Ugyan az elmúlt évtizedben mindkét ország hasonlóan szenvedett az orosz birodalmi törekvésektől, Ukrajna és Georgia (Grúzia) kapcsolata meglehetősen mély ponton van. Az ország nem csatlakozott az Oroszország elleni nyugati szankciókhoz, és közelsége ellenére fegyvereket sem küldött a szintén részben közvetlen megszállás alá kerülő sorstársának.

Mindez természetesen az esetükben érthető óvatossággal is magyarázható: még ha el is fogadjuk azt, hogy egy egyértelmű vereség után Oroszország képtelen volna újabb hadjáratot indítani egy nála majdnem 250-szer kisebb állam ellen. A témában múlt héten a European Pravda (Európai Igazság) nevű ukrán lap közölt interjút Gela Vaszadzéval, a Georgiai Stratégia Elemző Központ szakértőjével.

Kapcsolódó

Az ötnapos háború

Oroszország georgiai konfliktusa 2008 augusztus 8-án csúcsosodott ki, amikor egy 1992 óta életben levő tűzszünetet rúgott fel a két fél. A sok párhuzam közül csak az egyik az, hogy ekkor is egy Kínában rendezett olimpia alatt indult meg a megszállás. Hivatalosan Georgia kezdeményezte a harcokat, de az orosz erők már korábban elkezdték a szeparatista területek környéki falvak tüzérségi támadását.

Dél-Oszétia és Abházia a Donyecki és Luhanszki "Népköztársaságokhoz" hasonló területekként, orosz és oroszbarát erők felügyelete mellett működtek, de az akkor viszonylag frissen újraválasztott, nyugatiasabb kormány számára ez nem volt elfogadható. Georgia módszeresen készült területeinek visszafoglalására, és ehhez az Egyesült Államoktól kapott kiképzés és eszközök mellett Ukrajnától is nagy mennyiségeben vásároltak például harci helikoptereket és páncélosokat. Különbség a mai ukrajnai helyzethez képest, hogy Rácz András orosz-szakértő akkori elemzése alapján, ott meglepően jól működött az orosz hadigépezett, pedig eredetileg Georgia akart villámháborúval győzni.

Az ország kormánya 2003-tól fogva kezdett hadserege korszerűsítésébe, az akkori nemzeti össztermékhez mért 1,1 százalékos védelmi büdzsét, 2005-re megháromszorozták, 2006-ra pedig már az 5,2 százalékot is elérték. Rendszeresen 150 amerikai katonai tanácsadó képezte hadseregüket, és a szakadár területeket tőlük és Izraeltől kapott drónokkal figyelték meg.

Georgia a bombázások okozta károkra hivatkozva kezdte meg a villámháborús támadást, amire a meglepetés ellenére az oroszok már aznap kihirdették a "béketeremtő" beavatkozást. Kezdeti sikereik hamar szertefoszlottak, mivel az oroszok nagyon dinamikusan növelték a pár ezer fős szakadár csapatok támogatását. Georgia hadserege végül visszavonulásra kényszerült, és ez nem állt meg az Oroszország által felügyelt területek határánál.

Az átütő sikerre és elenyészőnek mondható katonai áldozatra való tekintettel, az oroszok is nyitottabbak voltak a tűzszünetre, így az ország akkori vezetője Dimitrij Medvegyev, és az éppen regnáló francia elnök, Nicolas Sarkozy augusztus 12-ére képes volt összehozni a harcok berekesztését jelentő egyességet, ami után a Kreml 26-án ismerte el a két terület Georgiától való függetlenségét. A nyugati világ közvéleményét nem mozgatta meg tartósan az eset, a két terület azóta is orosz felügyelet alatt van, és többek között ez lehetett az egyik indok, ami hat évvel később fölbátorította Putyint a Krím-félsziget annektálására.

Egyformán hibás Nyugat és Kelet

Sorsközösségük ellenére, nem felhőtlen a viszony Georgia és Ukrajna között. Ugyan Vaszadzé elmondása szerint a jelenlegi kormány "szövetségesüknek és szeretett barátjuknak" tartja az ukránokat, nem túl előnyös az ország nyugatos vezetése. Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt Miheil Szaakasvilihez hasonlította, ahhoz az ukrán-georgiai származású politikushoz, akinek korrupciófelszámoláson és privatizáción futó kormánya, előidézte a 2008-as  ötnapos háborút.

Szaakasvili önmagában is egy érdekes figura, a 2012-es georgiai választásokon elszenvedett veresége után, először történt alkotmányos keretek között zajló, békés hatalomátadás. Bukása után külföldről irányította pártját, majd a Zelenszkij kormányát megelőző, Petro Porosenko által vezette Ukrajna állampolgárságot adott neki, és egyúttal Odessza megye kormányzójává is tették. Szaakasvili másfél év után 2016 novemberében lemondott pozíciójáról, a Porosenko kormány korrupciójára hivatkozva.

Lemondása után ellenzéket akart építeni, de menekülésre kényszerülhetett és Porosenko elvette állampolgárságát, amit Zelenszkij, 2019-es győzelme után visszaadott neki. Szaakasvili ezután 2021-ben visszacsempészte magát Georgiába ahol újra politikai szervezkedésbe akart kezdeni, de a kormány elkapta, és azóta is fogságban van.

Grúz civilek tüntetnek a volt kormányfő szabadonengedéséért, 2021 december 8.
Georgiában civilek tüntetnek a volt kormányfő szabadonengedéséért, 2021 december 8.

Vaszadzé elmondta, hogy jelenlegi elnökük szerint Ukrajna kormánya Georgia ellen van, és így a népnek is azt a narratívát adták át, hogy sajnálni kell az ukránokat, Putyin tettei elítélendőek, de Zelenszkij is felelős a megszállásért. Ő azt tapasztalta, hogy ha valaki fegyvereket szeretne küldeni Ukrajnába, könnyen azzal a kérdéssel találja szembe magát hogy:

Azt szeretnéd, hogy Batumi [georgiai kikötőváros] legyen az új Mariupol?

Georgia kivár

Vaszadzé elmondása szerint Georgiának, mint minden poszt-Szovjet országnak, csak akkor lesz esélye visszavenni területei felett az irányítást, ha Oroszországon eluralkodik a káosz. Ukrajna most felgyorsította az eseményeket. Korábban mikor erről kérdezték, nem tudott választ adni, de most biztosan mondhatja, hogy ez nagyon hamar be fog következni.

Szerinte csak erővel lehet visszacsatolni az orosz felügyelet alatt álló területeket, amire jelenleg képtelen Georgia. Ha el is tudná foglalni a szakadár régiókat, akkor is pénzre lenne szüksége az integrálásukhoz, ehhez pedig nyugati tőke támogatásra lenne szüksége, aminek beérkezésére egyáltalán nem venne mérget Vaszadzé.

Arra a kérdésre, hogy mekkora az esélye egy újabb orosz inváziónak, azt válaszolta, hogy gyakorlatilag nulla. Amíg az orosz haderő Ukrajnával van elfoglalva, addig nem áll fönn ez a kockázat, de teljesen más lenne a helyzet, ha Kijev az eredeti terveknek megfelelően, gyorsan elesett volna.

A fenyegetést most abban látja leginkább, hogy mi történik ha Zelenszkij békét köt Putyinnal, és az orosz hadseregnek megszégyenülve kell visszakúsznia saját bázisaira. Elképzelhető, hogy akkor Putyinnak új célpontra lenne szüksége, és így Georgia újra könnyen a célkeresztbe kerülhet.

Szankciós kiskapuk

A háború kitörése óta Georgia kormányát már másodjára vádolta meg az ukrán kémelhárítás azzal, hogy segítséget nyújt Putyinnak a szankciók kikerülésében. A georgiai Civil.gu a hónap elején arról tudósított, hogy az ország kormánya tagadja Oroszország kisegítését.

A jelentés szerint Oroszország rajtuk keresztül szeretné termékeit továbbexportálni, de a georgiai pénzügyminiszter, Lasha Khutsishvili "teljesen érthetetlennek" nevezte a vádat, és kritizálta, hogy semmilyen konkrét információval nem álltak elő az ukránok. Azt is kiemelte, hogy Ukrajnával szembe, a szankciókat foganatosító nemzetközi szereplőknek nem volt panaszuk Georgia magatartására.

A legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Khatia Dekanoidze elmondása szerint "megalapozott kétségek" lehetnek afelől, hogy Oroszország kihasználhatja Georgiát a szankciók kijátszására. Vaszadzénak nincsenek kétségei, egy kiszivárogott felvételek nyomán biztos benne, hogy a Georgia kormánya kapcsolatban áll az orosz vezetéssel.

A márciusi felvételeken a Szaakasvilit 2012-ben leváltó Georgiai Álom néven futó, jelenleg is regnáló párt volt vezetője, Bidzina Ivanishvili, és a már britek által szankcionált orosz oligarcha, Vlagyimir Jevtusenkov az orosz gabona átvételéről beszélhettek meg egy személyes találkozót. Vaszadzé szerint rengeteg orosz cég szenved a szankcióktól, akik érthető módon, többek között Georgián keresztül is igyekeznek kikerülni azokat.