- A közelmúltban nagyot változott a hazai baromfiipar szerkezete. A szektor két meghatározó szereplője közül a debreceni székhelyű Tranzit-csoportnál francia befektető jelent meg, a szentesi Hungerit pedig a Csányi Sándor-féle Bonafarm csoportjához került. Új korszak kezdődött a magyar baromfiszektorban vagy csupán némi átrendeződésnek lehetünk tanúi?

- Inkább az első megállapítással értek egyet, hiszen a piac második és harmadik legnagyobb cégcsoportjánál történtek jelentős változások. A Hungerit 100 százalékban magyar céghez került. Olyanhoz, amely már most is jelentős szereplője a magyar gazdaságnak, a Tranzit-csoportba pedig egy tőkeerős francia cég vett többségi részesedést. A Hungerit az új cégcsoportban fejlődhet, míg a Tranzit-csoport - amely egy évvel korábban megvette a csirkeszektorban erős Bátortrade Kft.-t - egy olyan erős, Európában piacvezető céghez kerül, amely nem csak piacot vett, de jelentős fejlesztéseket tud megvalósítani Magyarországon is.

Kapcsolódó

- A rendszerváltás előtt büszkék voltunk a magyar baromfiexportra, aztán az elmúlt két évtizedben kevesebbet diadaljelentést olvashattunk a szektorról. Eltűnt a piacról a nagynevű Bábolna, a Carnex és a Hajdú-Bét is. Beelőztek minket a brazilok, a törökök, sőt még a lengyelek is. Mi történt?

- Néhány kivételtől eltekintve elmaradt a strukturális változás. A kis- és közepes méretű cégek jó része tönkrement, elmaradtak a korszerűsítések, vagyis fennmaradt a status quo. Majd az elmúlt két hónapban több történt, mint az elmúlt két évtizedben összesen. A francia LDC céggel például olyan tulajdonos lépett be, amelynek éves árbevétele 4 milliárd euró, nyeresége pedig 180 millió euróra rúg, és biztos vagyok abban, hogy ebből jut majd magyarországi fejlesztésekre. Így végre beindult az évek óta várt konszolidáció a szektorban.

- Ugyan Magyarország nincs az európai legnagyobb termelők között, de az ön cége a csirketermelés és feldolgozásban, a Tranzit pedig a víziszárnyas szektorban jelentős szereplő. Miért szükséges akkor mégis a konszolidáció?

- Ennek szükségességét akár egyetlen tényező, a munkabérek emelkedése is indokolja. Magyarországon csak az idén 20 százalékkal nőttek a munkabérek, mert a munkaerőhiány ezt az ágazatot is érinti. Nem lennék meglepve, ha a szektorban a bérek öt éven belül megduplázódnának. A kényszerű fizetésemeléssel versenyelőnyünk egy része lemorzsolódik. Erre a válasz csak a technológia korszerűsítés és az automatizálás lehet. Ez viszont roppant drága mulatság. Kisvárdai üzemünkben például most 12 milliárd forintot fordítunk új technológiára.

- Ez még akkor is roppant nagy összeg, ha állami támogatásként egy részét megkapják. Ha jól értem, akkor a támogatási rendszer átalakítását is szorgalmazzák?

- Ez így van. Az egyre nagyobb szükség van a tőke és a szakmai tudás koncentrációjára. A versenyt ugyanis a kis- és közepes méretű vágóhidak nem fogják bírni. Azt javasoljuk ezért, hogy az eredetileg nekik szánt támogatást a termelőknek adják, hiszen ők termelik az alapanyagot, amelyet mi feldolgozunk. A koncentráció pedig tisztíthatja a piacot és növelheti a termelékenységet is. Ennek illusztrálására egy példa: Nyugat Európában nincs olyan baromfihágóhíd , amelyik egy műszakban dolgozik, nálunk viszont az a számít különlegesnek, amelyik két vagy három műszakban termel.

- Akkor mi a magyarázat arra, ami Lengyelországban történt az elmúlt években? A lengyel baromfitermelés ugyanis valósággal kilőtt.

- Valóban, a lengyelek három éve immár a legnagyobb európai termelők. A siker az ottani kormány támogatási politikájának és a külföldi befektetőknek egyaránt köszönhető. A kormányzat ugyanis a nagy baromfitelepek létrehozását és fejlesztését támogatta jelentős tőkével és hitellel, a külföldiek pedig - látva a pozitív kormányzati hozzáállást - szinte öntötték a pénzt a feldolgozóiparba. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

Mivel az állattartási előírások egyre szigorodnak Nyugat-Európában, a termelés fokozatosan kelet felé húzódik. Ennek lehet egyik jele az LDC magyarországi bevásárlása is. De megjelentek már a nyugati befektetők Ukrajnában Romániában és Bulgáriában is. Ez utóbbi máris a kacsamáj-termelés európai központjának számít.

- Milyen következményekkel járhat az, ha itthon is megjelennek az európai "nagy játékosok"? Nem tart az egyenlőtlen versenytől?

- Szeretem a versenyt és a kihívásokat. A verseny hiánya ugyanis kényelmességhez és eltunyuláshoz vezet, és a verseny a legnagyobb igazságosztó is.