A statisztikák jók, hiszen 2010-ben (július-szeptember közötti időszak) 3,771 millióan dolgoztak, míg a KSH által közölt adatok szerint 2014-ben ugyanezen negyedévben 4,148 ezer fő. Ez körülbelül 10 százalékos, vagyis jelentős növekedés.

A biztató kép ellenére azonban úgy véli a Policy Agenda, hogy a magyar munkaerőpiac valójában lélegeztetőgépen működik. Ezt több állítással is alátámasztják: egyrészt kiemelik, hogy bizonytalannak számító munkahelyek száma nőtt igazából. Azaz az átmeneti munka, a külföldi munkavégzés és a kiscégeknél való munka, vagy kényszervállalkozás - amelyek akár feketemunkaként is jelentkeznek.

Problémás az is, hogy a munkaerőpiac "mozgását" a támogatott munkahelyek (főleg a közmunka) tartják fent, amelyek minden költséget egybeszámítva (bérek, adminisztrációs terhek, közfoglalkoztatók önrésze) akár 200 milliárd forint feletti összeget vesznek el a költségvetésből. Ezzel párhuzamosan a közmunka ilyen mértékű alkalmazása erős társadalmi és politikai függőséget okoz, amelynek kárait később fogjuk igazán elszenvedni.

Az sem a pozitív trendet erősíti, hogy a nem támogatott új munkahelyek száma a válság előtti szint alatt van, amely azt mutatja, hogy a versenyszféra nem képes kitörni az eddigi helyzetéből;

Hibahatár közeli növekedés

Éppen ezért a Policy Agenda szerint érdemes megnézni a KSH által készített másik munkaerőpiaci felmérést is, ez pedig az alkalmazottakat figyelembe vevő statisztika. Ebbe azok a foglalkoztatottak kerülnek, akik legalább 60 órát dolgoznak havonta, és az 5 fő feletti foglalkoztatóknál a versenyszférában, vagy bármilyen költségvetési intézményben dolgoznak. Ebben a tekintetben már differenciáltabb a helyzetkép, mivel 2010-ben (január-szeptember) átlagosan 2,694 millió alkalmazott volt, míg 2014-ben ugyanezen időszakban 2,814 millió. Ez pedig már szerényebb, csupán 4,5 százalékos növekedés. Még rosszabb a kép, ha azt nézzük, hogy ennek a növekedésnek a 68 százalékát a közszféra tette ki, ahol négy év alatt 81 ezer fővel nőtt meg az alkalmazottak száma. A versenyszféra esetében azt is mondhatjuk, hogy a növekedés mértéke hibahatár közelinek számít.

A kormány által kedvelt foglalkoztatási adatokba mindenki beleszámít, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. Ez egy önbevalláson alapuló mérés, amelybe a feketén foglalkoztatottak, a külföldi munkát végzők, az átmeneti (akár egy-két napos) munkát végzők is beleszámítanak. Illetve természetesen minden olyan dolgozó, aki akár munkaszerződéssel napi 8 órát dolgozik, de azt 5 fő alatti cégeknél tölti el. De ugyanúgy beletartozik ebbe a statisztikába, aki kényszervállalkozó lett, vagy aki családi vállalkozásba bedolgozik.

Csak állami finanszírozással vannak új munkahelyek

Az állami statisztikák adatai alapján megnézték azt is, hogy milyen esélyei vannak azoknak, akik el akarnak helyezkedni. Elsőre az adatok ebben a tekintetben is kiválónak tűnnek. 2014-ben az első tizenegy hónapjának adatai alapján becsülve körülbelül 800 ezer új munkahelyet jelentettek be a munkaügyi szolgálatnál azok a munkáltatók, amelyek új dolgozót keresnek. Ez a szám pedig több mint a duplája a 2008-as adatnak (393 ezer új munkalehetőség).

Ha mélyebben nézzük meg a számokat, akkor az látszik, hogy a 2014-es álláshelyeknek 76 százaléka az állam által támogatott munkahely. Ennek mintegy 90 százaléka konkrétan közmunka. 2008-ban ez az arány még csak 36 százalék volt. Amennyiben a költségvetési pénzekből támogatott munkalehetőségeket kivesszük, akkor pedig az új munkalehetőségek száma nem éri el a gazdasági válság előtti szintet.

A támogatott munkahelyekkel két probléma van. Az egyik a munkaügyi intézményrendszert érinti, amely kapacitásait kénytelen azzal lekötni, hogy adminisztrálja a közfoglalkoztatást, és próbálja a munkát keresőket összehozni a közfoglalkoztatást keresőkkel. A másik probléma, hogy túlságosan hozzászoktatja a kormányt, és a nehezebb helyzetben lévőket ehhez a foglalkoztatási formához. A Policy Agenda szerint ez egy olyan jellegű addíció, mint a 2006-ig működő gázár-támogatás, amelynek hatásait még mindig nem heverte ki sem a közvélemény, sem a politika. A kormány tehát úgy gondoskodik éves szinten akár 500 ezer ember foglalkoztatásáról, hogy annak a normál munkaerőpiacra nincs érdemi hatása.

A kormány azért válik függővé, mert ezáltal szép statisztikai adatokat tud elérni, és tömegeket láncol magához. A társadalom közmunkát végző rétegei számára azért veszélyes, mert egy idő után elhiszik, - még azok is akikre ez nem igaz - hogy csak ilyen államilag támogatott munkahelyeken tudják megállni a helyüket. A közmunka ilyen méretekben veszélyes, függőséget okoz, és erről még egy majdan stabilan fejlődő gazdasági környezetben is nehéz lesz a leszokás - írja a Policy Agenda.

A közfoglalkoztatás ugyanakkor bizonyos rétegek számára nélkülözhetetlen, hiszen ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy jövedelemhez jussanak. Ám torzult munkaerő-piaci helyzetet mutat, hogy a munkaképes korú lakosság körülbelül 8 százalékának a közmunka jelentse a munka világát.