- A Magyar Vasúti Hivatal egykori elnökéből hogy lett aktuálisan Magyarországról is online voksokat gyűjtő holland startuper?
- Azután, hogy 2006-ban hat évre kineveztek, de két és fél évvel később rendelettel mégis megszűnt a vasútügyi megbízatásom, oda tértem vissza, ahol korábban dolgoztam. Egy kis befektetési tanácsadó céget vittem, mivel alapvetően egy kvantitatív közgazdász vagyok. A cégnek, ami egy nemzetközi tanácsadónak voltam a magyarországi partnere, 10 országban voltak ügyfelei. Amikor ezt egy zöldbefektetésekkel foglalkozó venturre fund megvette, váltottam.
Nem volt már kedvem folytatni, ez az igazság. Az oka, hogy abbahagytuk az volt, hogy az utolsó projektünk végére - amiben a Greenpeace-nek állítottunk össze egy anyagot a kelet-európai nukleáris bővítés hatásairól - azt láttuk, hogy az a fajta minőségi tanácsadói szolgáltatásnak, amit mi kínáltunk, egyre kevesebb vevőt érdekel. Bulgáriában, Ukrajnában, Romániában, Magyarországon és a szélesebb értelemben vett régióban voltunk jelen, ahol egyrészt már akkor is magas volt a korrupció, másrészt viszont a tanácsadói munka egyre gyakrabban nem is valódi tanácsadást takart. Így szinte már csak skandináv ügyfeleink maradtak, és 2013-14-ben végül kiköltöztem Hollandiába.
Azt is láttam, hogy a tanácsadói munka és a befektetői munka az egyre inkább automatizálódik. Először az értékpapír piacokon indult el az algoritmusok kereskedése, aztán a research munka vált egyre inkább automatizálttá. Elhatároztam, hogy erre fogok szakosodni. Azt gondoltam, hogy építek egy olyan data science céget, ami a tanácsadói munka egyes elemeit fogja automatizálni. Ezen dolgoztam 2020-ig.
- Mit tudott Hollandiában eladni?
- Sokáig nem sokat, az eredeti, közép-európai ügyfeleim évekig meg-megmaradtak. Alapvetően research automatizálással akartam foglalkozni, és ennek megfelelően kialakult egy olyan, speciális ügyfélportfólióm, ami eredetileg a zenei jogkezelésből indult el. Mondjuk úgy, hogy a kulturális javak tárazása és a kulturális javak marketingjéhez kapcsolódó feladatokkal foglalkoztam.
Ha meglepően hangzik is, ennek nagyon sok közvetlen köze van a magyarországi vasúti biztosi tevékenységemhez is, ahová úgy kerültem, hogy az uniós jog piacnyitásra kényszerítette a MÁV-ot, és én pedig egy árazási szakember voltam.
Szabályozott iparágak árszabályozásával foglalkoztam, ebből van egy londoni diplomám. A zenei jogdíjaknak fontos része - a közös jogkezelésben lévők mindenképpen – pedig igen hasonló elvek szerint árazódik, mint mondjuk a vasútnál, illetve: mint általában a közszolgálatóknál. A zeneipar 10 évvel ezelőtt éppen egy nagy összeomlási folyamat közepén volt (ez még az internetes kalózkodás utáni, és a gazdasági világválság utáni időszak volt), ami azzal is járt, hogy a szektorban nem maradtak tömegesen magasan képzett közgazdászok sem. Így viszont a speciális árazási tudásomnak már akkor is volt kelendősége.
A másik tényező - ami viszont csak utólag látszik, hogy mennyire nagy szerencse is volt – az volt, hogy a zene a vasúti vagy az energiaszektorhoz képest is egy borzasztóan széttöredezett iparág. Úgy értem, hogy Európában nagyjából 100 ezer kicsi-, és mikrovállalkozás jelenti a zenei szektort, és ebből fakadóan az adatok, amiből én dolgoztam volna, nagyon széttöredezettek, nagyon decentralizáltan voltak-vannak csak jelen. Amiből pedig az lett, hogy tulajdonképpen ebből kellett építenem egy olyan know-howt, ami végül a mostani sikerhez is levezetett.
- Mi az a szolgáltatás, amit ehhez, ebben a már meglévőhöz hozzá tudnak adni?
- A tudás, amivel ma rendelkezünk, végtelenül leegyszerűsítve az, hogy hogyan lehet jogi és technológiai határokon át sok kis adatforrást összegyűjteni, integrálni úgy, hogy az versenyképes legyen big data környezetben. Van egy speciális tudásom, amit vasút területén alkalmaztam. Erre rakódott rá az, hogy megtanultam, hogyan lehet nehéz adatokhoz és információkhoz hozzájutni. A zenében azért lett ez a tudás jelentős, mert az egész európai zenei szektor furcsa versenyhelyzetbe került azáltal, hogy jelenleg a világban a zene mintegy 60 százalékát amerikai adatmonopóliumok, szerverek árulják. A YouTube tulajdonosa a Google, az Apple Music és a Spotify is egy nagyon nagy adat cég, és e cégek szerverein - mondjuk úgy - big datát alkalmazva, különböző AI algoritmusok árulják a zenét. Ezzel szemben áll 100 ezer európai kis-, és mikrovállalkozás, melyeket ezek a platformok szerintem nagyon csúnyán kihasználnak mind árazási, mind értékesítési szempontból.
Ez olyan érdekes probléma lett az elmúlt 2-3 évben, amiről kiderült az is, hogy ez nem is csak a zenében van így, hanem általában azzal, hogy adatmonopóliumok jöttek létre a világban (és ezek főleg Európán kívül), az egész európai kreatív szektort befolyásolják, hátráltatják. Zömmel olyan szektorokra igaz ez Európában, ahol a kisvállalkozások dominálnak.
- Kanyargós útnak hangzik, de végül mégiscsak oda jutunk, hogy 2020 óta fut az a projekt, amivel a Reprex a holland startup szcéna legnagyobb ígéretei közé került azzal, hogy a The Hague Innovators Challenge 2022 egyik győzelemre is esélyese. Magyar bevándorlóból hogyan lett holland siker várományosa?
- Nehéz ügyként indult, mert azt is el kell mondjam, hogy a vállalkozásomat Magyarországról egy tipikus ügyetlenség miatt hoztam el. Volt egy tisztességesen működő magyar tanácsadó cégem, amit egy hiba folytán a NAV egyszer csak fantomcéggé nyilvánított. Az volt az indok, hogy állították, hogy ők kijöttek, nem találták a megadott címen a cég szélhelyét. Kértem, hogy árulják el, melyik napon volt ez, mert a recepción van kamera, megnézzük, tényleg kerestek-e. Nem akartak belemenni a részletekbe, kérték, hogy ne tegyek panaszt, egy hónap múlva úgyis visszavonják a határozatot. Nekem akkor nagy nemzetközi cégek, köztük Fortune100-as cégek voltak az ügyfeleim, szó sem lehetett róla, hogy egy hónapig élő adószám nélkül működhessek. Sajnos ez így alakult.
Megkérdeztem annak a hollandiai nagy tőzsdei cégnek a vezetőjét, akinek akkor dolgoztam, hogy mit tennie a helyemben. Ő javasolta, hogy alapítsak egy céget Hollandiában, mert akkor két nap múlva lesz adószámom, és nem kell magyarázkodnom, mogy miért van a cégem feketelistán.
Tulajdonképpen egy tipikus magyar, bürokratikus bénázásból született meg az, hogy holland vállalkozó lettem. Akkor már félig Hollandiában éltem, az ügyfélköröm egy része itt volt, de a vállalkozásom Magyarországon fizette az adót és a kamarai tagságot, és ezen nem volt szándékomban változtatni. Aztán amikor elkezdtem Hollandiából számlázni, az is kiderült, hogy a bürokratikus terhek úgy általában véve is “végtelenszer kisebbek”. Így lettem holland vállalkozó.
Azonban az csak illúzió, hogy ettől kezdve minden működött, és gyorsan kiépülnek, kiépülhetnek a holland kapcsolatok. Iszonyatosan lassan ment ez, mert Hollandia bár egy toleráns, de nem könnyen befogadó ország. Ami érthető is, hiszen az ország a vallásháborúk alatt jött létre, alapelve és építőeleme a tolerancia, és bár ezt - főleg Közép-Európában - gyakran összekeverik a liberalizmussal, de ezzel együtt a holland egy konzervatív polgári társadalom. Egy királyság, ahol ugyan ügyelnek arra, hogy mindig megtalálja a számítását egy keresztény, muzulmán, zsidó és buddhista is, a konzervatív royalista, a szociáldemokrata, a zöld szavazó és, de az üzleti életben borzasztóan sokat számít a gimnáziumi, egyetemi szakkollégiumszerű kapcsolatok, a vallási közösségeken belüli kapcsolatok. Ugyan mindenki tud angolul, de a tökéletesen beszélt holland nyelv egyszociális szűrő. El kellett fogadnom, hogy ha nekem bármilyen nehézségem volt, akkor én egy kelet-európai bevándorló voltam, ha valamilyen sikert értem el, akkor pedig holland vállalkozó. A Magyarországon elért presztízsnek és szociális tőkének a konverziója 10 kemény évet jelentett.
- Mivel lett a a Reprex a holland innovációs verseny döntőse?
- Az hozott változást – igaz, ebben a koronavírus járvány extra nehézséget is hozott - hogy elhatároztam: újra alapítom a céget. Jelentkeztünk vele egy igazán menő holland inkubátorba, ahova fel is vettek minket. Annyi kellett a változáshoz, hogy bevettek minket az Yes!Delft AI+Blockchain Validation Lab programba. Ez egy olyan, egyetemhez kötődő inkubátor, ami a második helyen kielemelt ezeknek a világrangsárban, ami mögött a delfti műszaki egyetem, a hágai és a genti önkormányzat és a királyi család alapítványa is ott van; Hollandia presztízs intézményei menedzselik. Ide kerültünk be az alapítás után egy héttel, 2020-ban. Ahol az eredeti elképzeléseket szinte azonnal fel is borította Covid-19 megjelenése, mivel alapvetően a zenei iparban voltak ügyfeleink, ahol a járvány nem csak kimaradt koncertszezont hozott, de volt sajnos olyan ügyfelünk is, aki meghalt.
A koronavírus az eredeti üzleti tervünket tönkretette, de bekerültünk egy igazán menő inkubátorba, és innentől a Reprex egy holland cég lett, holland identitással, ami lehetővé tette, hogy egy egészen más irányba tudtunk elkezdeni fejlődni. Aztán átköltözünk a hágai önkormányzat Apollo 14 nevű startup központjába, ahol csak a fenntartható fejlődési társadalmi és környezetvédelmi aspektusaival foglalkozó starutp vállalkozók dolgoznak. A Haga ImpactCity programja arra törekszik, hogy a világ vezető központja legyen különösen az igazságosság, béke témakörébe tartozó fenntarható cégek között. Ez egy nagyon inspiráló, globális, nemzetközi közeg. Az alapítótársam egy szültésű,amerikai adattudós és muzikológus, Andrés García Molina, akivel egy 4-5 fős csapatot gyűjtöttünk magunk köré, és akikkel kezdtünk egyre nagyobb presztízsű tendereken indulni és azokat megnyerni.
Nagyon érdekes, hogyan kerül be egy startup itt az üzleti vérkeringésbe: nem akartunk magánembereket kiszolgálni, jelentősebb üzleti hálózatokba akartunk bekerülni, egyetemi hálózatokba. Azonban ezek beszerzési, közbeszerzési szabályzata általában nem teszi lehetővé, hogy egy nagyon pici céggel szerződjenek, pláne: aminek nincs múltja. Ezen úgy lehet átlendülni, hogy az ember versenyeken indul, és megírja a saját történelmét azzal, hogy nyerni is tud. Elkezdtünk egy ilyen versenyhistoryt felépíteni, elindultunk nagyon pici tendereken, ahol a méretünk nem volt akadály, és két év elegendő volt ahhoz, hogy eljussunk idáig. Megnyertünk egy Horizon Europe Research and Innovation tendert, ami sok országos, nagy jelentőségű projekt – és ami 3 millió eurós támogatást jelent, ezért is, tényleg nagyon nagy skalp. Hollandiából nézve is, Európában is, és ezt Budapesten, Budapestről nehéz lett volna, de két évnél bizonyosan sok-sok évvel tovább tartana. Ezzel lettünk egy nemzeti innovációs verseny döntősei.
- Pontosan mivel?
- Építünk egy prototípust a európai Digital Music Observatory számára. Hogy érthetőbb legyen: ezek az obszervatóriumok a newtoni, eredeti, csillagvizsgáló obszervatórium modern megfelelői, olyan, ma már nem feltétlenül fizikai épülettel rendelkező intézmények, ahol ahol rendszeresen valamilyen n tudományos módszerekkel adatokat rögzítenek. Ilyeneket eredetileg a természettudományban hoztak létre, de az elmúlt 30 évben az EU és az ENSZ rengeteg társadalomtudományi és humántudományi obszervatóriumot létesített.
Az Európai Zenei Obszervatórium célja az lesz, hogy mindent, amire az európai zene üzleti hasznosításához, örökségvédelméhez, kultúrpolitikai céljaihoz vagy kutatásához szükség van, az egy helyen legyen. Azért, hogy amint drága volna külön-külön gyűjteni, azt közkincsként gyűjtsük. Erre a feladatra összehoztunk egy konzorciumot, ami ennek az eredeti, első adattartalmát fogja létrehozni egyetemekkel és reprezentatív európai szervezetekkel. A Reprex fogja át a kutatási infrastruktúráját az automatizált adatgyűjtését adatvalidációját és dokumentációját végezni. Vagyis mi leszünk ennek a technológiai platformszolgáltatója.
- Ez a gyakorlatban hogyan fog működni?
- Például képesek vagyunk mondani Európa összes országára klasszikus zenei közönségprofilt. Azt, hogy hogyan kell adott zenét Magyarországon, Finnországban vagy Spanyolországban marketingelni, hogy mekkora lehet ennek a közönsége. De megnézzük azt, hogy ha erről a produkcióról készült hangfelvétel, azok megfelelő metaadatokkal vannak-e ellátva ahhoz, hogy a YouTube-on vagy a Spotifyon egyrészt megtalálható legyen, másrészt az utána járó jogdíj kifizethető legyen az előadók számára. Olyan adatproblémák ezek, amellyel egy zenei szervezet magától nem tud mit kezdeni, mert nem rendelkeznek sem adatmérnöki, sem adattudományos képességgel. Ha e területeken valami probléma történik (mondjuk nem is tudnak róla, hogy rossz jogdíjadatok kerülnek valahol a rendszerbe, akkor ez nekik ez egy igen költséges dolog, hogy megtudhassák, hogy miért nem érkeznek a jogdíjak rendesen, miért nem játsza a felvételeiket senki stb.), nem tudnak kihez fordulni. Mi ezekre kínálunk közösségi megoldást – Európa összes országa számára.
Minden, amit csinálunk nyitott: a kód is, az algortmus is, az adat is, sőt, először fogjuk alkalmazni a nyittt közpolitika alkotás keretét, ami azt jelenti, hogy az Európai Bizottsággal és a reprezentatív zenei intézményekkel az első dokumtumok, kérdések kitűzésétől kezdve nyilvánosan elérhető repozitóriumokban (közösségi adatfolderekben) fogjuk a szakpolitika-alkotás és társadalmi vita minden elemét dokumentálni.
- Feldobom a labdát: mi ebben a nagy dolog?
- Ilyen adatobszervatorium úgy 60 féle létezik az ENSZ és az EU égisze alatt. A zenéhez a leghasonlóbb az Európai Audiovizuális Observatorium ami döntően a filmes, illetve a televíziós szakmát látja el (leginkább) piackutatási adatokkal. Az én megítélésem szerint ez az obszervatórium korszerűtlen. Töb mint 30 francia köztisztviselővel, az 1990-es évek statisztikai, adatgyűjtési technológiájával és szervezeti színvonalán működik, ami 2022-ben nem korszerű; nem alkalmaz big data adatforrásokat, és rengeteg olyan adatgyűjtési és dokumentációs megoldást használnak, amit emberek csinálnak – és így amiben nagyon sok hibát vétenek, mert ez a munka unalmas.
Mi ennek a legkorszerűbb, web3 technológiára épülő alternatíváját építettük meg és kínáltuk fel, ahol az adatkurátorok tényleg csak az adattartalom érdekességét, minőségét ellenőrzik, de a számítógépek végzik azokat a statisztikai feladatokat, amelyekben az emberek nem igazán jók. De valójában nem ezzel kerültünk be a döntőbe, hanem azzal, hogy a prototípus készítése közben kiderült: ez a megoldás nagyon könnyen más területre is átvihető. Így kezdtünk el környezetvédelmi szervezeteknek, fenntarthatósági jelentéseket készítő monitorcégeknek kialakítani egy ugyanilyen platformot.
Van egy új terület, úgy hívják. hogy computational antitrust (vagyis: kompjúteres versenypolitika) ahol a versenyhatóságok piacmonitoring tevékenységét szeretnénk automatizálni. De más kulturális területen is megvalósíthatónak tartjuk hasonló platform létrehozását, így elkezdtünk közös adatgyűjtő és adathasznosító ökoszisztémát létrehozni. Az, hogy van egy technológiai tudásszervező innovációnk, ami nem csak a zenében működik, hanem sok más területre átvihető, na, ez már egy nagyon-nagyon nagy dolog. És ez vitt minket az innovációs döntőbe.
- A holland sikerből mi jut vissza Magyarországra?
- Ez egy európai siker! Bár az alapító társam amerikai, de olyan amerikai, aki Európában tanult, mellette szinte az egész csapatunk olyan európai bevándorlókból áll. A hondurasi-amerikai és a magyar-holland mellett van katalán-magyar, Németországban élő erdélyi magyar is, ezért ez a siker összeurópai.
Szeretnénk Magyarországon is dolgozni, aminek sok akadálya volt az elmúlt pár évben. Ám, ha igaz is, hogy senki nem lehet is próféta a saját hazájában, én most úgy érzem, hogy most, hogy már láthatóvá válnak a sikereink, van arra esély, hogy azokat a sikereket, amelyeket Szlovákiában és Litvániában például már elértünk, lehetőségünk legyen Magyarországon is bizonyítani.