Még 2017-ben tette közzé - közel öt évnyi vizsgálódás után - az EU csalás elleni hivatala (OLAF) a 4-es metró beruházásról készült jelentését. A szervezet szerint 59 milliárd forintnyi támogatást kell Magyarországnak visszafizetnie, mert több projektnél is szabálytalanságokat, vagy csalásgyanús ügyeket tártak fel. A Központi Nyomozó Főügyészség 2019-ben emelt vádat a 2. és 4. metró szerelvényei beszerzési tenderéhezkapcsolódó, a francia Alstom cégcsoport által „finanszírozott” vesztegetési cselekmények miatt a Fővárosi Törvényszéknél. Első körben hat embert hallgattak ki gyanúsítottként, négyük ellen emeltek vádat, közöttük két magyar, egy osztrák és egy amerikai állampolgár volt. Az osztrák állampolgár ügyében egyszer a bíróság már döntött, hogy leállítja az ellene folyó pert, mivel az ausztriai büntetőeljárást azért fejezték be gyanúsítása és vádemelése nélkül, mert nem állt rendelkezésre ellene elegendő bizonyíték.

Most számolt be az ügyészség arról, hogy a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség - az ügyész fellebbezését fenntartva - indítványozta, hogy a bíróság az eljárás megszüntetését eredményező ok téves megállapítása miatt helyezze hatályon kívül a Fővárosi Törvényszék döntését, és utasítsa az eljárás továbbfolytatására. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi indítványnak pedig helyt adott.

Kapcsolódó

A törvényszéki végzés ellen az eljáró ügyész fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a magyarországi nyomozás és vád több „tanácsadói szerződés”, valamint a 2006-2010. évek közötti időszakot öleli fel, míg az osztrák bűnügyi vizsgálat csak egyetlen 2007. évi korrupciós ügylet feltárására irányult. Az azt követő mintegy három év vádlott általi vesztegetési tevékenységét az ausztriai büntetőeljárás értelemszerűen nem érintette, annak magyar büntetőeljárásban történt releváns tényeinek feltárását az osztrák ügyészség határozata meghozatalakor nem vehette számba és értékelési körbe.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyész fellebbezését fenntartva indítványozta a törvényszéki végzés felülbírálatára jogosult Fővárosi Ítélőtáblánál, hogy azt az eljárás megszüntetését eredményező ok téves megállapítása miatt helyezze hatályon kívül, és utasítsa a Fővárosi Törvényszéket elsőfokú eljárása továbbfolytatására, amelyet utóbbi június 15-én tanácsülésen hozott végzésével meg is tett.

A másodfokú bíróság végzése indokolásában rámutatott, hogy az osztrák büntetőhatóság által Magyarországra jogsegély keretében küldött okiratok alapján nem vonható arra érdemi következtetés, hogy az ausztriai nyomozás olyan széles körű és alapos volt, amelyre alapított osztrák nyomozást megszüntető határozat a „ne bis in idem” hatást kiváltó jogerős határozatnak lenne tekinthető, illetve az osztrák nyomozást megszüntető határozat azért sem tekinthető a büntetőeljárást véglegesen lezárónak, mivel az osztrák büntetőeljárás jog is biztosítja ahhoz kapcsolódóan a büntetőeljárás továbbfolytatásának törvényi feltételeit. Mivel a büntetőügy adatai alapján az ausztriai és a magyarországi büntetőeljárásban, V. rendű vádlott cselekvősége vizsgálatában a tettazonosság egyértelműen nem mutatható fel és az osztrák nyomozást megszüntető határozat – amely nem bírói döntés – tartalma a magyar büntetőbíróságot nem köti, így a magyar büntetőeljárás folyatatásának van helye a Fővárosi Törvényszék előtt.