A tavalyi év végén nem sikerült a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak megállapodni a minimálbér mértékéről. Ennél kisebb publicitást kapott, hogy nem volt országos bérajánlás sem. A Policy Agenda az állami cégeket nézve megvizsgálta, hogy kinek mit sikerült elérni a bérek terén az elmúlt években.
Miért maradt el a bérajánlás?
Az országos bértárgyalások két fontos kérdésből állnak. Az egyik a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározása, a másik a versenyszféra számára javasolt országos bérajánlás mértéke. Ez utóbbi semmilyen jogi kötőerővel sem bír, hiszen inkább csak orientálja a vállalkozásokat a vállalati bértárgyalások során.
Az országos bérajánlás elmaradása valószínűleg annak köszönhető, hogy a munkaadók nem szeretnék, ha konkrét számok kerülnének be a megállapodásba, míg a szakszervezeti oldal ennél sokkal számon kérhetőbb vállalásokat szeretne látni.
A 2011-2015 közti évekre vonatkozóan egyedül 2012-ben nem volt egyáltalán megállapodás, köszönhetően az éppen átalakított érdekegyeztetési rendszernek. A többi évet nézve átlagosan 3-3,8 százalékos volt az évi bérajánlás mértéke. Ezzel szemben a versenyszférában, éves átlagban 2011-2015 között 4,9 százalékkal nőttek a bérek. Azaz kedvezőbben alakult a helyzet, mint amit a várakozások mutattak.
Hogy viselkedik az állam, mint munkaadó?
A mindenkori bértárgyalásoknak van egy különös eleme, ez pedig a kormány szerepe. A kormány egyszerre szabályozó, és munkaadó. Például az MNV Zrt.-n keresztül 173 cégben van többségi tulajdonrésze, és ezeknél az üzleti tervek elfogadásával befolyással bír a cégek bérpolitikájára is.
A kutatók szerint ha az állam élen akarna járni a bérfelzárkóztatásban, akkor ezt nem csak a minimálbér meghatározásánál, az adórendszer alakításán, illetve a közszféra - például minisztériumi dolgozók, tanárok, egészségügyi dolgozók - bérén keresztül tehetné meg, hanem saját vállalatain keresztül is.
A Policy Agenda megvizsgálta a legnagyobb állami vállalatokat, illetve cégcsoportokat az alapján, hogy hogyan változtak a bérek 2010-2014 között (a 2015-ös beszámolók nyár elején lesznek nyilvánosak).
| Cég, cégcsoport | Bérköltség változása (egy főre, %) | Éves átlagos emelés (%) |
| Vasút | 7,7 | 1,9 |
| Posta | 15,8 | 3,8 |
| Vízi közművek | 8,9 | 2,2 |
| Volán-társaságok | 19,7 | 4,6 |
| Kiemelt egyéb társaságok | 13 | 3,1 |
Az állam ebben a körben (116 ezer alkalmazott) a négy év alatt összesen 12 százalékkal emelte meg a béreket. Ez évenkénti 2,9 százalékos emelést jelentene, ami csak 0,6 százalékkal van felette az átlagos inflációnak.
A MÁV-csoportnál 2011 és 2014 között átlagosan évi 1,9 százalékkal emelkedtek a bérek (egy főre jutó személyi juttatások). Ez még az országos bérajánlásoknak is csak a felét éri el. A Posta jobban teljesített, ott 3,8 százalékos éves átlagot kapunk. Ez az országos bérajánlási szintnek megfelelő emelkedés. Az egyéb kiemelt társaságoknál az MVM Zrt. javít jelentősen az adatokon, mivel ott összesen 24 százalékkal emelkedtek a bérek.
Ezzel még a versenyszféra átlagánál is jobban emelték az egy dolgozóra elköltött béreket. Ugyanakkor a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek esetén (11 ezer főt foglalkoztat ilyen cégekben az állam) szinte nem volt emelkedés az egy főre jutó bérköltségeket nézve - állapították meg a kutatók..
A munkavállalók elfogadták
A három legnagyobb foglalkoztató adataiból az látszik, hogy az állam csak azon a területen "gáláns" a dolgozóival, ahol verseny van. Azaz félnie kell attól, hogy más vállalkozásokhoz képesek elmenni a szakemberek, ezért versenyképes fizetéseket kell adni.
A vasútnál és a postánál az állam nagyon meghúzta a nadrágszíjat, és ebben láthatóan a helyi szakszervezetek is partnerek voltak. Legalábbis ezt mutatja az, hogy szinte mindegyik évben született bérmegállapodás, amelyek teljesülését később sem vonták kétségbe. Azaz még azt sem lehetett mondani, hogy érdekegyeztetés hiányában a munkaadó önkényesen alakította volna bérpolitikáját - írta a PA.