A vállalkozó cukrászüzemet akart létesíteni a vidéki kisvárosban és el is nyert hozzá 96 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást - így indul a Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent következő jogeset.
A szerződést a közreműködő szervezettel kellett megkötnie, amely - a jogi előírásoknak megfelelően - biztosítékot kért tőle. A vállalkozó be is nyújtotta a Takarékszövetkezeti Hitelintézet bankgaranciáját, amelyet a támogató szervezet befogadott és a szerződést követően kiutalt 48 millió forint előleget.
A támogató szervezet csak ezt követően kérte a banktól, hogy igazolja: a garancia valódi. A bank válasza az volt, hogy azon hamisak az aláírások, ő nem adott bankgaranciát a szóban forgó vállalkozónak.
Ha lúd, legyen kövér
A támogató szervezet szerződést bontott, és visszakövetelte az előleget, amit a vállalkozó annyira nem akart megfizetni, hogy inkább beperelte a pénzosztót. Ha lúd, legyen kövér alapon először is a támogatásból hiányzó rész folyósítását kérte, majd pedig az előleggel azonos kártérítést követelt a támogató szervezettől. Az indoka az volt, hogy a cukrászüzem felépült.
Más volt a probléma
A jogi probléma azonban nem a pénz elpocsékolása, hanem az okirat hamisítása volt, így az első- majd a másodfokú bíróság is elutasította a vállalkozó keresetét. Az utóbbi rámutatott arra, hogy már az első fokú bíróság is tájékoztatta a vállalkozót arról, hogy őt terheli a bizonyítási kötelezettség, az elállás jogszerűtlensége kapcsán. Ennek a tájékoztatásnak a helyességét fellebbezésében a vállalkozó nem kérdőjelezte meg, tényállítást sem tett arra vonatkozóan, hogy hamis, avagy valós az általa szolgáltatott bankgarancia.
Az ítéletben szó esik arról, hogy az ügyben büntető eljárás is indult, a hamis bankgarancia miatt, amely a vádemelésig jutott.
A vállalkozónak a jogerős ítélet sem volt elég, felülvizsgálatot kért a Kúriától, de ott is elveszítette a pert.