A szükséges ellátástól függően 3-tól akár 68 napig terjedhet a járóbetegek várakozási ideje, pedig nem kéne így lennie - derül ki a Medicina 2000 májusi felméréséből. A szakmai szövetség arra emlékeztet, hogy az általuk javasolt módszerekkel hatékonyan le lehetne rövidíteni az egészségügyi várólistákat.
Bár a várakozási idők évről évre nőnek, már a pandémia előtt elkezdődött egy halványabb normalizálódás. Míg 2018 és 2019 között egyetlen évben 4,5 napot növekedett az átlagos időtartam, addig 2019-től 2022-ig csak 4 nappal lett hosszabb a várakozási idő, így idén elérte a 30 napot.
A várakozási idők folyamatosan nőttek az elmúlt 6 évben, de nagyon nagy különbségek vannak az egyes szakmák esetében. A mostani mérés alapján, csupán 3 területen tudtak javítani, 9 alig változott, 8 szakma esetében pedig érdemben romlott a helyzet.
Kritikus területek
Ezen belül leggyorsabb a sebészet 3,1 nappal, amit a gyermekgyógyászat kkövet 7,7 nappal, majd a fül-orr-gégészet következik 9 nappal. A pszichiátriára és a nőgyógyászra is körülbelül 2 hetet kell várni. Az igazán problémás területek a angiológia (keringés) majdnem 54 nappal, a nefrológia (vese) ahol 63 nappal és az endokrinológia (hormonok) 68 és fél nappal.
A kardiológián is kifejezetten hosszú a várakozási idő, de itt 9,5 nappal javítottak az átlagon 2019-hez képest. Így ez a negyedik legrosszabb helyre csúszott vissza közel 49 nappal. Míg egyes területek, mint például a szemészet, normalizálódott az átlagoshoz közeli 29,6 napra, addig a diabetológia váróideje egy 12,5 napos lassulással mostanra elérte a 45 napnyi várakozási időt, ez pedig feltehetően a tartós betegellátás pandémia miatti nehézségeiből fakadt.
Lehetséges kiút
A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség szerint folyamatosan monitorozni kéne a befogadási idők változását, és a fekvőbeteg ellátásban már sikerrel használt technikákat javasolja a finanszírozónak:
- az intézményi teljesítmény volumen korlátok célzott feloldása,
- célzott többlet finanszírozás juttatása a betegfogadási listák csökkentésére,
- kódkarbantartás a rossz finanszírozású szakmák valorizálására,
- a háziorvosi gyógyszerfelírási jogosítványok kiterjesztése a nagy terhelés alatt levő szakmákban, így a szív-érrendszeri betegségekben például, evvel csökkentve a szakrendelői terhelést.