A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az MNB adatai szerint június végén 2676 milliárd forint, azaz csaknem tízmilliárd euró volt a devizában fennálló lakossági lakáshitelek értéke. Elvileg van a lakosságnak annyi forrása, hogy mindezt visszafizesse: a július végi adatok szerint csak értékpapírban 4105 milliárd forintja volt a háztartásoknak, a betétek értéke az első negyedév végén 7700 milliárd forint volt. Az összes lakossági megtakarítás pedig több mint duplája volt a hitelek teljes állományának.

Számos becslés van arra vonatkozóan, mennyi hitelt is fizetnének vissza a kedvezményes devizaárfolyamokon a polgárok, sokan csak a devizahitelek 10-20 százaléka körüli összeget valószínűsítenek. A lakosság 52 százalékának ugyanis egy tavaszi tanulmány szerint semmiféle megtakarítása nincs, sokuknak pedig nagyon alacsony. A felmérés során 63 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem tudna finanszírozni egy 3−6 hónapos munkanélküliségi periódust. Az OTP Alapkezelő nemrég bemutatott felmérése is hasonló eredményekkel járt, a válaszadóknak csak 21 százaléka volt képes minden hónapban félretenni, és 51 százalékuknak volt valamiféle megtakarítása.

A nyílt végű alapok könnyen mobilizálhatóak

Aki abban a kellemes helyzetben van, hogy többféle megtakarítása is van, annak nyilván azt érdemes likvidálnia, amelyen a legkevesebb vesztesége származik ebből. Ha betétlekötése jár le a közeljövőben, lehet, hogy érdemes azt már csak egy hónapra újra lekötni vagy folyószámlán, esetleg pénzpiaci alapban hagyni. A nyílt végű alapok könnyen mobilizálhatóak, de nagyon nagy különbségek vannak közöttük: a legnépszerűbb csoportot képező pénzpiaci alapok a folyószámlákhoz hasonlóan működnek, és minimális költséggel lehet róluk pénzt felvenni.

A részvény- és kötvényalapok, ingatlanalapok visszaváltási jutaléka már többnyire 0,5−1 százalék vagy még magasabb is lehet. Egy részüknél a túl rövid távú − például egy évnél vagy kilenc hónapnál rövidebb − visszaváltást büntetőjutalék felszámolásával szankcionálják, másoknál esetleg díjkedvezményt adnak, ha valaki egy bizonyos időn túl tartotta az értékpapírt. Ha van választási lehetőség, akkor ezeket érdemes inkább tovább tartogatni. Az ingatlanalapok egy részénél a visszaváltást jóval korábban kell kezdeményezni, például 20 munkanappal előtte, ha valakinek ilyenje van, ennek nem árt minél előbb utánajárni.

A tőzsdei eladás szinte mindig jelentős veszteséget okoz

Azok, akiknek zárt végű, lejárat előtt vissza nem váltható befektetési jegyük van, nem jártak túl jól, a tőzsdei eladás szinte mindig jelentős veszteséget és költséget okoz, ez akár 20−25 százalék is lehet. Aki tartós befektetési számlán tartja a pénzét, annak is mérlegelnie kell, érdemes-e a számlát megszüntetni és kamatadót fizetni. Aki pedig a nyugdíj-előtakarékossági számlát, önkéntes nyugdíjpénztárat, különböző életbiztosításokat választott, annak az esetek többségében nem éri meg befektetését mobilizálnia, mert az aránytalan veszteségekkel járna.

Az állampapíroknál kicsi a veszteség

Az állampapírok viszonylag likvidek, a Magyar Államkincstár bármikor visszavásárolja azokat a lakossági befektetőktől, de az alkalmazott marzsok miatt futamidőtől függően néhány ezrelékes vagy pár százalékos veszteséggel kell számolni (a leghosszabb, 2028-as lejáratú kötvény vételi és eladási ára között már 8,5 százalékos különbség van). Hasonló a helyzet a különböző banki kötvényekkel is, bankja válogatja, hogy milyen áron hajlandó ezeket visszavenni.

A tőzsdei részvények egy része, a nagyobb forgalmú papírok eléggé likvidek, a brókerjutalék és a marzs azonban itt is elvihet 0,5−1 százalékot. Nagyon kellemetlen viszont, ha kis likviditású alvópapírunk van, némelyik 5−10 százalékos ugrálásokra is képes egyik napról a másikra. Érdemes lehet ezeket korán elkezdeni árulni, ha türelmesen várakozunk a könyvben a legjobb eladó mellett, jobb árat érhetünk el, mint ha sietve odadobjuk a legjobb vevőnek.