Nem voltak egyszerű helyzetben az önkormányzatok az elmúlt években: miután az 1990-es években megkapták a települések a vízhálózatokat, akkor társulásokkal, a bevételek tartalékolásával tudták fenntartani és fejleszteni a vízközműhálózatot, azonban először 2013-ban a rezsicsökkentés tette nehezebbé a feladatot, majd a kormány bevezette a csőrendszer hossza alapján számolt különadót. A rezsicsökkentés 10 százalékot faragott a bevételekből, díjat emelni azóta sem lehetett, a különadó pedig 14 milliárd forintot von ki évente az ágazatból. Közben a rendszerek elavultak, felújításra nincs pénz.

Most egy új törvénymódosítóval oldaná meg a kormány a problémát, de annak államosítás lesz a vége: a lakosság vízellátásáért felelős önkormányzat (a gyakorlatban többnyire társulásokat létrehozó önkormányzatok) térítésmentesen – vagyis ingyen – átadhatja az államnak a vízrendszerhez tartozó csőhálózatot, átemelőket, közkutakat, az ezeket működtető víziközmű-szolgáltató cégekben lévő részesedését, sőt azt az összeget is, amit esetleg korábban valahonnan a rendszer fejlesztésére nyert el, de nem használta fel. A szerződés megkötésével nemcsak a tulajdon, hanem az ellátási felelősség is az államra száll, s a tulajdonosi jogokat attól kezdve az alig fél éve létrehozott Nemzeti Vízművek Zrt. gyakorolja. Így a vízellátás biztonságának biztosítása is állami feladat lenne, tehát a felújítások is, cserébe többezermilliárdos önkormányzati tulajdon kerül az államhoz. Az elavult ivóvízhálózat felújítására 2000 milliárd forint kellene - írja a Népszava a törvényről, amely egy bonyolult törvénymódosító csomagba rejtve került a parlament elé, ahol azt meg is szavazták.

Kapcsolódó

Gémesi György, Gödöllő polgármestere – aki egyben a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke – szerint a jelenlegi rendszerben nagyon kevés szolgáltató tud nyereséggel üzemelni, miközben a föld alatt lévő vízhálózat csövei úgy elöregedtek, hogy napi rendszerességgel van csőtörés náluk is, de a cserére nincs pénzük. A már említett rezsicsökkentés és különadó mellett az elmúlt évben az is nehezíti a helyzetet, hogy a járvány alatt jelentős bevételektől eleső önkormányzatok alig tudják kisegíteni a vízközműszolgáltatóikat. Úgy számol, hogy ha a vizes cégek is megkapnák a kormánytól a hulladékgazdálkodásba fektetett évi 60 milliárdot, képesek lennének talpra állni. 

A mostani törvénymódosítás arra vonatkozóan semmiféle garanciát nem tartalmaz, hogy az állami kézbe kerülő vízszolgáltatók is kapnak majd pluszpénzt, de azt biztosra veszi a MÖSZ elnöke, hogy még a legnehezebb helyzetben lévő települések is nehezen válnak meg a víziközmű vagyonuktól, ebben a kérdésben szerinte a fideszes önkormányzatok is megosztottak.

Az ügyben a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) Schmidt Jenő elnök néhány napja az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa (ÖNET) összehívását kérte Pintér Sándor minisztertől. Tab fideszes polgármestere azt írta, „indokolt a módosuló törvényi szabályozás hatásainak áttekintése”. Más önkormányzati szakértők úgy gondolkodnak, hogy a lakosság ivóvízzel történő ellátása olyan alapfeladat, amit mindenképpen meg kellene hagyni a településeknek, az államnak pedig támogatni kellene őket ebben a munkában.

Idén egyébként a kormány már centralizálta a vízszolgáltatás egy részét: öt állami regionális víziközmű társaság és az állami tulajdonú vízközmű eszközvagyon tulajdonosi joggyakorlója 2021 januártól a Nemzeti Vízművek Zrt.