Súlyosbodhatott a múlt hónaphoz képest a feszültség a monetáris tanács külső és belső tagjai között, bár részleteket a vitáról a döntést követő sajtótájékon nem árult el Simor András jegybankelnök a keddi, szerdától 6,50 százalékos alapkamatot eredményező vágást követő sajtótájékoztatón. Szavai szerint a tanács előtt a tartásra és a 25 bázispontos csökkentésre vonatkozó javaslat volt, szűk többséggel az utóbbit szavazta meg a testület. A döntés kapcsán elemzők megjegyezték, hogy a monetáris enyhítések sorozatával az MNB egyre inkább eltávolodik az árstabilitás őrzésének mandátumától, vagyis kvázi feladja a törvényben előírt inflációs célkövető rendszert.
Éles konfliktus az MNB-ben
A tájékoztatón olyan fajsúlyos kérdésekre sem született világos választ, hogy az MNB törvényben rögzített árstabilitás feletti őrködésre vonatkozó mandátuma, amit a monetáris politika inflációs célkövető rendszere határoz meg, konfliktusban van-e az elmúlt két hónap 50 bázispontos kamatvágásával. Az újságírók által feltett kérdés azért is merült fel jogosan a döntést követően, mert a jegybanki stáb által készített inflációs prognózis (lásd a keretes írást), illetve ennek teljesítéséhez szükséges kamatpálya ellentmondásban van a tanács többsége által most meghatározott irányadó kamatlábbal. Ez azt jelenti, hogy a tanács nem fogadta el az MNB stábjának előrejelzését.
Simor erre az vonatkozó kérdésre annyit mondott, hogy magánvéleményét nem osztja most meg, csak a tanács döntését hivatott bemutatni. Másfelől a jegybanki stáb által előrejelzett prognózis szerint, és a tanács által számolt két kockázati szcenárió szerint is a mostani döntésekkel veszélybe kerülhet a jegybank középtávú inflációs céljának elérése. A jegybanki stáb által számolt alappálya szerint ugyanis az augusztusig fennálló 6,75 százalékos kéthetes repo-kamatláb tartós fenntartása esetén lesz 2014 második felében elérhető a középtávú 3 százalékos inflációs cél.
A monetáris tanács többsége által kalkulált két szcenárió egyike romló kondíciók mellett a monetáris szigorítással számol, de még a kedvező alappálya esetén is fél évig a kamattartást tartja indokoltnak, abban az esetben is, ha az átmeneti inflációs sokkok lecsengenek.
A kedvező forgatókönyv bekövetkeztét maga a tanács is szkeptikusan láthatja, mivel a döntést indokló sajtóközlemény szerint viszont az infláció tartósan a cél fölött maradhat. Sőt, a legfrissebb inflációs előrejelzés szerint még az adószűrt maginfláció is a cél fölött lesz jövőre (3,1 százalékon).
Az alapfolyamatok szerint a belső kereslet által keltett dezinflációs hatás gyengül, miközben a külső körülmények, az adóintézkedések és az egyéb területekről (élelmiszerárak, energiaárak, fajlagos munkaköltség felől) jövő költségnyomás fokozódása várható. Ezért a legfrissebb inflációs jelentésében drasztikusan megemelte a jegybanki stáb az idei és a jövő évre várható előrejelzését.
A döntés és az indoklás között fennálló inkonzisztenciára vonatkozó kérdésre Simor András annyit válaszolt, hogy a tanács többsége szerint teljesülni fog a cél, vagyis nem adták fel az inflációs célkövetést. Arra a kérdésre, hogy a legutóbbi két kamatvágás illetve azok indoklása mennyiben rombolta az MNB hitelességét, Simor András viszont nem válaszolt.
Visszatérve a kamatdöntő ülésre, valószínűleg újra az augusztusi forgatókönyv ismétlődött meg. Az akkori kamatmeghatározó ülésen a négy külsős tag (Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc és Kocziszky György a kamatszint 25 bázispontos csökkentése mellett szavazott, míg hárman (Karvalits Ferenc, Király Júlia és Simor András) a 7 százalékos alapkamat tartására voksoltak. Akkor a jegybankelnök a döntést követő tájékoztatón úgy fogalmazott, hogy szoros többség szavazott a vágásra.
A jegybank közzétette a monetáris tanács állásfoglalását és helyzetértékelését is, amelyet az alábbiakban változatlan formában idézünk:
"Elmúlt negyedév kamatlépései
A monetáris politikában a válság kezdete óta egyszerre vannak jelen a lazítás és a szigorítás irányába ható tényezők. A kereslet drasztikus visszaesése és tartós gyengesége kamatcsökkentést indokolna. A folyamatosan érkező költségsokkok következtében azonban az infláció nem tudott tartósan csökkenni, ami az óvatos kamatpolitika irányába hatott. A globális pénzügyi piaci környezet és a hazai eszközárak kedvezőtlen alakulása időről-időre ugyancsak korlátozta a monetáris politika mozgásterét.
A Tanács júniusi helyzetértékelése alapján a kamat emelésének és csökkentésének irányába ható tényezők rövid távon kioltották egymást. A júniusi közleményében a Tanács jelezte, hogy a kockázati környezet és a célt hosszabb időszakon keresztül meghaladó infláció óvatos monetáris politikát indokol, kamatcsökkentésre csak a kockázatok mérséklődését követően kerülhet sor.
Az elmúlt negyedévben mind az inflációs, mind a makrogazdasági kilátások számottevően romlottak, míg a globális pénzügyi piaci környezet és ennek következtében Magyarország kockázati megítélése érdemben javult. Ezeket a tényezőket mérlegelve a júliusi tartást követően a Monetáris Tanács augusztusban az irányadó kamat 25 bázispontos mérséklése mellett döntött. Augusztusi közleményében a Monetáris Tanács jelezte, hogy a monetáris kondíciók lazítására csak addig van mód, amíg a gazdaságot érő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat.
Makrogazdasági folyamatok
Az elmúlt negyedévben a nemzetközi folyamatokat a pénzpiaci hangulat javulásának és a konjunkturális kilátások gyengülésének a kettősége jellemezte. A nyári hónapokban a globális pénzpiaci hangulat számottevően javult. A befektetői optimizmust döntően az európai válság kezelésével kapcsolatos bejelentések táplálták, de az amerikai jegybank újabb mennyiségi lazítására vonatkozó várakozások is növelték a kockázat-vállalási hajlandóságot. A javuló pénzpiaci folyamatok ellenére a konjunktúra indikátorok a legtöbb gazdasági régióban a növekedés további lassulására utalnak, az eurozóna az idei évben ismét recesszióba kerülhet. A Monetáris Tanács úgy látja, hogy az európai válságkezelő intézkedések idővel beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, és 2013-ban az európai konjunktúra folyamatosan erősödhet.
A javuló kockázati megítélés és a visszafogott reálgazdasági teljesítmény közötti kettőség a hazai folyamatokban is tetten érhető. A kedvező nemzetközi környezetben a hazai pénzügyi piaci eszközök felára számottevően mérséklődött. Ugyanakkor az első negyedévi jelentős visszaesést követően kisebb mértékben, de a második negyedévben is folytatódott a kibocsátás csökkenése. A GDP visszaeséséhez belső és külső tényezők egyaránt hozzájárultak. A válság előtt felhalmozott magán és kormányzati adósságok leépítése érdekében tett lépések, a szigorú hitelezési feltételek és a bizonytalan gazdasági környezet tartósan visszafogják a belföldi keresletet. A jelentős autóipari beruházásokat követően a termelés felfutása is megkezdődött, ám a külső piacainkon tapasztalt lassulás tompította az új kapacitások exportélénkítő hatását. A rendkívül gyenge mezőgazdasági terméseredmények tovább rontják az idei évi növekedési kilátásokat.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a gazdaság növekedési kilátásai romlottak, a kibocsátás 2013-ban is csak lassan növekedhet. A növekedés forrása az export marad, amit az európai konjunktúra várt élénkülése is támogat. A csökkenő reáljövedelmek, a folytatódó mérlegkiigazítás, az általánosan szigorú hitelezési feltételek és a bizonytalan gazdasági környezet következtében a belső kereslet tartósan visszafogott marad. A fogyasztás és a beruházás jövőre is mérséklődhet. Az egyaránt tartósan magas munkanélküliség és alacsony beruházási aktivitás következtében a gazdaság potenciális növekedése jövőre is visszafogott marad.
Az elmúlt években meghozott kormányzati intézkedések következtében a munkapiaci aktivitás folyamatosan bővült. A gyenge konjunktúra mellett ugyanakkor a vállalatok munkakereslete továbbra is visszafogott, a foglalkoztatás bővüléséhez csak az állami közmunka-programok tudtak hozzájárulni. Míg az elmúlt éveket visszafogott béremelkedés jellemezte, az idei évben jelentősen gyorsult a bérek növekedési üteme. A bérgyorsulásban számottevő szerepe volt az év eleji adminisztratív béremeléseknek, ugyanakkor a minimálbértől szűrt bérinflációs mutatók is emelkedtek. A bérkompenzációs rendszer bevezetése átmenetileg tompítja a magas bérnövekedés költségemelő hatását, azonban a romló értékesítési lehetőségek mellett emelkedő fajlagos bérköltségek - főleg a belföldre termelő ágazatokban - költségoldali inflációs hatásokat is okoznak és korlátozzák a foglalkoztatás bővülését. A megugró bérnövekedés hátterében meghúzódó tényezők alakulását kiemelt figyelemmel követi a Monetáris Tanács.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a munkanélküliség válság során tapasztalt emelkedése részben tartós, strukturális problémákat tükröz, azonban az elkövetkező időszakban a munkapiaci környezet ezt figyelembe véve is laza marad. A gyenge növekedési kilátások mellett csak visszafogottan bővülhet a munkaerő iránti kereslet, ezért a nominális bérdinamika a minimálbér-emelés hatásának kifutását követően visszafogottabban alakulhat. A jövő évtől érvénybe lépő munkahelyvédelmi program mérsékli az érintett munkavállalók foglalkoztatásának költségeit. A Monetáris Tanács megítélése szerint az intézkedések csak tompítani tudják a gyenge konjunktúra hatását, a versenyszféra foglalkoztatása legfeljebb mérsékelt ütemben növekedhet.
A romló növekedési kilátások mellett az éves fogyasztóiár-index tartósan az év eleji magas szint közelében alakult. A magas infláció részben a kormányzati indirekt adóemelések és a kibontakozóban lévő élelmiszerársokk hatását tükrözi. E hatásoktól megtisztított, az inflációs alapfolyamatot jellemző mutatók is emelkedtek, a korábban vártnál nagyobb mértékű volt a költségsokkok árakba való begyűrűzése. Előretekintve a kibontakozóban lévő élelmiszerár-sokk és az újabb kormányzati intézkedések - a jövedéki adók emelkedésén és a vállalatok termelési költségeinek növekedésén keresztül - magasan tartják a fogyasztóiár-indexet. Az inflációs alapfolyamatok alakításában a bérköltségek, a termelést terhelő adók és a nyersanyagárak emelkedése, valamint a gyenge belső kereslet árleszorító hatása egyaránt szerepet játszik.
Összességében az infláció (a fogyasztói árak éves növekedési üteme) az előrejelzési horizont túlnyomó részében számottevően a 3 százalékos cél fölött alakulhat, és csak 2014 második felében érhető el az inflációs cél.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a következő években tovább növekedhet a magyar gazdaság nettó külső finanszírozási képessége. A külső egyensúlyi pozíciónk javulásának hátterében a reálgazdasági egyenleg folyamatosan növekvő többlete mellett az EU-transzferek fokozódó beáramlása áll, miközben a jövedelemegyenleg emelkedő hiánya a mérséklődés irányába hat. A fokozatosan termelésbe forduló autóipari beruházások jelentős szerepet játszanak a nettó export dinamikus bővülésében, míg a visszafogott belső kereslet a mérsékeltebb importon keresztül járul hozzá a magas külkereskedelmi többlethez.
A fiskális hiánycélok tartása mellett a fiskális politika várhatóan idén és jövőre is visszafogja a belső keresletet. A munkahelyvédelmi program keretében bejelentett intézkedések ugyan jelentős mértékű lazítást eredményeztek a 2013-as költségvetési egyenlegben, de a Monetáris Tanács azt feltételezi, hogy a kormány a továbbiakban is elkötelezett a költségvetési hiánycélok teljesítése iránt, így további fiskális kiigazítással számol. Az előrejelzés technikai feltevéseiben szereplő intézkedések 2013-ban várhatóan emelik a fogyasztóiár-indexet és visszafogják a belső keresletet, ugyanakkor szükségesek a hazai kockázati felárak fokozatos mérséklődéséhez.
Az államadósság további mérséklése érdekében fontos, hogy a költségvetési deficit fenntartható módon mérséklődjön. Az államadósság finanszírozási kockázatainak további csökkentése és az alacsonyabb kockázati felárak érdekében a Monetáris Tanács továbbra is kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a kormány és az Európai Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap között minél előbb megegyezés szülessen.
Monetáris politikai megfontolások
A makrogazdasági folyamatok várható alakulását és ezzel összefüggésben a monetáris politika mozgásterét jelentős bizonytalanság övezi. A monetáris politikai lépeseket elsősorban az inflációs folyamatok várható alakulása, a gazdaság ciklikus helyzete és a kockázati megítélés befolyásolja.
A Monetáris Tanács értékelése alapján a válság elhúzódása következtében a gazdaság termelési kapacitásai sérülhettek és a potenciális növekedés üteme jelentősen csökkent. A válság során a kibocsátási rés a gyenge növekedés mellett is fokozatosan záródott. A Monetáris Tanács úgy látja, hogy nagy a bizonytalanság annak megítélésében, hogy a gazdaságban továbbra is jelen lévő kapacitásfelesleg milyen hatékonyan tudja korlátozni a bérköltségek és az árak emelkedését. Az inflációs alapfolyamatok és a bérek emelkedése arra utal, hogy a gyenge kereslet dezinfláló hatása az elmúlt időszakban mérséklődhetett. Ugyanakkor a bérek és az infláció emelkedéséhez számos átmeneti tényező is hozzájárult, a keresleti és költségoldali hatások szétválasztása nem egyértelmű. Így nagy bizonytalansággal lehet csak meghatározni, hogy a gazdasági visszaesésében mekkora a tartós és a ciklikus tényezők szerepe. Ha a kínálati kapacitások csak kisebb mértékben károsodtak, akkor a gyenge reálgazdasági teljesítmény dezinflációs hatása nagyobb, és az inflációs cél lazább monetáris kondíciók mellett is elérhető.
A monetáris politikai döntések szempontjából ugyancsak fontos kérdés, hogy a gazdaságot érő folyamatos költségsokkok milyen mértékben változtatják meg a gazdasági szereplők inflációs várakozásait. Amennyiben a gazdaság szereplői tartósan magasabb inflációs környezettel számolnak, akkor a költségsokkok másodkörös hatása erősebb lehet, a nominális bérek emelkedhetnek, valamint az inflációs alapfolyamatok is romolhatnak. Ebben az esetben a kedvezőtlen folyamatok ellensúlyozása érdekében szigorúbb monetáris kondíciók szükségesek.
A pénzügyi piaci környezet alakulása ugyancsak érdemben befolyásolhatja a monetáris politikai lépéseket. A Monetáris Tanács a kockázati megítélés alakulásával kapcsolatban a jelenleginél kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzet kialakulására is lát esélyt. A kockázati felárak mérséklődését támogathatja a várakozásoknál sikeresebb európai válságkezelés, valamint az államadósság finanszírozásának kockázatait mérséklő hazai gazdaságpolitikai intézkedések. Ugyanakkor amennyiben a kormányzat, az Európai Bizottság és az IMF közötti megállapodás meghiúsul vagy számottevően elhúzódik, akkor a kockázati felárak érdemben emelkedhetnek.
A tanácstagok többsége úgy látja, hogy a potenciális növekedés lassulása ellenére a gazdaságot továbbra is számottevő kapacitásfelesleg jellemzi. A gyenge belső kereslet emiatt érdemben tompítja a költségsokkok inflációs hatását, a költségsokkok közvetlen hatásának lecsengése után az inflációs cél teljesülni fog. Az európai adósságválságot kezelő intézkedések érdemben javítják a globális pénzügyi piaci környezetet, ami a hazai pénzügyi eszközök felárát is tartósan mérsékelni fogja. A várható inflációs és pénzügyi piaci folyamatokat, valamint a tartósan gyenge keresletet figyelembe véve összességében a jelenleginél lazább monetáris kondíciók indokoltak. További kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha a kedvező pénzügyi piaci folyamatok tartósak és a középtávú inflációs kockázatok mérsékeltek maradnak."