Inkább az EU-ra bíznák a magyarok a Facebook szabályozását a kormány helyett

Donald Trump elnökségének utolsó napjai még az egyébként is botrányoktól és ellenzéki támadásoktól hangos adminisztráció kapcsán számos vitát generáltak. Nemzetközi szintre is került egy, miután a Twitter és a Facebook is letiltotta a leköszönő vezető profiljait a Capitolium elleni halálos áldozatokkal járó támadás után. A két techcég már a választási kampányban is jelölte a profilján, ha valótlan állítást tett, de miután feltüzelte híveit, majd nehézkesen kérte csak meg őket, hogy hagyják el a törvényhozás épületét, a két közösségi médiás platform száműzte őt a felületeikről.

A lépés komoly vitát váltott ki: megtehetik senki által meg nem választott személyek, egy vállalat döntéshozói, hogy elhallgattassák az Egyesült Államok még épp hatalmon lévő elnökét? Dönthet egy piaci cég arról, hogy a felületein meddig engedi a szólásszabadságot, milyen tartalmakat hagy meg vagy éppen töröl a megjelenésük után? Az erről szóló diskurzus jogelméleti szinten máshogyan mozog Európában és az USA-ban, ugyanis utóbbinál nemcsak a véleménykifejezés aktusát, de annak tartalmát is a szólásszabadság alá sorolja. Míg az európai jogrend hagyománya inkább arra épül, hogy senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy álláspontját ismertesse, viszont azért amit és ahogy mond, igenis felelősségre vonható.

Ki cenzúrázhat és mit

Gazdasági síkon a vita arra terelődött, hogy milyen alapon mondaná meg az állam egy nem közszolgáltatást nyújtó piaci cégnek, hogy milyen saját szabályokat hoz. Cenzúra, ha beleszólnak abba, hogy mit kell engednie egy a saját értékrendjét meghatározó közösségi oldalnak, vagy ezt el kell viselnie akármilyen szereplőnek? Ennek van egy politikai síkja, amely alapján inkább hatalomtechnikai kérdés a szabályozás: ha a piaci cégek vezetőit nem választották, akkor miért ne dönthetnének egy népképviseleti demokrácia megválasztott döntéshozói a tartalmi vitákban. Csakhogy miért kéne hagyni politikusoknak, hogy akár visszaélve a hatalmukkal a kedvükre építsenek véleménydiktatúrát egy piaci cég által fejlesztett felületen?

Utóbbi pont, ahol leginkább bekapcsolódott a magyar kormány is a vitába, amelyet jól mutat, hogy Varga Judit igazságügyminiszter január végén azzal a felütéssel jelentette be, hogy márciusra készül a lex Facebook, hogy azt írta ki - ironikus módon épp a közösségi oldalára -, hogy "már önkényesen bárki lekapcsolható az on-line (sic!) térből bármilyen hivatalos, átlátható, tisztességes eljárás és jogorvoslat lehetősége nélkül". A miniszter szerint az algoritmusokat irányítják a platformok, hogy minél kevesebb emberhez jussanak el azon politikusok üzenetei, akiket ők nem kedvelnek. Vagyis az elérések, cenzúrázások mögött ideológiai okok állnak.

Közben az Európai Unió is rövidebb pórázt rakna a Facebookra és a többi közösségi oldalra. Az Európai Bizottság által kidolgozásra váró Digital Services Act célja, hogy transzparensebben működjenek a közösségi platformok, az ügyfélpanaszokat hatékonyabban kezeljék, valamint együttműködést várnak nagy techcégektől a szabályozó testületek irányába és betekintést akarnak az algoritmusokba. Az Európai Parlament több képviselője pedig azt javasolta, hogy egy közös uniós testület legyen az, amely a Facebook tartalmi és piaci irányelveit vizsgálhatja.

Inkább az EU legyen a hóhér

Ez adta a Napi.hu és a Pulzus Kutató közvélemény-kutatásának az ötletét is: ha már az Orbán Viktor vezette kormány és az Európai Parlament is hatóság által szabályozná a közösségi oldalakat, akkor kinél legyen a bírói talár és kalapács. A felnőtt lakosságra reprezentatív kutatás alapján pedig a magyarok nagyobbik része, 45 százalék ezt a jogot egy közös EU-s testületnek adná, csak 28 százalék engedné ezt át a magyar kormány által létrehozott szervnek. Miközben majdnem ugyanennyien (27 százalék) egyáltalán nem tartaná jónak, ha a magáncégekre tartalmi szabályozást erőltetnének.

A felmérés készítését meghatározza az is, hogy a Facebook és a Google már élesben tapasztalta meg, milyen ha egy nyugati demokrácia beléjük áll: Ausztráliában első körben pénzügyileg szabályozták, hogy mivel a felületeiken a tartalmat nagy részben hírszolgáltatóktól, médiapiaci szereplőktől veszik, ezeknek fizetniük is kell azért, hogy az emberek olvasni valót látnak az üzenőfalukon. Elsőre mindkét techcég mereven elzárkózott, de a Google gyorsan megállapodott a kiadóvállalatok egy részével, hogy mennyi forrást juttat nekik hirdetési bevételeiből, míg a Facebook a konfliktus élesedésekor lekapcsolta a hírmegosztási lehetőséget Ausztráliában, majd egy hét után megállapodott a canberrai kormánnyal. Így érthető, hogy a piaci cégek szabadságának aspektusa is megerősödött, emiatt nőhetett 27 százalékra a független működést pártolók aránya.

Érdekesség, hogy ritkán látott eltérés figyelhető meg a magyar férfiak és nők véleménye között: előbbi csoport 50 százaléka sorolná a közösségi oldalak felügyeletét uniós szerv alá, a nőknél ez csak 42 százalék. Pont ez a csoport az, amelyik 30 százalékban itthon tartaná erről a döntési jogot.

Felszínre jött egy generációs szakadék is a kérdésben: a magyar fiatalok alig 17 százaléka adná az Orbán Viktor vezette kormány kezébe a furkósbotot, miközben 41 százalékuk egyáltalán nem, 42 százalékuk uniós szinten szabályozna. Eközben a 60 évesnél idősebb lakosság 38 százaléka tartaná fenn ezt a jogot egy magyar hatóságnak, 49 százalék hagyná uniós szinten a kérdést. Ez a korosztály mindkét válaszlehetőségnél többségben van, míg csak 13 százalékuk hagyná meg a szabad működést. Köztes állásponton vannak a 40-59 évesek: akiknek 46 százaléka bízna uniós, 29 százalékuk hazai hatóságban, 25 százalékuk pedig elveti, hogy beleszóljanak a cégek ilyetén működésébe.

Végzettségi alapon is nagy a szórás: míg az alapfokú iskolát végzettek 41, addig a felsőfokú végzettséggel bírók 63 százaléka bízná az Európai Unióra a szabályozást. Utóbbi társadalmi réteg a legszkeptikusabb azzal szemben, hogy ezt a feladatot egy hazai testület lássa el: mindössze 14 százalék tartaná itthon a jogkört. A középfokú végzettséggel bírók 46 százaléka támogatna egy EU-s hatóságot, 21 százalék egy magyart, 33 százalék pedig nem akarja, hogy szabályozzák a Facebook és társai tartalmi irányelveit. Az viszont látszik, hogy mind a három besorolás szerint kisebbségben vannak, akik tagállami jogkörnek gondolják a felügyeletet.

Ha lakóhely szerint osztjuk fel a társadalmat, akkor is elválnak a vélemények: a Budapesten élők 54, a megyeszékhelyek lakóinak 56 százaléka bízik jobban egy uniós szervben, míg a városi lakosság 45, a falusi 35 százaléka látja csak ezt jónak.

A tagállami hatáskör támogatói a megyeszékhelyeken vannak a legkevesebben (15 százalék), a legtöbben közülük pedig községben élnek (itt 37 hagyná magyar kézben a szabályozást). Jóval kiegyensúlyozottabb a kép, ha a szabályozás elutasításáról van szó: a fővárosban 22 százalék látja ezt így, a megyeszékhelyeken 29, a városokban 26, a községekben 28 százalék.