Veszélyes tendencia alakult ki a hazai energetikában - hangzott el az Energia és nyilvánosság című konferencián Budapesten. Az új kormányzat másfél éves regnálása alatt ugyanis nem született túl sok törvény, ám azok annál átfogóbbak voltak, és jelentős meglepetéseket is tartalmaztak - mondta Antal Attila, a szakpolitikai intézet és módszertani központ Energia Kontroll Programjának (EKP) eredményeiről szólva.

Az orbáni energiajog tematikája tükrözi az új kabinet általános jogalkotási filozófiáját: egyéni képviselői javaslatokkal és az adott jogterület egészére kiható salátatörvényekkel, törvénymódosítókkal szabályoznak. Mindez azt eredményezte, hogy a második Orbán-kormány által elfogadott 9 energetikai törvény valójában szinte az egész energetika területén kifejtette a hatását, hiszen összesen 21-féle törvény módosult.

A partvonalon a szakma

Az állam energetikai térképére tekintve rögtön szembetűnik a kormány egyik legfontosabb kormányzástechnikai újdonsága: a csúcsminisztériumi struktúra mellett a speciális ügyekre kinevezett kormánybiztosi rendszer. A korábbi Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium feladat- és hatáskörét a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vette át: az energetikát lényegében e két minisztérium "szimbiózisa" határozza meg.

A jogalkotás jellemzően a társadalmi nyilvánosság megkerülésével történik - noha az ezt előíró törvényt éppen az új kormány hozta; ráadásul túlfeszítettnek tűnik a jogalkotás, gyorsan fogadnak el törvényeket - derül ki az Energiaklub és a Méltányosság Politikaelemző Központ közreműködésével készült, A második Orbán-kormány energiapolitikája című tanulmányából.

Így egyrészt nem jelennek meg a fontos szakmai, civil javaslatok a jogszabályok előkészítésénél (lévén, hogy a legtöbb esetben nincs is ilyen előkészítés); másrészt pedig a belső viták elfojtása azt eredményezi, hogy az éledező szakmai-politikai konfliktusok (például a Lázár-Bencsik vita távhőügyben) kibeszéletlenek maradnak, s a tágabb energetikai szakma csupán a partvonalról figyeli a megkötött belső alkukat. A Fidesz-KDNP-kormány jogalkotási szempontból az energetika területét állami monopóliumnak tekinti, ahol sem politikai, sem szakmai ellenvéleményeket nem szívesen hallgat meg.

A kormányzat energetikai stratégiaalkotására (Új Széchenyi-terv, Nemzeti Energiastratégia 2030, Megújuló energia - Magyarország megújuló energia hasznosítási cselekvési terve) általában jellemző az inkoherencia, amely a Nemzeti Energiastratégia esetében csúcsosodik ki, ahol ellentmondások fedezhetők fel például a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiával, iránymutatásai helyenként (például emisszió) disszonánsak - hangzott el a konferencián. Az egyeztetés kultúrájának alacsony fokú fejlettsége, és az erőltetett döntéshozatali mechanizmus a jövőre nézve prognosztizálható hibafaktorok. A stratégiaalkotás során további kritikai pont, hogy a minisztériumok közötti átjárhatóság és információáramlás rendkívül csekély - állapították meg.

Idegenkednek az adatkéréstől

A környezeti adatok közérdekűségére vonatkozó irányelveket az EU az elsők között fogadta el, ekkor már azonban Magyarország még a direktíváknál is szigorúbb szabályozás volt érvényben, és vannak ma is - emiatt tehát nem kell szégyenkeznünk - fogalmazott Jóri András adatvédelmi biztos a konferencián. A térségben először Magyarországon fogalmazták meg törvényi szinten a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó kötelezettségeket. Állásfoglalás szerint mindenkor a legszélesebb értelemben kell élni a megismerhetőséggel. A környezeti adatok megismerhetősége mellett a döntési mechanizmusok átláthatósága is fontos terület, és a 2010-ben született törvények rendelkeznek is erről.

Az adatkérésekre vonatkozó tapasztalatok szerint a legfontosabb, kardinális jelentőségű ügyekben - például a Paksi Atomerőműt érintőekben - az igénylés nem, csak a pereskedés vezetett eredményre. Összességében felemás a helyzet: míg a magyar adatvédelmi jog erősnek tekinthető, a nagy kérdésekben az adatigénylők mégsem tudták, tudják érvényesíteni az igazukat a normál eljárási rendben.

Az adatkezelők - akik gyakran magával az adatkérés aktusával szemben is idegenkednek - persze tisztában vannak a lehetőségekkel, és ki is használják azokat, például az adatok romlékonyságát illetően. Bizonyos idő után ugyanis az igénylőnek már nem feltétlen éri meg a további procedúrát a nyilvánosság, hiszen már nem tudja felhasználni a korábban kért adatokat.