Az Orbán-kormány tagjai az elmúlt években előszeretettel "dobálóztak" az újraiparosítás szóval, amelyre volt is lehetőségük, hiszen valóban számtalan új üzemátadón, gyáravatáson vehettek részt mind ebben, mind pedig az előző kormányzati ciklusban.
Az iparosítás azonban nem csupán azt jelenti, hogy minél több összeszerelő üzem települjön Magyarországra, hanem azt, hogy az ipar minél nagyobb szeletét adja a nemzeti összterméknek. Ehhez pedig magas hozzáadott értékű beruházások kellenek, azonban az ipar szerkezete - legalábbis az elmúlt években - nem ebbe az irányba mozdult el.
Az MNB a 2015 márciusi inflációs jelentésében meg is állapította, hogy nagyon szétnyílt az olló az ipar kibocsátása és a hozzáadott értékének alakulása között. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az egyre dominánsabbá váló autóipar hozzáadott értéke a feldogozóipar átlagánál alacsonyabb. Emellett a kőolaj-feldolgozás hozzáadott értéke is csökkent.
A kabinetet ugyanakkor ez a tény sem korábban, sem pedig később nem korlátozta abban, hogy igen ambiciózus célokat fogalmazzon az iparosítással kapcsolatban.
Orbán Viktor miniszterelnök például 2013 novemberében azt állította, hogy
Magyarország a 3-4. helyen áll az európai uniós tagállamok sorában az iparnak a GDP-hez való hozzájárulási arányát tekintve.
Az Eurostat adatai szerint 2012-ben és 2013-ban is a 10. helyen álltunk. Persze módszertani eltérések lehetnek a számításban, de ekkora különbséget nem magyarázna.
Még 2014 márciusában a kormányfő egy gyáravatáson már azt mondta, hogy
a következő négy évben azt szeretnénk elérni, hogy Európa legiparosodottabb országa legyünk, ehhez a jelenlegi 23 százalékról 25-26-ra kell növelni az ipari termelés hozzájárulását a nemzeti össztermékhez.
Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök 2018 elejére 25-26 százalékos arányt vizionált. A KSH adatai szerint 2016-ban az ipar aránya a GDP-hez viszonyítva 22,8 százalék volt, míg 2017-ben az első félévben 23,7 - igaz, az év első felében általában magasabb ez a szám.
Bár azóta a KSH felülvizsgálta az utóbbi évek GDP-adatait és az adatsorban csak a feldolgozóipar hozzáadott értékét közlik, de ez alapján nagy eltérésekre nem kell számítani.
Visszatérve az ígéretekre, 2016 elején született meg az Irinyi-terv, Magyarország újraiparosítási stratégiája, amelynek 2016 márciusi bemutatóján Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy
a stratégia egyik célja, hogy az ipar aránya a GDP-ben a jelenlegi 23,5 százalékról 30 százalékra emelkedjen 2020-ig.
Magában a tervben szintén van egy nagyon erős célkitűzés, amely így szól:
deklarált célunk, hogy néhány éven belül Magyarország legyen az az EU-tagállam, ahol a bruttó nemzeti összterméken belül a legnagyobb szeletet az ipari termelés adja.
A 2016-os 22,8 százalékos arány visszaesést jelent a 2015-ös 23,3 százalékhoz képest. Ennek oka, hogy míg az ipar hozzáadott értéke stagnált, maga a GDP folyó áron emelkedett. Az elmozdulás mértékét jól szemlélteti, hogy 2006-ban és 2007-ben 22,5 százalék volt az arány, 2010-ben pedig 21,9 százalék.
Az Eurostat adatai szerint - vélhetően módszertani különbségek miatt - 2016-ban 22,6 százalék volt az iparosodottság mérőszáma itthon. Előttünk a románok állnak 23 százalékkal, de Németország, Szlovénia, Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Írország is előttünk van.
Írország elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen az EU-ban, 2015-ben az ipar hozzáadott értéke csaknem 14 százalékponttal emelkedett - többek között mert olyan nagy cégek, mint az Apple, ott találták meg számításaikat.
| Helyezés | ország | iparosodottság (százalék) |
| 1. | Írország | 33,9 |
| 2. | Csehország | 28,9 |
| 3. | Szlovákia | 24,3 |
| 4. | Lengyelország | 23,5 |
| 5. | Szlovénia | 23,5 |
| 6. | Németország | 23,2 |
| 7. | Románia | 23 |
| 8. | Magyarország | 22,6 |
| Forrás: Eurostat | ||
Így Magyarországnak 6,4 százalékpontos növekedésre lenne szüksége ahhoz is, hogy a jelenleg 28,9 százalékkal a második helyen álló cseheket megelőzze.
Lapunk három hete két kérdést tett fel a Nemzetgazdasági Minisztériumnak (NGM):
- Miért nincs nyoma a magasabb hozzáadott-értékű ipari beruházások hazai megjelenésének?
- Módosítják-e a 2020-as tervszámokat?
Választ azóta sem kaptunk. Az NGM-et ebben a témában már tavaly is kerestünk, akkor bő fél évvel az Irinyi-terv bemutatása után még azt írták, hogy az ipari termelés súlyának emelkedése nem elegendő, de a magas hozzáadott értékű beruházások változtathatnak a helyzeten. Akkor már kerülték a célszámok közlését, csak annyit írtak, hogy folyamatosan nyomon követik a stratégia megvalósulását.
Kihasználatlan kapacitások
Egy, a G7 által kiszúrt 2016 végi NGM-es tájékoztató szerint 2015-ben 225 ipari park közül 32-nél meg kellett vonni az ipari park címet, részben azért, mert felszámolták a fenntartóját, részben pedig azért, mert "gyakorlatilag semmiféle értelmezhető gazdasági tevékenységet nem végzett". Utóbbiakban mindössze 1-2 betelepített vállalkozást és néhány tucat alkalmazottat lehetett csak találni (miközben egy ipari parknak legalább 10 vállalkozást és 350 fős foglalkoztatást kell felmutatnia). Ezeken kívül további 42 esetben kellett figyelmeztető levelet küldeni olyan ipari parkoknak, amelyek nem tettek eleget jogszabályi kötelezettségeiknek - ismertette a portál.Lehet még esélyünk?
Nem csak a munkaerőhiány dolgozik a kormány céljai ellen, hanem az is, hogy romlik az ország termelékenysége. Miközben, az egy munkaóra alatt megtermelt GDP-t tükröző termelékenység 2013-ban, az USA-ban mért arány 52,4 százalékát tette ki Magyarországon, addig 2016-ban már csak a 48,8 százalékát. Eközben például Csehország elhúzott előttünk: termelékenységük 2013-ban az USA-béli 54,3 százalékát, 2016-ban pedig már az 57,1 százalékát érte el - írtuk meg korábban.
A napokban pedig már az MNB is figyelmeztette a kormányt versenyképességi jelentésében, hogy a termelékenység javításához vállalkozásbarát üzleti és szabályozói környezet kialakítására lenne szükség. Egyebek között tovább kellene mérsékelni a bérekre rakodó közterheket - főként az szja-t lenne indokolt csökkenteni.
A jegybank szakértői szerint például az oktatásban is komoly hiányosságok vannak: elsősorban az általános iskola és a felsőoktatás szintjén kellene növelni az állami kiadásokat. Az oktatásnak verseny- és piacképes tudást kellene átadnia, s főként a reál területeken végzett szakemberek számát lenne fontos növelni.
A kormány iparosítási célszámait csak abban esetben érheti el az ország, ha bejönnek az MNB kalkulációi. A jegybank 2016 szeptemberi inflációs jelentésében azzal számolt, hogy a Mercedes kapacitásbővítő beruházásainak hatását 2017-2020 között érezheti meg igazán a magyar gazdaság. Optimizmusra ad okot az is, hogy a járműipar egésze a magasabb hozzáadott értékű technológiák felé mozdult el.
A kérdés, hogy ez mire lesz elég, miközben a GDP egésze is emelkedik, vagyis az ipar hozzáadott értékének magasan az átlag felett kellene teljesíteni. Így tehát már elvesztettünk legalább 4 évet, most van közel ugyan ennyi a "szépítésre".