A vízközmű szektor húsz éve vár a területet szabályozó törvényre, ezért nagy mérföldkőnek tekinti a víziközmű törvény tervezetének benyújtását - mondta a Napi Gazdaságnak Nagy Edit, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) főtitkára.

Mérsékelten, de emelkedhet a vízdíj

A törvénytervezet a 2011-es árakat alapul véve 2014-ig (vagyis az új hatóság felállásáig) legfeljebb évi 2,56 százalékos áremelést engedélyez. A MEH-en belül felálló egység 2013. szeptember közepéig tesz majd javaslatot a szakminiszternek az új árakról, amelyek aztán 2014-től léphetnek életbe a lakossági fogyasztók számára. A főtitkár szerint a korábbi időszakban az infláció mértékének többé-kevésbé megfelelő, 3,5-4,5 százalékos évi drágulás volt jellemző a szektorra, ehhez képest a tervezetben meghatározott mérték nem okoz maradéktalan örömöt az iparági szereplők számára, az önkormányzati cégek is ennél nagyobb mértékű drágulást javasoltak.

Az energiahivatalhoz kerülnek a vízdíjak

A törvénytervezetben foglalt egyik legnagyobb változást az árszabályozás jelenti, amely - bár eddig is állami, illetve önkormányzati hatósági feladat volt - a jövőben a Magyar Energia Hivatalon (MEH) belül létrehozott új szervezeti egység hatáskörébe tartozik majd. Ezzel lehetőség nyílik egy egységes, szabályozott és átlátható díjképzési rendszer kialakítására, amely az áram- és gázárhoz hasonlóan egy képlet alapján állapíthatja meg a vízért fizetendő összeget, sokrétű szempontok figyelembe vétele mellett, háttérbe szorulhatnak a gyakran politikai szempontokat is előtérbe helyező települési döntések.

A logika egységes lesz, a vízdíj nem

A legmagasabb és legalacsonyabb vízdíjak között jelenleg akár négyszeres különbség is lehet Magyarországon, az új díjképzést ezt hivatott kiszámíthatóbb és kalkulálhatóbb mederbe terelni. Mindez nem jelent majd országosan egységes árakat, azonban a törvény garanciákat jelenthet az eddig jellemzően elhanyagolt fejlesztésekre, felújításokra, az amortizáció elismerésére azzal, hogy a költségmegtérülés elvét érvényesítené a vízdíjak meghatározásában. A díjaknak ez alapján a jövőben tartalmazniuk kell majd ezeket a tételeket, a leendő jogszabály pedig gördülő fejlesztési tervek készítését írná elő a vízszolgáltatóknak, a fejlesztési és beruházási tervek megvalósulását pedig ellenőrizné is az állam. Nagy szerint ugyanakkor ilyen körülmények között is több évre lehet szükség ahhoz, hogy érezhető javulás induljon el a víziközmű-szektorban, ez is elsősorban olyan településeken várható, ahol uniós források is rendelkezésre állnak a szükséges fejlesztésekhez.

Állami és önkormányzati tulajdon az elsődleges

A törvénytervezet a jövőben csak állami és települési önkormányzati tulajdonlást preferál a szektorban. A működési engedélyeket a jövőben MEH erre a célra kialakított szervezeti egysége adja majd ki a szolgáltatóknak, amelyeknek szigorú akkreditációs feltételeknek kell majd megfelelniük, azaz minden ma működő szolgáltatónak is újra engedélyért kell majd folyamodnia a hivatalhoz. Az felhasználói egyenérték (vagyis az ellátandó fogyasztók száma) kapcsán előírt feltételek a szektorban tevékenykedő vállalatok száma jelentősen, a jelenlegi 400 körüli mennyiségről akár egy nagyságrenddel is csökkenhet, elsősorban a kisebb helyhatóságok szolgáltatóiak megszűnésére, integrációjára lehet számítani. A szolgáltatóknak 2012 júliusáig (azaz a törvény hatályba lépését követő fél éven belül) kell majd beadniuk kérelmeiket. A főtitkár szerint azonban azt egyelőre nem lehet látni, hogy mely cégek maradhatnak talpon, a szektoron belül azonban már elindultak olyan törekvések amelyek a kisebb önkormányzati cégek közötti partnerségi lehetőségek feltérképezésére irányulnak.

 

Problémás lehet az átmeneti időszak

A vízdíjemelés alacsonyan meghatározott maximuma gesztus lehet a fogyasztók felé, hosszú távon azonban számukra sem garantálja a megfelelő szolgáltatásminőséget, hiszen a szolgáltatók már a megelőző időszakban sem rendelkeztek megfelelő mennyiségű forrással. Ráadásul az ágazatban jelen lévő külföldi tulajdonosok számára is jelzésértékű lehet az emelés meghatározott maximuma. Az integrációs mozgások ugyan jelenthetnek némi költségcsökkenést, a kieső forrásokat azonban vélhetően a következő években is főként a fejlesztésektől veszik majd el a cégek, az infrastruktúra jelenleg sem túl kedvező állapota így tovább romolhat.