A Napi Gazdaság keddi számának cikke
Gyakorlatilag csak exportpiacaikban bízhatnak a magyarországi acélipari vállalatok, az itthoni piac idén a tavalyi alacsony szinten stagnálhat, de néhány százalékos csökkenés is elképzelhető − mondta a Napi Gazdaságnak Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatóhelyettese. Mindkét nagy acélipari gyártó − a dunaújvárosi ISD Dunaferr Zrt., illetve az Ózdi Acélművek Kft. (ÓAM) − túlnyomó részben exportértékesítésből szerzi árbevételét, a belföldi keresletet az építőipar húzza le, de más szektorokban se nőtt jelentősebben az acélfelhasználás. A teljes magyar piacon az idei első félévben a raktárkészleteket is tartalmazó úgynevezett látszólagos acélfelhasználás az összes terméket beleszámolva kissé csökkent az előző év hasonló időszakához képest. A magyar termelés zömét adó ötvözetlen acéltermékek forgalma 2011 és 2012 első hat hónapja között volumenben mintegy 1,5 százalékkal csökkent − tudtuk meg Andor Endrétől, a Magyar Acél- és Fémkereskedők Egyesületének (MAFE) főtitkárától.
A helyzeten a Magyarországra települt nagy autó- vagy gépipari gyártók sem segítenek, ezek ugyanis nem itthonról, hanem "bejáratott" forrásaikból szerzik be a szükséges acélt. Zámbó szerint az összes import mennyisége 2011-ben már elérte a 2006-os szintet, a belföldi gyártók hazai értékesítése viszont a válság előttinek csak a fele volt és ez 2012-ben sem javult. A Magyarországra irányuló acélipari import aránya az elmúlt években nem változott jelentősen: a korábbi 76−78 százalékkal szemben 80−82 százalékos részarányt képvisel a teljes felhasználásban, a behozatal 70−75 százaléka az unión belülről érkezik.
A MAFE-tagok körében az első két negyedév mennyiségi szempontból növekedést hozott, a harmadik negyedév azonban már csökkenő tendenciákat mutatott − mind az egy évvel korábbihoz, mind a megelőző negyedévhez képest −, bár ebben szerepe volt a szezonalitásnak is. Andor szerint idén a teljes piac teljesítménye stagnál vagy akár néhány százalékkal csökkenhet is, európai kitekintésben azonban ez nem számít kimagasló mínusznak − ami arra utal, hogy a magyarországi acélkereskedelem (mennyiségi értelemben) eddig nem szenvedett olyan mértékben, mint például a dél-európai országokban. Egyelőre nem utal semmi arra, hogy a következő időszakban javulna a helyzet belföldön, az egyetlen remény a növekedésre az export marad és a hírek Európa nyugati felében sem pozitívak − tette hozzá Zámbó. Oroszország WTO-tagsága nyomán ráadásul az ottani termelők exportja sem korlátozható nyár óta. Az acélkereslet 38 százalékát az építőipar, 16 százalékát pedig az autóipar adja − hívta fel a figyelmet Andor −, és nem várható, hogy bármelyik ágazat is nagyobb lökést ad a szektornak.
A nemzetközi árak a következő hónapokban emelkedésnek indulhatnak, miután őszig − kis hullámzással − visszaestek. A következő időszakban az üzembezárások miatt áruhiányra lehet számítani a piacon − kérdés, ez mennyire bizonyul tartósnak. Tavaly az árak egy viszonylag kedvező szintről az év végére folyamatosan mintegy 20 százalékkal csökkentek, majd a március-áprilisig tartó emelkedés után jelenleg nagyjából az egy évvel korábbi szinten állnak. A rendelési adatok alapján kéthetente 1-2 százalékos növekedés látszik (termékféleségenként eltérő mértékben), a következő időszakban a mostani szintről 7-8 százalékos emelkedés is elképzelhető. Jövő év elején a még kezelhető minimumra csökkentett készletezés hozhat némi felfutást a keresleti és ároldalon is − tette hozzá a MAFE főtitkára −, ennek az időtartama azonban előre nem becsülhető.