A Napi Gazdaság Pénzügyi szemmel mellékletének cikke.
A magyarországi bankrendszer a bizonytalan jövedelemkilátások miatt nem támogatja hitelezéssel a gazdasági növekedést, ami főként a bizonytalan jövőbeli gazdasági kilátásokra és a magas kockázati és fiskális terhek miatti gyenge belső tőkeakkumulációra vezethető vissza.
Nem nő a hitelállomány 2015-ig
A szigorú hitelezési feltételek − főként a vállalati piacon − már hosszú ideje hitelszűkét okoznak. A legfrissebb hitelezési felmérés már nem a hitelezési képesség (likviditás és tőkehelyzet), hanem a csökkenő hitelezési hajlandóság miatt jelez további szigorítást. A vállalati szegmensben a mérséklődő hitelezési aktivitás irányába mutat a visszaeső beruházások és a romló üzleti bizalom miatt szűkülő hitelkereslet is. A növekedési kilátások is romlottak, így a gazdaság gyengülő ciklikus pozíciója csökkenő hitelkeresletet és fogyasztást eredményez. A visszaeső vállalati jövedelmezőség miatt romló hitelportfólióval és növekvő kockázati költségekkel kell számolni, ami az árazásban is megjelenhet. További negatív tényezőt jelent a bankadó csökkentésének elhalasztása és a megemelt tranzakciós illeték. Ez utóbbi áthárítása a vállalati jövedelmezőséget ronthatja, míg az illeték porlasztása esetén a negatív hatás az ár jellegű kondíciókban − a hiteltermékek árának emelése vagy a betéti kamatok mérséklése − jelentkezhet. E tényezők a vállalati hitelezés érdemi romlása irányába hatnak. Emiatt 2015-ig nem várható érdemi hitelállomány-növekedés a vállalati szegmensben. A vállalati hitelezés tartós gyengesége a termelőkapacitások leépüléséhez vezethet, emiatt a közép- és hosszú távú gazdasági növekedés szempontjából káros folyamatnak tekinthető. A hitelezés beindulásának egyik alapvető feltétele, hogy a bankrendszer adóterhei csökkenjenek és a szabályozói környezet kiszámíthatósága javuljon.
Emellett a bankok prociklikus viselkedésének csökkentése érdekében rövid távon szükséges a már most is aktívan működő garanciaszervezetek kapacitásainak kibővítése, ami a bankok és az állam között kockázatmegosztást tesz lehetővé, és ezért fiskális szempontból a leghatékonyabb módja a vállalati hitelpiac ösztönzésének. Emellett jegybanki oldalról a hitelezést támogató kétéves hitel feltételeinek elfogadott érdemi enyhítése jelenthet segítséget.
A lakossági piacon a hitelezés visszaesésében a keresleti tényezők dominálnak. A gyenge lakossági hitelkereslet a bizonytalan jövedelemkilátásokkal, valamint a mérlegkiigazítási szándékkal hozható összefüggésbe. A lakossági szegmensben a hitelkínálati tényezők a jövőben javulhatnak, főként a jelzáloghitel-piacon megjelenő, államilag támogatott konstrukciók a jelenleginél 4-5 százalékponttal alacsonyabb kamatköltsége miatt. Mivel várakozásaink szerint az állami kamattámogatás bevezetése érdemben képes kompenzálni a gyengülő hitelkereslet és a magas banki fiskális terhek negatív hatását, így összességében csak kismértékben rontottuk korábbi hitel-előrejelzésünket. A lakossági hitelezés tartós gyengesége főként a túlzott eladósodottságból eredően szükséges lakossági mérlegkiigazításból fakad, így ezt a folyamatot a fenntartható növekedés szempontjából kevésbé tekintjük károsnak.
Javult a rendszer ellenálló képessége
Idén a bankrendszer likviditása érdemben emelkedett. A 2012 januárjában bevezetett rövid távú szabályozói likviditási előírásnak történő megfelelési kényszer miatt a bankrendszerben jelentős tartalékok halmozódtak fel. A rövid távú likviditási mutatóra épülő, előre tekintő Likviditási Stressz Index (LSI) alacsony értéke azt mutatja, hogy a likviditási puffer elégséges egy szélsőségesen kedvezőtlen sokkszcenárió kivédésére. A hosszabb távú strukturális likviditás esetében is kedvező a kép. A 2012 júniusától érvényben lévő devizamegfelelési mutató (DMM) 65 százalékos szintjének a bankok többsége megfelel. A piaci szereplők a megfelelést döntően a külföldi források és devizaswapok átlagos hátralevő futamidejének emelésével biztosították. A külföldi források kiáramlása továbbra is dinamikus, ugyanakkor ez az erősödő forintárfolyam, a swapállomány csökkenése és a devizafinanszírozás futamidejének hosszabbodása miatt a 2011 végi helyzettel összehasonlítva jelenleg nem okoz likviditási feszültséget.
A bankok tőkeellátottsága tovább javult. A hitelállományok csökkenése, a forint árfolyamának erősödése, valamint a jelentős anyabanki tőkeemelések miatt a bankrendszer tőkemegfelelési mutatója 2012. június végén megközelítette a 15 százalékot. A rendszerszintű mutató közel duplája a 8 százalékos törvényi minimumnak, ugyanakkor a tőkepufferek rendkívül koncentráltak és nagyon alacsony a jövőbeli tőkeakkumuláció. Az előretekintő jellegű, a bankok korábbinál magasabb fiskális terhelését figyelembe vevő, továbbá a nem teljesítő hitelek jelenleginél magasabb értékvesztéssel való fedezettségét feltételező Tőke Stressz Index (TSI) alacsony értéke ugyanakkor arra utal, hogy a bankok és így a bankrendszer jelenlegi tőkehelyzete kielégítő.
Sok kockázat maradt
A javuló befektetői hangulat ellenére az eurózóna adósságválságának elhúzódása továbbra is kiemelt kockázat. Számos előrelépés történt az eurózóna adósságválságának megoldása irányába: a német alkotmánybíróság elfogadta az ESM és a fiskális paktum ratifikációját, az ECB új kötvényvásárlási programot jelentett be és folyik az európai bankunió felállítása. Ezek a lépések, valamint a Fed új kötvényvásárlási programja (QE3) nagyban javították a nemzetközi befektetői kedvet. Ugyanakkor az eurózónán belül a perifériaországok helyzete továbbra is aggodalomra ad okot. Számos perifériaország a korábbiaknál nagyobb költségvetési megszorításra kényszerül, miközben a bankrendszer jelentős tőkeinjekcióra szorul.
Ugyanakkor már nemcsak a perifériaországokban, hanem az egyes centrumországokban is várhatóan jelentős költségvetési megszorításokat hajtanak végre. Emiatt jelentősen romolhat az eurózóna gazdasági növekedési kilátása, ami további nyomás alá helyezné az európai bankok mérlegeit és eredményeit, miközben a befektetői hangulat is hektikus maradhat. Az eurózónából érkező sokkok hatásának csökkentése érdekében ezért fontos hazánk kockázati megítélésének javítása, amihez továbbra is szükséges a fegyelmezett és egyben fenntartható fiskális politika, valamint az EU−IMF-megállapodás megkötése.
A magyar gazdasági kilátások is romlanak. A növekedés motorja az export maradhat a következő két évben is, azonban a romló nemzetközi konjunkturális kilátások miatt a korábbinál kisebb bővülésre számítunk. Az elhúzódó háztartási mérlegkiigazítás és a vállalatok esetében a szigorú hitelkínálat miatt a belső kereslet visszafogott maradhat. Mindez azt jelenti, hogy a hazai bankrendszer a következő években is nagyon gyenge teljesítményt felmutató gazdasági környezetben működhet. A romló hitelportfólió és a magas adóterhelés következtében a bankok jövedelmezősége alacsony marad és ezen keresztül főként a vállalati szegmensben csökken a hitelezési hajlandóság, ami visszahatva a reálgazdaságra tovább rontja a gazdaság teljesítményét.
A hazai bankrendszer külföldi forrásainak kiáramlása továbbra is dinamikus, miközben a bankrendszer swappiaci ráutaltsága a mérséklődés ellenére is magas. A külföldi tulajdonosok magatartását a bankok stabilitásának megőrzése és a tőkeáttétel csökkentése miatt kettősség jellemzi: miközben tőkeinjekciót hajtanak végre (2009 elejétől 2,4 milliárd euró tőkeemelés), ennél nagyobb volumenben csökken a hazai leánybankok finanszírozása (2009 elejétől a hazai leánybankoknál 8 milliárd euró csökkenés az anyabanki és 14 milliárd euró a teljes külföldi finanszírozásban). A külső források kiáramlása jelenleg is dinamikus. Ugyanakkor a forint árfolyamának erősödése, a devizaswap-állomány és a cds-felárak csökkenése miatt − ellentétben a 2011 végi eseményekkel − ez most nem okoz likviditási feszültséget. Ugyanakkor a külföldi források erős kiáramlása továbbra is hozzájárulhat a hazai vállalati hitelezés visszaeséséhez. A külföldi források túlzott kiáramlása az EU−IMF-megállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalás által kerülhető el, melyben az anyabankok vállalják a leánybanki finanszírozás jelenleginél lassabb csökkentését.
A hazai pénzügyi rendszer nem teljesítő hiteleinek aránya magas, és emelkedik annak kockázata, hogy a nem teljesítő hitelek mögött nem áll megfelelő értékvesztés. A nem teljesítő hitelek magas aránya nem minden esetben jelent kockázatot. A kérdés az, hogy az értékvesztés múltban megképzett állománya milyen mértékben fedezi a nemteljesítés miatti várható veszteségeket. Minél nagyobb a nem teljesítő hitelek aránya, annál nagyobb az elvárható értékvesztéssel való fedezettség aránya is. Ennek magyarázata az, hogy a mögöttes fedezetek tömeges értékesítése jelentős piaci áresést indukálhat. A nem teljesítő hitelek értékvesztéssel való fedezettsége régiós összehasonlításban mérsékelt, ami a vállalati szektorban főként a nem teljesítő projekthitelek nem megfelelő fedezettségére vezethető vissza. A háztartási szektorban az átstrukturált jelzáloghiteleknél szintén alulfedezettség tapasztalható, az elmaradás mértéke azonban alacsony. Növelni kell a nem teljesítő portfólió kezelésének hatékonyságát. Kiemelt célnak kell lennie a portfólió gyorsabb tisztításának, amihez szükséges lenne a hatékony portfóliókezelést akadályozó jogszabályi és technikai tényezők, különös tekintettel a felszámolási szabályok felülvizsgálata. Az alulfedezettség megelőzése érdekében megfontolandó a nem teljesítő hitelek mögötti értékvesztési és fedezetértékelési szabályok szigorítása. Ez kettős reakciót válthat ki: a bankok magasabb értékvesztést képeznek a nem teljesítő hitelek mögé vagy felgyorsítják a portfóliótisztást. Mindkét lépés kockázatcsökkentő hatású.
A hazai bankrendszer eredménye minimális, ami versenyhátrányt jelent a régiós forrásallokációban. Az idén eddig megfigyelhető rendkívül alacsony jövedelmezőség a továbbra is magas értékvesztési szükséglet mellett a bankadóhoz és egyedi nagy összegű veszteségtételekhez köthető. A bankrendszer kamatmarzsa ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban igen magas, ami középtávon a költségek csökkenése esetén biztosíthatja a bankok régiós összehasonlításban kedvező jövedelmezőségének helyreállását. Előre tekintve a jövedelmezőséget azonban két tényező negatívan befolyásolja. Egyrészt 2013-ban is fennmarad a teljes összegű bankadó és duplájára emelkedik a tranzakciós illeték. Másrészt jelentős annak a kockázata, hogy a nem teljesítő hitelek után pótlólagos értékvesztés elszámolása válhat szükségessé. Mindez azt is jelenti, hogy az MNB korábbi várakozásához képest 2013 helyett későbbre tolódik a jövedelmezőség javulása, aminek negatív hatása lehet a hitelezésre és ezen keresztül a reálgazdaság teljesítményére. Jelenleg a bankok a kamatmarzs emelésével részben ellensúlyozzák a növekvő veszteségeket − ez azonban hosszabb távon nem fenntartható. Régiós összehasonlításban a magyarországi bankrendszer kamatmarzsa már most is a legmagasabb. A növekvő kamatmarzs magasabb (hitel)adósságterhet jelent a most még teljesítő ügyfeleknek, ami visszahatva a portfólió minőségére, rontja azt, valamint kisebb fogyasztást és gazdasági növekedést eredményez. Ez negatív spirált indíthat el: rosszabb portfólió, az ezt kompenzáló növekvő kamatmarzs, gyengébb gazdasági növekedés egymást erősíthetik. Mindez nem fenntartható folyamathoz vezethet. Az árverseny erősítésén keresztül ugyanakkor csökkenhetne a kamatmarzs és a portfólióromlás közötti negatív spirál kialakulásának kockázata. Ezt részben az átlátható árazást előíró szabályozásnak a már meglévő jelzáloghitelekre vonatkozó részének a hitel teljes futamidejére történő kiterjesztésével lehetne elérni.
Balás Tamás, MNB