Az idei harmadik negyedévben a GDP (piaci beszerzési áron) kicsivel több, mint 9 ezer milliárd forint volt, míg az ipar 1970 milliárdot tett ki. A kettő aránya, vagyis az iparosodottság 21,84 százalék volt, ami 0,71 százalékpontos csökkenés 2015 hasonló időszakához képest és pontosan ugyan annyi, mint a 2014-es arány. Vagyis a tavalyi növekedés - legalábbis a harmadik negyedévben - elillant.
Az első három negyedév aránya 23,07 százalék, amely kevesebb a tavalyi 23,57-nél, viszont a 2014-es 22,63 százalékhoz képest emelkedés. Így az iparosodottságunk ebben a tekintetben egy helyben toporog, holott éveken keresztül azt hangoztatta a kormány, hogy 2020-ig 30 százalékos iparosodottsági arányt szeretne elérni.
Hogy ezt a célt lassan matematikailag is lehetetlen elérni, azt jól példázza a Nemzetgazdasági Minisztérium a Napi.hu-nak küldött, három hónappal ezelőtti válasza, amikor a második negyedéves - szintén nem túl rózsás - adatokat kommentálták. Akkor már nem ejtettek szót az arányról, csak azt írták, hogy a stratégiák megvalósulásának folyamatos nyomon követésével, az adatok elemzéséből kiolvasható tendenciák figyelembevételével határozzák meg a célszámokat.
Az ipar kibocsátásának növekedése és az iparosodottság stagnálása közötti látszólagos ellentmondást pont a hozzáadott érték "oldja fel", ugyanis a GDP-hez való hozzájárulást csak azok az iparágak képesek növelni, amelyek nem csak "összeszerelő üzemeket" hoznak Magyarországra, hanem például komoly kutatás-fejlesztést. Az autógyárak hozzáadott értéke jellemzően alacsonyabb, mint az ipar átlaga, vagyis ezekkel a beruházásokkal aligha lehet érdemben javítani az iparosodottság mértékét.
Van értelme?
A kormány az elmúlt években számos vállalatot csábított Magyarországra, amely részben azért sikerült, mert itthon a munkát terhelő magas adók ellenére még mindig olcsó a munkaerő. Bár abban nincs konszenzus, hogy a magyar gazdaságnak inkább az iparra, vagy a szolgáltatásokra kell alapoznia, azt nem lehet elvitatni, hogy az iparban számos munkahely létesült, és van ahol a hazai viszonyokhoz képest igen jó béreket fizetnek. Az Opel szentgotthárdi üzemében dolgozó fizikai munkások például tavaly nettó 232 ezret vittek haza havonta műszakpótlékkal, túlóradíjjal, készenléti díjjal és teljesítménybónusszal együtt. Ennek oka az osztrák határ közelsége, de az Audinál is megkeresik a fizikai dolgozók az átlag 267 ezret, míg a Mercedesnél a 186 ezret.