A magyar borexport javát a lédig borok adják; az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint a magyarországi exportborok literenkénti átlagára mindössze 265 forint volt az idei év első négy hónapjában. Ehhez képest a borimportunkat szinte kizárólag palackozott borok teszik ki – jóval magasabb áron. Hogyan lehet ezen érdemben változtatni? Milyen prémium borokkal lehetne erősíteni az exportot?
Kérdéseinkkel Szik Mátyás, háromszoros magyar bajnok sommeliert is megkerestük, aki gyakran dolgozik borászatok fejlesztésén és saját bormárkával is jelen van a hazai piacon. Az ő véleménye, hogy „az, hogy kicsik vagyunk, az előnyünkre válhat, mivel kevésbé a tömegtermékekkel jelentkezhetünk a nemzetközi piacon”. A bajnok szerint azonban bár zömmel a nemzetközi trendekhez is illeszkednek a boraink, az egyediségben javulnunk kellene.
„Abból többre lenne szükségünk” - állítja Szik Mátyás, hozzátéve, hogy a klasszikus magyar szőlőfajták reprezentációja mellett nagyobb hangsúlyt lehetne fektetni a vulkanikus talaj adta lehetőségre, vagy a magyar tölgyfahordó használatára, „mivel ezek mind a regionális értékeink”.
A neves borszakértő úgy véli, hogy nem csak a nemzetközi, de a magyar borpiacon is erősíteni lehetne a magyar kínálatot. Fontos lenne elérni azt – magyarázta, hogy több helyi bort kínáljanak a magyar éttermekben, és arra kellene tolni a fókuszt, hogy a tömegtermékek a prémium kategóriával párhuzamosan erősödjenek.
Nem érdemes csak prémiumban gondolkodni
Az exportban felesleges egyből a 100-150 eurós palackárú kategóriát megcélozni, mivel a piacnak ez a szegmense telített, nehéz ide a belépés, de a megmaradás is. Szik Mátyás szerint, aki a borexportban gondolkodik, annak ma már elsősorban nem az egyébként is bortermelő, telített piacokkal dolgozó országokra érdemes összpontosítania, mivel a jó minőségű bort Belgium és Hollandia is előszeretettel fogad, de a sommelier saját, jó tapasztalatai alapján az Egyesült Államokat is ilyen potenciálisan szóba jöhető piacnak tekinti.
„A prémium piacra nehéz a belépés, és egyébként sem kifizetődő a borpiacon csupán a top-kategóriában gondolkodni, pláne, hogy a nyugati jelenlét mennyiségi kérdés is, nem csak minőségi. A legjobb talán az, ha ez a kettő együtt jár” - vélekedett a borszakértő.
Sok apró részlet
Hasonló a fókusz Bock Valéréknál, ahol a család az 1800-as évek közepe óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal a Villányi borvidéken. A mintegy 115 saját és 50 hektár integrált területről jellemzően a bordeauxi szőlőhármast (a merlot-t, a cabernet sauvignont és a cabernet francot) a középpontban tartva nagy mennyiségben értékesítenek palackos bort belföldön, valamint több más európai országban.
Legújabban arra büszke a családi borászat, hogy a kizárólag a legjobb években készülő csúcsboruk, a Libra 2017 nagy aranyérmet nyert Brüsszelben. BV Sauvignon Selection 2018 palackjuk pedig a legrangosabb bordeauxi borversenyen győzte meg a zsűrit, és bezsebelte a Prix Special Hongrie díjat.
„A trendeket mi is követjük, de azokat lefordítjuk a saját nyelvünkre”
– magyarázta a borász: miben is látja a sikerei egyik összetevőjét.
Bockék előszeretettel használnak az érlelés során különböző méretű és korú magyar, francia és amerikai hordókat. Ha pedig azt látják a legjobb útnak, különböző barrique-ban kombinálják az érlelést. - A kísérletezés az erjesztés és az érlelés terén legalább olyan fontos, mint a metszés a szőlőkben vagy a szüret idejének meghatározása. Mindezek hozzájárulnak a minőséghez, és a stílushoz – mondott pár példát a szakértő arra, hogy mennyi apró dolog határozza meg együttesen a bor ízvilágát és zamatát már azelőtt, hogy a palackba kerülne.
Előtérbe kerülnek a „kedvesebb” borok
A klasszikus termékeik stílusában általában jelen van a fásság. Bock Valér azonban hozzátette, manapság azt tapasztalják, hogy a fogyasztók egyre jobban kedvelik a könnyedebb, frissebb borokat. Ehhez pedig az ő pincéjük is igazodik.
A nehezebb, tanninosabb fajták jellemzően lassabban kelnek el. Bockéknál a top kategóriás borok javarészt odahaza fogynak, mivel a család hotelt és éttermet is üzemeltet Villányban.
„Hozzánk a vendégek leginkább azért érkeznek, hogy tradicionális, villányi borokat kóstoljanak. A tradícióink azonban párosulnak a fejlődéssel és az innovációval. Ez számunkra különösen fontos, ahogyan a vásárlói és fogyasztói visszajelzések is, mind a borok mind az étterem szintjén” - mondta Bock Valér.
A nemzetközi divatokhoz vagy új tendenciákhoz egyébként lassan lehet alkalmazkodni, és kérdés, hogy érdemes-e és megéri-e minden esetben? A családi birtok borásza szerint van, hogy igen, de ezzel párhuzamosan ragaszkodni kell a hagyományokhoz is.