Egy sor máig releváns, sok ember életét befolyásoló alkotmányossági kérdés megválaszolatlan maradt az Alkotmánybíróság (AB) friss határozata után is, amely közel ezer beadványra reagálva azt mondta ki, hogy

nem ütközik a diszkrimináció tilalmába a védettségi igazolványhoz fűzött többletjogosítványokra vonatkozó szabályozás

- állapítja meg állásfoglalásában a TASZ.

Kapcsolódó

A TASZ 2021 februárjában azon az állásponton volt, hogy az oltottak és az oltatlanok megkülönböztetése lehet jogszerű. Erre az álláspontra jutott most az Alkotmánybíróság is, amikor leszögezte: elfogadhatónak tartja a védettségi igazolványra vonatkozó korábbi szabályokat, amik véleménye szerint nem korlátozzák jogellenesen az önrendelkezési jogot és nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. Az AB szerint a kormány a védettségi igazolvánnyal kapcsolatos szabályokat a veszélyhelyzeti alapjogkorlátozás keretein belül alkotta meg, így a rendelkezések összhangban állnak az Alaptörvénnyel.

Mindez azonban csak egy olyan általános, elméleti megközelítés, aminek ki kellene egészülnie a tényleges szabályok és az ezek alapján felmerülő élethelyzetek jogi megítélésével. Csakhogy még azt sem lehet tudni, hogy az AB-hez érkező panaszok többsége milyen különböző élethelyzeteket tart sérelmesnek, mert ezeket – pár kivétellel – még csak nem is publikálta az Alkotmánybíróság, és a határozatában sem tért ki rájuk. Pedig az indítványok nyilvánossága éppen azt szolgálná, hogy az AB eljárása ellenőrizhető legyen és ne vezessen önkényes döntésekhez - hívják fel a figyelmet a civil jogvédők.

Hiányos a szabályozás

Nem derül ki tehát, hogy mi a helyzet azokkal, akik az egészségügyi helyzetükből, azaz például betegségükből fakadóan vagy terhességük miatt nem tudják felvenni a védőoltást és mégis igénybe akartak venni védettségi igazolványhoz kötött szolgáltatást.

Nem tér ki a határozat arra sem, hogy hogyan ítéli meg az AB a 18 éven aluliakra vonatkozó szabályokat. A vizsgált szabályok szerint ugyanis a kiskorú csak akkor mehet bizonyos helyekre, ha olyan személy felügyelete alatt áll, aki védettségi igazolvánnyal rendelkezik, amely nyilvánvalóan független a kiskorú konkrét védettségi állapotától.

A szabályok a társadalmi élet, együttélés számtalan területén nem tettek különbséget az igazolvánnyal rendelkezők és nem rendelkezők között, ráadásul olyan területeken sem, melyek jellegüknél fogva összemérhetők. Például bevásárlóközpontokba járhatott egy időben bármennyi ember védettségi igazolvány nélkül, azonban edzőterembe csak védettségi igazolvánnyal lehetett menni. Erről sem alkotott véleményt az Alkotmánybíróság - sorolják a határozat hiányosságait.

A szervezet szerint óriási a jelentősége annak, hogy az oltottságon alapuló megkülönböztetésről általában, vagy pedig a konkrét szabályokról alkotunk-e véleményt.

Míg februárban úgy vélték, hogy az oltottság tényén alapuló megkülönböztetés lehet jogszerű, de a kormány által alkotott szabályokat megismerve áprilisban mégis azt kellett kimondani hogy a védettségi igazolvány szabályai diszkriminatívak, mert a kártya nem feltétlenül a védettséget igazolja, így pedig az emberek megkülönböztetésének nincs ésszerű alapja.

Nem kértek szakértői segítséget

Az AB azonban részben hárította ennek az eldöntését, mondván, ez nem jogi szakértelmet igénylő kérdés – noha ilyen esetekben az AB-nek lehetősége van szakértők véleményének a kikérésére - hangsúlyozzák a civil jogvédők.

Szakértők helyett az AB kizárólag a kormányzattól kapott információkra támaszkodott, amelyek szerint „már az első adag felvétele után nagyon csekély a valószínűsége a megfertőződésnek, még kisebb a kórházba kerülésnek és még marginálisabb az elhalálozásnak. A mutatók a második dózis beadását követően tovább javulnak.” Ehhez képest valamennyi (kétadagos) oltóanyag gyártója hangsúlyozza, hogy a teljes védettség csak mindkét dózis felvételével érhető el.

Így az AB határozata után is egy sor máig releváns, sok ember életét befolyásoló alkotmányossági kérdés megválaszolatlan maradt - áll a TASZ állásfoglalásában.