A Napi Gazdaság Pénzügyi szemmel mellékletének cikke.

A magyarországi bankrendszer a bizonytalan jövedelemkilátások miatt nem támogatja hitelezéssel a gazdasági növekedést, ami főként a bizonytalan jövőbeli gazdasági kilátásokra és a magas kockázati és fiskális terhek miatti gyenge belső tőkeakkumulációra vezethető vissza.

Kapcsolódó

Nem nő a hitelállomány 2015-ig

A szigorú hitelezési feltételek − főként a vállalati piacon − már hosszú ideje hitelszűkét okoznak. A legfrissebb hitelezési felmérés már nem a hitelezési képesség (likviditás és tőkehelyzet), hanem a csökkenő hitelezési hajlandóság miatt jelez további szigorítást. A vállalati szegmensben a mérséklődő hitelezési aktivitás irányába mutat a visszaeső beruházások és a romló üzleti bizalom miatt szűkülő hitelkereslet is. A növekedési kilátások is romlottak, így a gazdaság gyengülő ciklikus pozíciója csökkenő hitelkeresletet és fogyasztást eredményez. A visszaeső vállalati jövedelmezőség miatt romló hitelportfólióval és növekvő kockázati költségekkel kell számolni, ami az árazásban is megjelenhet. További negatív tényezőt jelent a bankadó csökkentésének elhalasztása és a megemelt tranzakciós illeték. Ez utóbbi áthárítása a vállalati jövedelmezőséget ronthatja, míg az illeték porlasztása esetén a negatív hatás az ár jellegű kondíciókban − a hiteltermékek árának emelése vagy a betéti kamatok mérséklése − jelentkezhet. E tényezők a vállalati hitelezés érdemi romlása irányába hatnak. Emiatt 2015-ig nem várható érdemi hitelállomány-növekedés a vállalati szegmensben. A vállalati hitelezés tartós gyengesége a termelőkapacitások leépüléséhez vezethet, emiatt a közép- és hosszú távú gazdasági növekedés szempontjából káros folyamatnak tekinthető. A hitelezés beindulásának egyik alapvető feltétele, hogy a bankrendszer adóterhei csökkenjenek és a szabályozói környezet kiszámíthatósága javuljon.

Emellett a bankok prociklikus viselkedésének csökkentése érdekében rövid távon szükséges a már most is aktívan működő garanciaszervezetek kapacitásainak kibővítése, ami a bankok és az állam között kockázatmegosztást tesz lehetővé, és ezért fiskális szempontból a leghatékonyabb módja a vállalati hitelpiac ösztönzésének. Emellett jegybanki oldalról a hitelezést támogató kétéves hitel feltételeinek elfogadott érdemi enyhítése jelenthet segítséget.

A lakossági piacon a hitelezés visszaesésében a keresleti tényezők dominálnak. A gyenge lakossági hitelkereslet a bizonytalan jövedelemkilátásokkal, valamint a mérlegkiigazítási szándékkal hozható összefüggésbe. A lakossági szegmensben a hitelkínálati tényezők a jövőben javulhatnak, főként a jelzáloghitel-piacon megjelenő, államilag támogatott konstrukciók a jelenleginél 4-5 százalékponttal alacsonyabb kamatköltsége miatt. Mivel várakozásaink szerint az állami kamattámogatás bevezetése érdemben képes kompenzálni a gyengülő hitelkereslet és a magas banki fiskális terhek negatív hatását, így összességében csak kismértékben rontottuk korábbi hitel-előrejelzésünket. A lakossági hitelezés tartós gyengesége főként a túlzott eladósodottságból eredően szükséges lakossági mérlegkiigazításból fakad, így ezt a folyamatot a fenntartható növekedés szempontjából kevésbé tekintjük károsnak.

Javult a rendszer ellenálló képessége

Idén a bankrendszer likviditása érdemben emelkedett. A 2012 januárjában bevezetett rövid távú szabályozói likviditási előírásnak történő megfelelési kényszer miatt a bankrendszerben jelentős tartalékok halmozódtak fel. A rövid távú likviditási mutatóra épülő, előre tekintő Likviditási Stressz Index (LSI) alacsony értéke azt mutatja, hogy a likviditási puffer elégséges egy szélsőségesen kedvezőtlen sokkszcenárió kivédésére. A hosszabb távú strukturális likviditás esetében is kedvező a kép. A 2012 júniusától érvényben lévő devizamegfelelési mutató (DMM) 65 százalékos szintjének a bankok többsége megfelel. A piaci szereplők a megfelelést döntően a külföldi források és devizaswapok átlagos hátralevő futamidejének emelésével biztosították. A külföldi források kiáramlása továbbra is dinamikus, ugyanakkor ez az erősödő forintárfolyam, a swapállomány csökkenése és a devizafinanszírozás futamidejének hosszabbodása miatt a 2011 végi helyzettel összehasonlítva jelenleg nem okoz likviditási feszültséget.

A bankok tőkeellátottsága tovább javult. A hitelállományok csökkenése, a forint árfolyamának erősödése, valamint a jelentős anyabanki tőkeemelések miatt a bankrendszer tőkemegfelelési mutatója 2012. június végén megközelítette a 15 százalékot. A rendszerszintű mutató közel duplája a 8 százalékos törvényi minimumnak, ugyanakkor a tőkepufferek rendkívül koncentráltak és nagyon alacsony a jövőbeli tőkeakkumuláció. Az előretekintő jellegű, a bankok korábbinál magasabb fiskális terhelését figyelembe vevő, továbbá a nem teljesítő hitelek jelenleginél magasabb értékvesztéssel való fedezettségét feltételező Tőke Stressz Index (TSI) alacsony értéke ugyanakkor arra utal, hogy a bankok és így a bankrendszer jelenlegi tőkehelyzete kielégítő.

Sok kockázat maradt

A javuló befektetői hangulat ellenére az eurózóna adósságválságának elhúzódása továbbra is kiemelt kockázat. Számos előrelépés történt az eurózóna adósságválságának megoldása irányába: a német alkotmánybíróság elfogadta az ESM és a fiskális paktum ratifikációját, az ECB új kötvényvásárlási programot jelentett be és folyik az európai bankunió felállítása. Ezek a lépések, valamint a Fed új kötvényvásárlási programja (QE3) nagyban javították a nemzetközi befektetői kedvet. Ugyanakkor az eurózónán belül a perifériaországok helyzete továbbra is aggodalomra ad okot. Számos perifériaország a korábbiaknál nagyobb költségvetési megszorításra kényszerül, miközben a bankrendszer jelentős tőkeinjekcióra szorul.

Ugyanakkor már nemcsak a periféria­országok­ban, hanem az egyes centrum­országokban is várhatóan jelentős költségvetési megszorításokat hajtanak végre. Emiatt jelentősen romolhat az eurózóna gazdasági növekedési kilátása, ami további nyomás alá helyezné az európai bankok mérlegeit és eredményeit, miközben a befektetői hangulat is hektikus maradhat. Az eurózónából érkező sokkok hatásának csökkentése érdekében ezért fontos hazánk kockázati megítélésének javítása, amihez továbbra is szükséges a fegyelmezett és egyben fenntartható fiskális politika, valamint az EU−IMF-megállapodás megkötése.

A magyar gazdasági kilátások is romlanak. A növekedés motorja az export maradhat a következő két évben is, azonban a romló nemzetközi konjunkturális kilátások miatt a korábbinál kisebb bővülésre számítunk. Az elhúzódó háztartási mérlegkiigazítás és a vállalatok esetében a szigorú hitelkínálat miatt a belső kereslet visszafogott maradhat. Mindez azt jelenti, hogy a hazai bankrendszer a következő években is nagyon gyenge teljesítményt felmutató gazdasági környezetben működhet. A romló hitelportfólió és a magas adóterhelés következtében a bankok jövedelmezősége alacsony marad és ezen keresztül főként a vállalati szegmensben csökken a hitelezési hajlandóság, ami visszahatva a reálgazdaságra tovább rontja a gazdaság teljesítményét.

A hazai bankrendszer külföldi forrásainak kiáramlása továbbra is dinamikus, miközben a bankrendszer swappiaci ráutaltsága a mérséklődés ellenére is magas. A külföldi tulajdonosok magatartását a bankok stabilitásának megőrzése és a tőkeáttétel csökkentése miatt kettősség jellemzi: miközben tőkeinjekciót hajtanak végre (2009 elejétől 2,4 milliárd euró tőkeemelés), ennél nagyobb volumenben csökken a hazai leánybankok finanszírozása (2009 elejétől a hazai leánybankoknál 8 milliárd euró csökkenés az anyabanki és 14 milliárd euró a teljes külföldi finanszírozásban). A külső források kiáramlása jelenleg is dinamikus. Ugyanakkor a forint árfolyamának erősödése, a devizaswap-állomány és a cds-felárak csökkenése miatt − ellentétben a 2011 végi eseményekkel − ez most nem okoz likviditási feszültséget. Ugyanakkor a külföldi források erős kiáramlása továbbra is hozzájárulhat a hazai vállalati hitelezés visszaeséséhez. A külföldi források túlzott kiáramlása az EU−IMF-megállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalás által kerülhető el, melyben az anyabankok vállalják a leánybanki finanszírozás jelenleginél lassabb csökkentését.

A hazai pénzügyi rendszer nem teljesítő hiteleinek aránya magas, és emelkedik annak kockázata, hogy a nem teljesítő hitelek mögött nem áll megfelelő értékvesztés. A nem teljesítő hitelek magas aránya nem minden esetben jelent kockázatot. A kérdés az, hogy az értékvesztés múltban megképzett állománya milyen mértékben fedezi a nemteljesítés miatti várható veszteségeket. Minél nagyobb a nem teljesítő hitelek aránya, annál nagyobb az elvárható értékvesztéssel való fedezettség aránya is. Ennek magyarázata az, hogy a mögöttes fedezetek tömeges értékesítése jelentős piaci áresést indukálhat. A nem teljesítő hitelek értékvesztéssel való fedezettsége régiós összehasonlításban mérsékelt, ami a vállalati szektorban főként a nem teljesítő projekthitelek nem megfelelő fedezettségére vezethető vissza. A háztartási szektorban az átstrukturált jelzáloghiteleknél szintén alulfedezettség tapasztalható, az elmaradás mértéke azonban alacsony. Növelni kell a nem teljesítő portfólió kezelésének hatékonyságát. Kiemelt célnak kell lennie a portfólió gyorsabb tisztításának, amihez szükséges lenne a hatékony portfóliókezelést akadályozó jogszabályi és technikai tényezők, különös tekintettel a felszámolási szabályok felülvizsgálata. Az alulfedezettség megelőzése érdekében megfontolandó a nem teljesítő hitelek mögötti értékvesztési és fedezetértékelési szabályok szigorítása. Ez kettős reakciót válthat ki: a bankok magasabb értékvesztést képeznek a nem teljesítő hitelek mögé vagy felgyorsítják a portfóliótisztást. Mindkét lépés kockázatcsökkentő hatású.

A hazai bankrendszer eredménye minimális, ami versenyhátrányt jelent a régiós forrásallokációban. Az idén eddig megfigyelhető rendkívül alacsony jövedelmezőség a továbbra is magas értékvesztési szükséglet mellett a bankadóhoz és egyedi nagy összegű veszteségtételekhez köthető. A bankrendszer kamatmarzsa ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban igen magas, ami középtávon a költségek csökkenése esetén biztosíthatja a bankok régiós összehasonlításban kedvező jövedelmezőségének helyreállását. Előre tekintve a jövedelmezőséget azonban két tényező negatívan befolyásolja. Egyrészt 2013-ban is fennmarad a teljes összegű bankadó és duplájára emelkedik a tranzakciós illeték. Másrészt jelentős annak a kockázata, hogy a nem teljesítő hitelek után pótlólagos értékvesztés elszámolása válhat szükségessé. Mindez azt is jelenti, hogy az MNB korábbi várakozásához képest 2013 helyett későbbre tolódik a jövedelmezőség javulása, aminek negatív hatása lehet a hitelezésre és ezen keresztül a reálgazdaság teljesítményére. Jelenleg a bankok a kamatmarzs emelésével részben ellensúlyozzák a növekvő veszteségeket − ez azonban hosszabb távon nem fenntartható. Régiós összehasonlításban a magyarországi bankrendszer kamatmarzsa már most is a legmagasabb. A növekvő kamatmarzs magasabb (hitel)adósságterhet jelent a most még teljesítő ügyfeleknek, ami visszahatva a portfólió minőségére, rontja azt, valamint kisebb fogyasztást és gazdasági növekedést eredményez. Ez negatív spirált indíthat el: rosszabb portfólió, az ezt kompenzáló növekvő kamatmarzs, gyengébb gazdasági növekedés egymást erősíthetik. Mindez nem fenntartható folyamathoz vezethet. Az árverseny erősítésén keresztül ugyanakkor csökkenhetne a kamatmarzs és a portfólióromlás közötti negatív spirál kialakulásának kockázata. Ezt részben az átlátható árazást előíró szabályozásnak a már meglévő jelzáloghitelekre vonatkozó részének a hitel teljes futamidejére történő kiterjesztésével lehetne elérni.

Balás Tamás, MNB

Kép: Stockfresh