A működési költségek csökkentésének maximumához ért el az energiaszektor, a szabályozott üzletágak már most is veszteséggel működnek, hosszú távon ár alatt szolgáltatni nem lehet, elkerülhetetlen a szabályozási környezet újraértékelése és stabilizálása - hangsúlyozták szektorbeli cégvezetők a Portfolio.hu Energy Investment Forum 2013 konferenciáján.
A szektornak kiszámíthatóságra lenne szüksége, az ad hoc, figyelmeztetés nélküli adóemelések és egyéb intézkedésekkel szemben - fogalmazott Eric Depluet, az E.ON Hungária Zrt. vezérigazgatója. Úgy látja, az extraprofit kormányzati kommunikációban gyakran hangoztatott fogalmát leginkább a megawattóránként 5-6 euróval a piaci ár felett áramot eladó MVM Zrt.-nél, mintsem az évi 6-8 százalékos tőkearányos megtérüléssel működő szolgáltatóknál kell keresni. Csiba Péter, a GDF Suez Energia Magyarország Zrt. gazdasági és portfóliókezelési általános vezérigazgatója szerint kérdés, hogy miként lehet a jól látható költségek alatt szolgáltatni - az E.ON-vezér szerint az ágazat képes néhány évig bevállalni, hogy profit nélkül működjön, ehhez azonban látni kellene, hogy milyen jövőkép érdekében teszi ezt, ilyen információ azonban egyelőre nem áll rendelkezésre.
A szakértők abban egyetértettek, hogy az állami és magántulajdon között nem feltétlenül van minőségbeli különbség az energiaszektorban. A piaci törvényszerűségek ugyanazok, az állam sem mindenható, egy céget ugyanúgy a piacokról kell finanszírozni, akár állami, akár magán a tulajdonosa, a profitelvárások is hasonlóak - fogalmazott Ságodi Attila, a KPMG partnere.
Depluet a kormány közműszektorbeli tulajdonszerzési tervei kapcsán azt mondta, nem hiszi, hogy az érintettek bármelyike is "ajándékba adná" itt befektetett eszközeit, ahogy fogalmazott, a cégek nem "gyarmatosítani" jöttek, hanem meghívták őket befektetőként. A cégvezető szerint az alapvető kérdés az, hogy a vásárlóerő Magyarországon jelenleg alacsony, ebből kiindulva kell fejleszteni a kiszámítható szabályozást.
Ezt támasztja alá a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kezdeményezésére kibővített nemzetközi ár-összehasonlító vizsgálat is, amely szerint Budapest a lakossági fogyasztók áramárait tekintve júliusban és augusztusban is a lista végén helyezkedett el, a vásárlóerő tekintetében azonban már a drágább városok közé sorolódott. Hasonló a helyzet a földgázáraknál is, itt Budapest az utolsó előtti helyen állt, míg vásárlóerő-paritáson mérve a középmezőnybe tartozik. A MEKH által készített, "teherbíró képességen" alapuló összehasonlításban (itt az energiaszámlák háztartások jövedelmében mért arányát vizsgálták) Budapest mindkét hónapban a második helyen végzett, csak Bukarestben költik nettó jövedelmük nagyobb hányadát áramra és gázra a háztartások a MEKH szerint.
Csiba szerint diskurzus ugyan van a szabályozó és a szakma között, koherens, közös megoldás azonban egyelőre nem született. Ságodi úgy látja, a politikai szempont túlkapásokhoz vezet az energetikai szabályozásban, a nemzetközi folyamatokat nem lehet megállítani a határon, mint ahogy a finanszírozási kérdések sem függetleníthetők a globális folyamatoktól. Bizonyos nagy rendszereket nem lehet büntetlenül feszültség alatt tartani - fogalmazott a szakértő.
A szakértők és cégvezetők szerint arról kell döntést hozni Magyarországon, hogy milyen modellt követ a szabályozás, ahogyan azt is rendezni kell, hogy mennyire fenntartható az egyetemes szolgáltatás jelenlegi széles hatóköre, a szigorú és költséges, sok esetben felesleges előírások - a számlázás vagy éppen az ügyfélszolgálati irodák kapcsán - felülvizsgálata pedig lehetőséget adna a költségek és így az ár fenntartható csökkentésére.