilitás, nőttek az egyenlőtlenségek, illetve kiürült a politikai demokrácia.
A kérdés tehát, hogy merre van előre - vélte Felcsuti. Ugyanakkor nem mindegy, hogy elvetjük a liberális kapitalizmust, demokráciát, vagy fejlesztjük. A nagy gazdasági gondolkodók egyike se mondja, hogy el kéne vetni, ugyanakkor az állami szerepvállalást át kellene szabni szerintük: progresszív jövedelmi és vagyonadót kell bevezetni, a globalizáció visszásságait korlátozni (nemzetállamok jogosítványainak erősítése), az erkölcsi kockázatokat (too big to fail, vezetői jövedelmek, fogyasztóvédelem) mérsékelni, a magas színvonalú oktatás elérhetőségét javítani.