A tavalyi év a három csapás éve volt a biztosítóknak - mondta el Kovács Zsolt, az ING Biztosító vezérigazgatója az IIR biztosítási konferenciáján. A banki-biztosítási különadó és a magánnyugdíjpénztárak államosítása után a szektort is rendkívüli mértékben érintette a végtörlesztés. Ezt követően az idén nyugodtan idesorolhatjuk az idei negyedik csapást: azt, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál az eddig komolyan támogatott munkáltatói befizetések már nem annyira preferáltak.
A végtörlesztések kapcsán a várakozások és valóság igen komolyan eltértek: a 19 százalékos végtörlesztési darabszám még megfelelt a várakozásnak, ám az átlagos végtörlesztett hitelösszeg az induláskor várt 3,1 milliárd forint közel duplája lett. A végtörlesztési források tekintetében van a legnagyobb bizonytalanság. Jó hír, hogy az ügyfelek a könnyen elérhető, kis kockázatú befektetéseket értékesítettek - ez racionális válasz volt.
Elmaradt a trendtörés
Ami az életbiztosításokat illeti, nem volt komolyabb trendtörés: a unit-linked biztosítások visszavásárlása és a biztosítások törlése tekintetében a válság kezdete óta folyamatos a növekedés. E tekintetben érdekes, hogy szignifikáns eltérés van a szerződések megmaradásában: a hagyományos szerződések szemmel láthatóan kedvesebbek, a unit-linked biztosításokból könnyebben szabadultak az ügyfelek.
Az utolsó negyedév kiáramlásának növekedését a szakértő az új szerzés nélküli állománydíj változásában látta leginkább utolérhetőnek: év/év alapon 2,6, míg a III. negyedévhez mérten 5,1 százalék volt a visszaléépés. Ugyancsak tetten érhető a végtörlesztés a kár- és szolgáltatás-kifizetések tekintetében. Racionálisnak volt mondható az is, hogy az ügyfelek az euróalapú szerződésekből az év végén, az idei év elején - 320 forint körüli árfolyamszint környékén - szabadultak ki.
A végtörlesztésnek nem lett drámai hatása
Az ING saját terveinek elkészítésekor úgy számolt, hogy a végtörlesztés a portfolió 15, a díjak 22 százalékát veszélyeztetheti. A biztosító komolyan kitett volt a kombi-hiteles biztosításoknak és komoly portfoliójuk volt eurós biztosításból. A végső adatok szerint a tavalyi évi visszavásárláshoz képest darabszámban körülbelül 5 ezerrel több szerződést szünt meg, az átlagos visszavásárlási érték a teljes visszavásárlások okán 6, részleges visszavásárlásoknál 2 milliárd forinttal haladta meg a bázisévet. Az átlagos visszavásárlási érték 1 milliő forint körül volt.
Összességében - bár a maximum 40-45 milliárdnyi biztosításokból kifolyt pénz a végtörlesztési állomány 7 százalékát adta - a végtörlesztés olyan rendkívüli mértékben nem rázta meg a piacot Kovács Zsolt szerint. Ennek alátámasztására elmondta, hogy év/év alapon mind a szerződésszám, mind állománydíjban kisebb volt a csökkenés tavaly, mint 2010-ben a piacon. A jövő akár optimista is lehet, hiszen a végtörlesztés után az emberek megmaradt megtakarításai újra befektetési lehetőséget kereshetnek - az új szerződések száma növekvő. Persze, a kockázatok is ott vannak a rendszerben, hiszen például az IMF tárgyalások előtt erről nehéz magabiztosan nyilatkozni az adórendszer jövőjéről.