Zsiday Viktor befektetési szakértő szerint
mindössze nagyjából évi egy százalékkal nőtt a munkaerő termelékenysége Magyarországon az elmúlt 15 évben,
ami borzasztóan kevés. Úgy véli, az alacsony ütemet számos tényező okozza, de ha csak egyet kellene kiemelnie, ami a legfontosabb, akkor az szerinte a verseny hiány lenne.
A blogbejegyzésében úgy fogalmaz, hat pontban alátámasztva érveit, hogy a magyar kormányzat számtalan módon, és jellemzően nehezen kiszámíthatóan, ad-hoc jelleggel avatkozik be a piacba, ami rendkívüli módon megnehezíti a normális működést, mivel akár egy nap alatt változó, időnként visszamenőleges vagy azonnal bevezetendő szabályozásokat, különadókat vezet be.
Ehhez járul hozzá szerinte az is, hogy gyakran kérdőjelezhető meg a hazai intézményrendszer függetlensége és gyorsasága. Ilyen intézmények nélkül azonban nincs jól működő piacgazdaság.
Az is probléma szerinte, hogy bizonyos szektorokban csak néhány, jellemzően államközeli szereplő van, ide betörni szinte lehetetlen.
Más szektorokban pedig támogat egyes szereplőket a kormányzat, míg másokat büntet, „a szocializmus logikájához hasonlóan a hatékonyabbaktól elvéve és a kevésbé versenyképesek felé átcsoportosítva.”
Az érvei között szerepel, hogy a gazdaság szereplői számára az EU-s állami források megszerzésére optimalizálás gyakran sokkal jövedelmezőbb, mint helytállni a piaci versenyben, ami nyilvánvalóan számukra torzítja az ösztönzőket.
Az utolsó érve szerint bizonyos gazdaságpolitikai elemek a hatékonyság növelése helyett a gyengén működő szereplők kisegítésére irányulnak. Szerinte erre jó példa a forint állandó leértékelgetése, ami csak rövidtávon segíti az exportőröket, hosszútávon viszont káros.
Zsiday úgy véli, ha nem lesz változás, akkor nem várható el az eddigi egy százalékos termelékenység-növekedésnél több, emellett pedig csak 1-2 éves távon lehet, akár még a kívánt 3-6 százalékos sávban is felpörgetni a gazdaságot, hosszabb távon viszont ez ebben a struktúrában szerinte szinte lehetetlen.