Számos ponton problémás lehet a kamatplafonról szóló - az előzetes hírek szerint még ma megszavazandó - törvény egyes vélemények szerint.
Alapvető probléma, hogy a törvény a magánszemélyeknek (uzsorásoknak) kedvez azzal, hogy míg a magánszemélyek közötti kölcsönnyújtásnál a kamatra vonatkozik a jegybanki alapkamat +24, illetve +39 százalékos plafon, addig a pénzintézeteknél a hitelhez kapcsolódó összes költségelemet kimutatni hivatott teljes költség mutatónak (thm) kell a szinten belül maradnia. Mindez azt jelenti, hogy az uzsorások nyugodtan kijátszhatják a törvényt azzal, hogy a kamat mellé szabadon valamilyen fix költséget rendelnek. (Már ha az uzsorások egyáltalán adnak a törvényre - ami persze kérdéses.)
Ugyancsak problémás az, hogy a hiteltermékek közötti felosztásból egyszerűen hiányzik a személyi kölcsön helye. A törvény csak a fizetési számlához kapcsolt, valamint áru- és kártyahitelek esetében engedélyezi egyértelműen a magasabb thm-plafon alkalmazását. Ezen a gondolaton elindulva azt mondhatjuk, hogy a személyi kölcsönt a jogalkotó egy kategóriába soroltná az ingatlanfedezetes hitelekkel, ami azért megdöbbentő, hiszen a személyi hitel minden paraméterében (fedezet, kockázatosság, hitelösszeg, futamidő) eltér a jelzálog hitelektől. Ha már valamivel analógiát akarunk húzni, akkor a személyi hitel számos tekintetben a folyószámla-hitelekkel hasonlatos, érdemes lenne tehát ahhoz mérni a thm-plafont is. (Megjegyzendő, hogy mivel a személyi hitelek döntő részénél elvárás a számlafenntartás és a folyamatos bérátutalás, így a törvény jelenlegi formában történő elfogadása esetén a pénzintézetek ebben az irányban tudnak majd lépni...)
Szakértők szerint a 30 százalékos thm-plafon miatt a fogyasztási hitelek jövedelmezősége megváltozik, a bankok ezt a hitelbírálat szigorításával tudják majd ellensúlyozni, amely ahhoz vezet, hogy bizonyos ügyfélkör számára elérhetetlenné válnak ezek a termékek. Ennek révén komoly kérdés, hogy a thm-plafon eléri-e igazi célját, az uzsora visszaszorzulását, hiszen a legális hitelpiacról kiszorulók számára csak a magánkölcsönök piaca lesz elérhető. (Abban - miként már fentebb írtunk - nem hiszünk, hogy az uzsorások bármit is betartanák a jogszabályból, illetve, hogy bármilyen eredményre vezetne, ha a fogyasztó az uzsorással szemben a törvény adta jogaira hivatkozna.)
A fogyasztási hitelek esetében jól megfigyelhető az a trend, amivel a bankok a jobb ügyfeleiknek kedvezőbb kamatok (és THM) mellett kínálnak hiteleket, a verseny ezen ügyfelekért már ma is a kamatplafon alatti mutatókat hoz. A fogyasztási hitelek beszűkülése ugyanakkor arra késztetheti a pénzintézeteket, hogy az egyéb hiteltermékekhez járó kedvezmények körét is szűkítsék - ennek akár azok a visszaírások is áldozatául eshetnek, amelyet például a hitelkártyás ügyfelek kártyás költséük arányában kapnak a hitelintézetektől. A szabályozás tehát a jó ügyfelek lehetőségét is szűkítheti. A hitelszűkéből eredő fogyasztás visszaesés a kereskedelmi forgalmon keresztül viszonylag hamar a költségvetésnek is érezhető hatást jelentene.