A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset egy nem mindennapi történettel indul. A parkolóőr - annak ellenére, hogy az autós együttműködött vele - hátulról megragadta annak a haját, visszahúzta, majd kétszer hasba ütötte. Végül a járókelők siettek az autós segítésére.

A büntetőbíróság elítélte a parkolóőrt, majd az autós a polgári bíróságon kért annak munkaadójától egymillió forint kártérítést. Előadta, hogy a bántalmazással járó hivatali intézkedés révén sérült az emberi méltósága, a közhatalom gyakorlása során kifejtett megalázó, embertelen, bűncselekményt is megvalósító bánásmód következtében. Arra hivatkozott, hogy emiatt önbizalmát vesztette, fél egyedül közterületen tartózkodni, szorongások gyötrik.

Kapcsolódó

Így látták első- ás másodfokon

Az elsőfokú bíróság a kért összeggel szemben csak 100 ezer forintot ítélt meg az autósnak. Az indoklás szerint a cég  közterület-felügyelője államigazgatási jogkörben járt el, amikor a bűncselekményt elkövette. A társaság abban az esetben mentesült volna a felelősség alól, ha a károkozás nem állna kapcsolatban az államigazgatási szerv közhatalmi szerepével. A bíróság a személyiségi jog megsértésének megállapítására irányuló igényt - a céggel szemben - nem találta megalapozottnak, mert az csak a tényleges jogsértővel szemben (a parkolóőrrel) lett volna érvényesíthető.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett és a másodfokú bíróság 500 ezer forintra emelte a kártérítést. Részletek az indoklásból: a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a céget kártérítési felelősség terheli, mert hivatalos eljárásban, vagyis a hivatalos személy közhatalmi működése során történt a bántalmazás, ami a jogerősen elbírált bűncselekmény törvényi tényállásának eleme is, tehát a polgári perrendtartás szerint a bíróságot köti. Megalapozottnak tartotta a cég hivatkozását arra, hogy a betegség szintjét elérő, vagy elhúzódó pszichés állapotromlás bekövetkezését az autós szakértő igénybevétele nélkül nem tudta bizonyítani.

Azonban a normál, illetve átmeneti reakciókkal járó lelki állapot kialakulását szakértő nélkül is igazoltnak találta, mivel azt a büntetőeljárás során kihallgatott szemtanúk és az autós édesapjának vallomása is alátámasztotta. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság következtetését, hogy voltak a jogsértéssel összefüggésben az autós életminőségének romlását eredményező körülmények. Az elsőfokú bíróság által megítélt kártérítés összegét azonban nem találta az autóst ért hátrányok kiegyensúlyozására alkalmasnak, így azt felemelte.

Kinek adott igazat a Kúria?

A másodfokú, jogerős ítélet ellen a cég terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriánál, de a legfőbb bírói fórum jóváhagyta a jogerős ítéletet.

Az indoklás szerint az ügyben eljárt bíróságok - a büntetőítélet tényállása alapján - helyesen állapították meg, hogy a cég alkalmazottjának bántalmazó magatartása folytán sérült az autós emberi méltósághoz fűződő joga, amely a nem vagyoni kártérítés iránti igényt megalapozza. A büntetőeljárás során meghallgatott szemtanúk vallomása,  egybehangzóan igazolta azt, hogy a cég alkalmazottja az autóst az utcán, többek szeme láttára, megalázóan bántalmazta, amellyel kapcsolatban - figyelemmel az elkövetés módjára és körülményeire - megalapozottan fogadták el az eljárt bíróságok az ezzel okozati összefüggésben az autóst ért nem vagyoni hátrányokat.

A bántalmazás módja következtében elfogadható az autós érve, hogy emiatt elvesztette önbizalmát, szorong, fél egyedül közterületen tartózkodni, illetve idegenkedik az egyenruha látványától - fogalmazott a Kúria.