A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

− Sokakat meglepett, másokat viszont nem, a távozás híre. Az elmúlt évek nem az MKB sikersztoriját hozták...

− ...ahogy ez ma a gazdaság szinte bármely szereplőjéről elmondható... De komolyra fordítva a szót: azt gondolom, bár voltak hibáink, az MKB jól menedzselte a válság időszakát. Akadtak ugyan már korábban is utólag rossznak bizonyult döntések − a Transelektro-sztori mindenki előtt ismert −, ugyanakkor azt gondolom, hogy a gazdasági válság az, amely komoly nyomot hagyott a bank elmúlt két évén. Magam is úgy véltem 2011 elején, hogy a nehezén már túl vagyunk, felülünk az "ázsiai hajóra", és 2011 második fele már a kilábalásról szól. Ehhez képest az elmúlt esztendő végül rosszabbul végződött a gazdaság számára, mint 2010, s most már látható, hogy a válság hosszabb lesz, mint bárki gondolta volna. Az MKB Banknak ez komoly gondot okoz, mivel a válság előtt bankunk volt az ingatlanpiac fő hitelezője − kell-e mondanom, hogy jelenleg mennyit érnek ezek a befektetéseink?

Ugyanakkor a bank a versenytársakhoz képest még időben elkezdte a portfóliótisztítást, a prudenciális szabályokat maximálisan figyelembe véve képeztünk céltartalékot a kinnlevőségeinkre, befektetéseket írtunk le. Az MKB 2010 után 2011-ben is veszteséges marad, ugyanakkor a konszolidációs lépéseink után nagyvállalati ügyfélkörünk sokkal egészségesebb, mint több más versenytársunké. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy a befektetéseink csak jelenleg érnek keveset: a remélt gazdasági fellendülés kapcsán ezek az eszközök átértékelődnek, a céltartalékokat vissza lehet írni.

Elsőként álltak le a devizahitelezéssel

− De vannak olyan veszteségek, amelyek benn maradnak a rendszerben. Ilyen például a végtörlesztés. Itt hogy állnak?

− Tekintve, hogy az MKB lakossági ügyfélkörének megtakarításai a piaci átlag fölöttiek, az arra jogosultak több mint 30 százalékát érintette a végtörlesztés − ez valóban komoly érvágás a banknak.

− Sokan úgy vélik, a bank túl későn indult, ezért kellett túl nagy engedményeket tennie a piacszerzés érdekében − például itt voltak a legmagasabbak a hitelfedezeti (LTV) értékek...

− Az MKB Bank vezetői és személy szerint én is az euróhitelezésben hittem. A svájcifrank-alapú hitelezésbe a bank az utolsók között kezdett bele, mondhatni, piaci kényszer hatására. Ugyanakkor az is igaz, hogy az MKB a válság első perceiben, elsőként állította le a devizahitelezést. A veszteség persze ennek ellenére is veszteség, ami senkinek nem jön jól. A lépéseinket ugyanakkor folyamatosan egyeztettük az anyacéggel, és a Bayerische Landesbank (BayernLB) engedélyével folytattuk le 2010-ben és 2011-ben a bank stabilizálását. A tulajdonos folyamatosan biztosította és biztosítja az átalakítási program tőkeigényét − amit jól mutat a közelmúltban megszavazott, 200 millió eurós újabb tőkeemelés.

Egyszer már ment volna

− Az első ember ugyanakkor megy...

− Erről eddig nem beszéltem, de az átalakítási program kezdetekor, 2009 végén is felajánlottam a lemondásomat − teljesen érthető lett volna, ha a reorganizációt más vezetővel képzelik el a tulajdonosok. Akkor ezt nem fogadták el, így a stabilizáló lépéseket is a vezetésem alatt valósította meg a szervezet. A 2011-es üzleti év zárásával ugyanakkor lezárul ez a folyamat, és új pályán indulhat el a stabil lábakon álló MKB Bank. Áprilisban lépnék a harmincadik évembe itt az MKB-nál, 18 éve első számú vezetőként irányítottam a bankot, 58 éves lettem. Tisztában vagyok azzal, hogy ennyi idő után már nem biztos, hogy egy újabb stratégia kidolgozására, további három-öt évre kellene szerződnöm. Ha hihető, ha nem, megint én tettem meg az első lépést, s valóban közös megegyezéssel döntöttünk a válásról a tulajdonosokkal. Egyetértésünket igazolja, hogy utódom Simák Pál lesz, aki négy éve az én invitálásomra érkezett a bankba a McKinsey tanácsadó cégtől.

− Mégis, Erdei Tamás szerint milyen irányt kell vennie a megújuló MKB Banknak?

− Nem lehet most feltalálni a spanyolviaszt: miután a hitelezés még jó ideig nem indul be, ezért a napi bankolás erősítésére, a jutalékalapú bevételek növekedésére kell koncentrálni és a beszűkülő külső források helyett a lakossági megtakarítások felé kell nyitni. Elsőrendű szempont lesz a költséghatékonyság, ennek érdekében minden bank továbbra is a költségcsökkentésben lesz talán a leginnovatívabb. A vállalati ügyfélkörnél pedig egyértelmű, hogy a banknak eddig is rangot adó ügyfélkör minél hatékonyabb megtartása lehet a cél. Átgondolandó az MKB Bank külföldi érdekeltségeinek jövője: nem titok, hogy a román leánybank "teljesítménye" elég alaposan hozzájárult az elmúlt két év veszteségeihez.

A mostani piaci körülmények között nem lehet reális értéken eladni egy bankot

− Mennyiben húzhatja keresztül az átalakulási folyamatot, hogy ezen idő alatt új gazdája lehet az MKB Banknak?

− A Bayerische Landesbank érdeke, hogy a legértékesebb befektetését kívánatos áruként tartsa a polcon. Nem zárható ki, hogy a korábbi állami segítségért Brüsszel az érdekeltségek leépítését fogja kérni, amint azt más bankokkal is megtette. Ám a BayernLB még nem állapodott meg Brüsszellel, s a megállapodás létrejötte is csak középtávú célként jelölheti meg az érdekeltségek értékesítését, a jelen piaci körülmények között nem lehet reális értéken eladni egy bankot.

− De mi van akkor, ha a vevő a magyar állam?

− Nincs információm a magyar kormányzat bankvásárlási terveiről, az MKB-ra vonatkozóan pedig nem tudok hivatalos ajánlatról. Emellett nem tudni, hol az a pénz, amelyből akár egy áron aluli vásárlást is finanszírozni lehetne.

− Ami azt illeti, a bankok sem dúskálnak jelenleg bevételekben − főleg mert nem megy a hitelezés. A Magyar Bankszövetség elnökségi tagjaként hogy látja: mennyi esélye van a kormánnyal kötött növekedési paktum sikerének?

− Az alapfeltétel az, hogy helyreálljon a bizalom a szereplők között. A bankok és a kormányzat közötti hidegháborúnak a tavaly decemberi megállapodás után − úgy tűnik − tényleg vége, de a gazdaság más szereplői, a magánszemélyek, a vállalatok ma még bizonytalanok a jövőjükkel kapcsolatban. Nem kérdés, hogy a bankoknak szükségük van a bevételekre és az ügyfelekre, de ezekért a korábbiaknál sokkal kezelhetőbb kockázatokat lesznek hajlandóak vállalni. A lakossági oldalon ezért van létalapja a mindennapi banki kapcsolat felépítésének: az ügyfél és szokásainak alaposabb ismerete vezethet el bennünket ahhoz, hogy egy-két éven belül az óvatos, szegmentált hitelezés újra fellendüljön. A fentiek kapcsán úgy gondolom, hogy rövid távon csak nagyon halvány olvadás várható a jelzálog-hitelezésnél vagy például az autófinanszírozásnál.

Nem ösztönző a bankadóalap-kedvezmény

− A növekedési paktum elsősorban a vállalati oldalon vár el nagyobb aktivitást − bár ezért nem ad sokat.

− A bankadóalap-kedvezmény, amit a dokumentum felvázol, egyetlen hitelintézetet sem fog arra ösztönözni, hogy fellendítse vállalati hitelezését. De beszéljünk előbb a másik oldalról. Az elmúlt évek a vállalati kört is alapjaiban megrostálták, mára már csak a valóban életképes cégek maradtak talpon, amelyek − ahogy a bankok is − ugyanúgy végrehajtották a saját hatékonyságnövelő, költségcsökkentő lépéseiket. Ezen ügyfelekért a közeljövőben komoly verseny indul el a bankszektorban, ugyanakkor itt is szűk keresztmetszetként jelentkezik majd a banki kockázatvállalás végessége. Jól látható, hogy míg a napi likviditás biztosítása érdekében a vállalkozások hajlandóak − s talán képesek is − kigazdálkodni a forintforrásokat, a jelenlegi kamatkörnyezetben és ilyen kockázati felárakkal, forintalapú finanszírozás mellett képtelenség beruházni. Aki tud, éljen a kamatkülönbözettel: ma a vállalatok mind nagyobb részének képződik euróban bevétele, miközben a kiadási oldalon is mindennapos fizetőeszközzé vált az euró − gondoljunk csak az irodabérleti díjakra. Ám ez a hitelezés még így is csak egy szűkebb szegmenst tud elérni.

Épp ezért rendkívül fontos lenne, ha az állam a visszatérítendő támogatások irányába fordítaná a mostani, megkérdőjelezhető hatékonyságú pályázati rendszert: a jelenleginél jóval szélesebb spektrumban lenne szükség garanciaintézmények szerepvállalására, vagy épp az MFB korábban sikeres refinanszírozási konstrukcióinak továbbvitelére. Ezeknél az árfolyam-különbözetet bevállaló állam képes hozzásegíteni az MFB-t és a vele szerződő kereskedelmi bankokat ahhoz, hogy olcsó forrást biztosítsanak a vállalkozásoknak.

− Mi kell a banki oldal helyzetbe hozásához?

− Fontos látni, hogy a devizaforrások számottevően megdrágultak, beszerzésük egyre nehezebb, még az anyabankoktól is. Az MNB e tekintetben komoly segítséget jelent a swap-ügyletekkel, és a kötvénykibocsátásokról se feledkezzünk meg. Ami azonban nagyobb gondot jelent: miközben a bankok hatalmas rövid lejáratú forint-forrásállományon "ülnek", addig a kihelyezések futamideje ennél hosszabb. Ezt a lejárati különbséget nem enyhíti, hogy a piacon fellelhető, szabad középtávú forrásokért a bankoknak most még a magyar állammal is versenyezniük kell.

Szerencsés lenne, ha az állam egyértelmű helyzetet teremtene és például adókedvezménnyel támogatná a hosszú távú forrást biztosító, s emellett az öngondoskodás céljait is megvalósító pénzügyi termékeket, a nyesz-számlától az önkéntes biztosításokig. Meg kell teremteni a lejárati összhangot már csak azért is, mert a Bázel III-as szabályozás értelmében a jövőben rövid távú forrást csak igen korlátozottan lehet majd hosszabb távra kihelyezni. A bankok problémáját jól érzi az MNB: csak üdvözölni lehet az új kétéves refinanszírozási termék tervét.

Ezen túlmenően számos olyan szabályozási terület akad ugyanakkor, amely első ránézésre nincs közvetlen összefüggésben a bankrendszerrel, ám a gazdasági szereplők kapcsolatai biztonságának szavatolásával hozzájárulhatnának a banki termékkínálat egyszerűsítéséhez, a kockázati felárak csökkentéséhez. Mindenképp feszesebbé kellene tenni a fizetési fegyelmet, a készpénzforgalom mind komolyabb részét kellene ellenőrizhető elektronikus csatornákra terelni, s persze szükség volna egy, a hitelezők védelmét még komolyabban biztosító csődszabályozásra. Ezek a javaslatok helyet kapnak abban a csomagban, amelyekkel a Magyar Bankszövetség készül a kormányzati egyeztetésekre.

Új kiegyezésre van szükség

− Mit gondol, mennyire lesz nyitott a kormányoldal a javaslatokra?

− Optimista vagyok. A kormányzat az általa szükségesnek tartott strukturális változásokat már megtette, most már saját érdeke is, hogy működtetni tudja az új rendszereket. Ehhez pedig kiegyezésre van szükség: csak a külső bizalom helyreállításával van remény arra, hogy az ország visszanyeri azt a befektetői bizalmat, amely szükséges egy kicsi, nyitott gazdaság működéséhez. Érezhető, hogy a kormány ezzel tisztában van, így én nem aggódom például amiatt, hogy lesz-e IMF-megállapodás.

− A tárgyalások lebonyolítása nem vonzza azt a banki szakembert, akit egyik társa a "legbölcsebb" bankvezérként jellemzett? Főleg úgy, hogy egy zöld színű bankkal hozták máris össze a nevét?

− Most úgy gondolom, hogy első számú vezetőként már nem térek vissza a bankpiacra. Az biztos, hogy a következő hónapokat pihenéssel és a civil élet fortélyainak megtanulásával töltöm. Sokszor vettem hasznát a szintetizáló képességemnek, és erre a tulajdonságomra az élet más területein is szükség lehet.

 

Az MKB számokban (IFRS, konszolidált, millió forint)

2007200820092010. I. félév20102011. I. félév
Mérlegfőösszeg2 465 0142 885 4263 106 6463 236 3402 939 1882 817 581
Jegyzett tőke14 09414 09414 76514 76520 73320 733
Tartalékok199 946198 576229 266173 809178 805163 230
Bruttó működési jövedelem103 807120 444146 21263 412107 16539 458
Banküzemi költségek59 17670 36073 75437 37776 34935 331
Adózás előtti eredmény20 9058 3366 037-52 421−117 821−16 578
Forrás: MKB Bank, Napi Gazdaság-gyűjtés