Noha az időjárás előrejelés szerint ma nem lesz igazi kánikulai idő Pakson - az egész napos derült égboltra csak estére ígér a meteorológia felhőfoszlányokat, és csak 29 Celsius-fokig melegszik a levegő - a hivatalos vízügyi előrejelzésből igenis füllesztő időjárásra kell készülnie a városnak - illetve az azt legitimáló paksi atomerőműnek.
Az augusztus elsején ugyanis a Duna a paksi erőmű feletti mérési szelvénybe azzal köszöntött be nulla órakor, hogy 25 Celsius-fok feletti vízhőmérsékletet produkált. Valójában ez a helyzet már napok óta, gyakorlatilag szünetmentesen fennáll, sőt, tegnap már volt, hogy 26,2 fokot mutatott a rendszer.
Mindez azért fontos, mert ez automatikusan életbe kell léptessen egy, a paksi atomerőműre vonatkozó riasztást. Ha ugyanis a folyó az erőmű felett eléri a 25 fokot, a nukleáris reaktorokhoz már elhasznált hűtővízzel keverve a Duna akár a 30 Celsius-fok közelébe is melegedhet. Ami biológiailag és természetvédelmi értelemben is afféle vörös zóna; jogszabályi tiltás van rá, hogy a folyó vize itt 30 fok fölé juthasson.
A vonatkozó környezetvédelmi előírások (15/2001 (VI.6.) KöM rendelet) szerint "amennyiben a Duna vízhőmérséklete a 25 fokot eléri, illetve azt meghaladja" folyamatosan ellenőrizni kell az erőmű közelében a 30 fokos hőkorlát folyamatos betartását. A mérések pontos paraméterezése - például, hogy mindkét parthoz közel, lényegében álló hajóról, két mélységben (0,5 méter és 1,5 méter), GPS-koordináták rögzítésével, a hőcsóvahatárig legalább 5 mérést végezve - is jogszabályban rögzített, ahogyan az is, hogy a 30 fok elérésekor az erőműnek 0,1 Celsius-fokonként 20 megawattal (MW) csökkentenie kell a teljesítményét mindaddig, míg az előírt hőmérsékleti korlát alá nem süllyed a Duna vize. Ezeket a feltételeket a paksi atomerőmű is behivatkozza a saját honlapján.
A helyzetről egyelőre nem adtak ki sajtóközleményt, ami azért is furcsa, mert tavaly éppen e rendelet végrehajtása és számon kérhetősége körül alakultak furcsán a véletlenek. (A cikk zárásakor, 10 óra 20 perckor mind a 4 blokk termelt, igaz, mind picivel a névleges teljesítményük alatt.)
29,88 - bemondásra
Az egész azzal kezdődött - ahogyan a Napi.hu is megírta - , hogy az erőmű közleményben ismerte el: a melegedő Duna rontja a kondenzátorai hatásfokát, ezért kevesebb áramot tud csak termelni. A szövegbe az is belekerült, hogy az atomerőmű a kánikulában is biztonságosan üzemel, és betartja azt a korlátozást, hogy a hűtővízcsatorna torkolatától 500 méterre, a Duna teljes keresztmetszetén a víz hőfoka nem haladja meg a 30 Celsius-fokot.
Talán nyom nélkül elszállt volna ez a hír az éterben, ha az adatszolgáltatással nem akadtak volna a kezdettől fogva problémák. Jól lehet, a cég weboldalán most is olvasható, az a szöveg hogy az "MVM Paksi Atomerőmű Zrt. a vízhőmérséklet-mérések adatait közérdekű adatigénylés keretében többször is kiadta az igénylőknek - és természetesen meg fogja ezt tenni a továbbiakban is, így az információk bárki számára megismerhetők", állítólag ezt nem nagyon akarták megtenni. Az Átlátszón publikáló Paksi Riot csapata legalábbis ezt, illetve ennek hátterét derítette ki a helyszínen.
Bár az Energiaklub kikérte a hivatalos mérési adatokat, mivel azt sokáig nem kapta meg a paksi cégtől, a Paksi Riot maga mérte meg az erőmű hűtővízcsatornája közelében a Duna hőfokát. Több ponton is a jogszabályban rögzített 30fok feletti vízhőmérsékleteket mértek, miközben a paksi atomerőmű nem jelzett termeléskiesést, reaktor-visszaterhelést vagy leállást - azt sem közölték, hogy a helyzet kezelését megkezdték volna.
Az Átlátszón megjelent cikkre reagálva az atomerőmű végül publikálta a kért adatokat, de ez is csak kétségeket ébresztett, mivel ezekből az derült ki, hogy a 2018-as, egész augusztusra érvényes kánikulában összesen 17 napon volt 29 fok felett a megjelölt szelvényekben a folyóvíz hőmérséklete. És miközben az erőmű felett a Duna 25,6 és 26,9 Celsius-fok közötti között ingázott, a kritikus szakaszon valahogy mégsem lépte át a kritikus 30-as határt.
Az ma sem világos, hogy Pakson ezen adatokat pontosan mikor és hogyan mérte az erőmű, mert bár október végén a helyi rendőrkapitányságról visszaigazolták Jávor Benedeknek, hogy a feljelentésre nyomán megkezdték a nyomozást, eredményről azóta még nincs hír. Egyelőre lényegében bemondásra lehet csak elhinni, hogy a vizsgált időszakban 11 napot is éppen a kritikus határérték alatt 29,5 és 29,88 között pattogva produkált hőmérsékleti adatokat a folyó. A hitelességi deficitet növelte az is, amikor a G7.hu cikke azt írta: a Vízügyi Főigazgatóság állítása szerint a paksi mérőműszer épp augusztus elején kezdett rossz adatokat küldeni, amit kézi méréssel korrigáltak, ám hogy-hogy nem, ezt mindig reggelente, és naponta csak egyszer sikerült vízmintát venni a kérdéses mérőpontokon.
A tavalyi "civil" mérések más problémára is rámutatnak. Mátyás Eszter, az Energiaklub szekértője, aki tagja volt a tavalyi mintavételező Paksi Riot csapatnak, azt állítja, hogy az egyértelmű volt a környezeti pusztítás is. "Az atomerőmű hűtővizének kibocsátási pontja utáni, nagyjából 500 méteres szakaszon a folyóba érkező víz lényegében megfőzte az élővilágot" - mondta. Hozzátéve, hogy ezen a folyószakaszon a Duna-part döglött kagylókkal volt tele, míg az erőműtől északabbra ennek nyomát sem látták.
Csontváz a szekrényből
Kisebb botrány lett a nyilvánosság számára az új paksi hőmérőzésből, amit csak az mentett meg, hogy az egyik reaktorblokkot elhúzódó karbantartásra hivatkozva nem kapcsoltak vissza a tervezett időben a hálózatra. A probléma azonban valójában egyáltalán nem újkeletű. Már az új atomerőmű létesítésének elméleti-szakmai előkészítését felvállaló Teller-projektben is előkerült. Abban a 2008-ban egyébként már befejezett "alapozó kutatássorozatban", melynek titkosnak mondott, de bíróságon nyilvánosságra perelt dokumentációjából évekkel később derült csak ki, hogy számos túlárazott, szakmailag értéktelen tanulmányt finanszírozott vele az MVM-csoport.
A Teller-projekt keretein belül készített megvalósíthatósági tanulmány már foglalkozik a paksi hűtés problémájával. A több mint 60 oldalas dokumentumban, melynek készítői között Aszódi Attila, a későbbi - mára már csak egykori- paksi bővítésért felelős kormánybiztos, illetve Mittler István (a Paks II. Zrt. jelenlegi kommunikációs igazgatója) neve is olvasható, azonban duplafenekű bőröndként kezelte a hűtési problémát. Ugyanis a tanulmány összefoglalójában az egész meteorológiai és hidrológiai megfeleltetést letudta annyival, hogy a környezeti hatások semlegesek vagy elhanyagolhatók lesznek egy új atomerőmű megépítése után is, beljebb azonban a szöveg és adattengerben már az is előkerült, hogy már a meglévő paksi blokkok számára is problémát jelent a 30 celsiusos határon belül maradás.
A szerzők azt írták: "A mai blokkokra vonatkozó fontos üzemeltetési tapasztalat, hogy 27 Celsius-fokos és annál magasabb Duna hőmérsékletnél (...) 4 blokkos üzemben, a 30 Celsius-fokos korlát nem tartható". Ráadásul ez a megállapítás még csak nem is vélelmezés vagy sejtés, hiszen egy 2006-ban készült BME-PA közös tanulmányból idézték, mely az atomerőmű és a globális klímaváltozás kölcsönhatását vizsgálta.
Sőt, nem is ez az egyetlen dokumentum. Szintén a Paksi Atomerőmű Zrt. számára készítette az ETV- ERŐTERV Zrt. "Előzetes Környezeti Értékelés" címmel tanulmányt 2008-ban, melybe az új nukleáris reaktorok építésével kapcsolatosan került a következő megállapítás:
"A paksi telephely legfontosabb korlátja a Duna véges hűtőkapacitása. Annak érdekében, hogy a folyóból kivett friss hűtővíz mennyiségének jelentős növelése, valamint a visszavezetett felmelegedett hűtővíz által okozott hőterhelés növekedése elkerülhető legyen, a tervezett új blokkok hűtőrendszere a tervek szerint hűtőtornyok létesítésével valósulna meg".
Mintha nem is lett volna
Ezeket a szakmai alapon szükségesnek tartott hűtőtornyokat aztán a 2010 után íródó kormányzati energiavízióból Paks II. bevésése ellenére is kihúzták. Annak ellenére is, hogy a Duna-probléma az MVM számára sem ismeretlen; egy 2015-ben előkerült titkos dokumentumban amellett érveltek, hogy a cégvezetésnek a hűtési problémák kiküszöbölhetőségét komplex előkészítéssel kell megoldani.
Az a "mentő ötlet" mára már elvetélt, hogy elég volna kimélyíteni a hűtővíz csatornát, és az se biztos, hogy elég, ha az erőmű és a Duna közé újabb hűtőtavat vagy tavakat ásatnak. A helyzet így jelenleg az, hogy a 10 milliárd eurós orosz hitelre építendő erőmű működését nagy biztonsággal legalább időszakonként, kánikulában befolyásolni képes problémához a megoldást egy tavaly áprilisban, 180 millió forintos keretösszeggel kiírt, "alternatív friss vizes hűtési megoldások" jeligére szóló pályázattól várják.
Az biztos, hogy a jelenlegi helyzetben a 25 foknál melegebb Duna hűtési problémát jelenthet, ami hatékonysági, illetve teljesítménybeli deficittel jár, és az éppen hőmérsékleti rekordokat döntő hónapok láttán nem tűnik úgy, hogy a Duna vizével eztán a magyarországi atomerőművek ne akadhatna problémája. A hűtési kérdés ma még csak a paksi atomerőmű termelésén mérhető probléma, amit hozzá lehet írni a rendszeressé vált váratlan termeléskiesést okozó tételekhez.
Utóbbiakról, azok összefüggéseiről és a növekvő kockázatról a Napi.hu rendszeresen beszámolt (például itt, itt, itt és itt is). Ha azonban Paks II. építése egyszer majd valóban megkezdődik, a két új reaktort pedig szintén hűteni kell, akkor az vagy további eurómilliárdokba kerül majd, vagy a maihoz hasonló kánikulák idején számolni kell azzal, hogy a termelést vissza kell szabályozni. Tizedfokonként legalább 20 megawattal.