Viszonylag ritka érdekszövetség alakult ki hallgatólagosan az Európai Bizottság és az Orbán Viktor vezette magyar kormány között az Európai Unió felező kérdése: a gázársapka kapcsán. Felező, mert gyakorlatilag 15 tagállam már követel egy hatósági áras rendszert az államszövetségen belül, 12 ország vonakodik, hogy az idei téli fűtési szezonra fordulva bármilyen szabályozást is bevezessenek. Utóbbi tábor két leghangosabb tagja volt Németország és Magyarország a csütörtöki uniós csúcsra fordulva, de valójában nem volt milyen valós megoldásról tárgyalni.
„A magyar kormány saját politikai hasznot kovácsol az infláció és válság miatt a szankciókat hibáztató programjához abból, hogy a gázársapkát fúrja. Berlin egyszerűen nem akar már fizetni a németországi 200 milliárd eurós programja mellett egy EU-s rulettet és eurómilliárdokat betolni a feketére” – mondták az uniós árplafonterveket ismerő személyek lapunknak. Mint ismertették, maga az Európai Bizottság maga sincs meggyőződve arról, hogy valóban életképes egy ársapka: sem a fogyasztói, sem a gáztőzsdei fronthavi áraknál, sem az átvételeknél nincs igazán kiforrott vagy biztos megoldás. Egyedül a spotpiacoknál látnak enyhe mozgásteret.
A hónap elején egy 15 országot tömörítő koalíció sürgette a Bizottságot, hogy vezessen be felső határt a nagykereskedelmi gázárakra. Franciaország eközben arra ösztönzi az EU végrehajtó testületét, hogy vezessen be egy olyan, az egész EU-ra kiterjedő Portugáliában és Spanyolországban már sikeresen használt, most „ibériai mechanizmus” néven futó megoldást, amelynek révén az állam támogatja a villamosenergia-termeléshez használt fosszilis gázvásárlást, de leszorítják az erőművi átvételi árat is. Van arra is ötlet, hogy az áramtermelésben véssék kőbe a gázárakat, ami viszont már Franciaországnak is túl sok.
De olyan szakmai javaslat is jött, hogy egy háromhónapos időintervallumra előre meghatároznának egy átvételi árat, majd utólag fizetnének különbözetet, ha drágább lenne a tőzsdei ár. Ha alacsonyabb lenne, akkor jóváírást alkalmaznának az eladóknál.
Ez utóbbi egy akkora hülyeség volt, olyan spekulációkat indítana, hogy még az ajánlások közé térfogatnövelőnek sem tették be
– értékelte ezt a megoldást az egyik forrásunk.
Csinálni kell valamit, csak mit?
Többek állítása szerint az Európai Bizottság reagálni akar a több felől érkező politikai nyomásra, de hatékony módszerre eddig nem talált. A legéletképesebb megoldás, hogy Brüsszel új mechanizmust hozna létre a túlzott volatilitás megfékezésére a holland gáztőzsdén (TTF) és a többi, kisebb kereskedési platformon.
A javasolt felső határérték plafonként működne, és ténylegesen korlátozza a TTF-en kereskedhető gázárak felső határát – vagyis egyfajta limitet lőnének be, amire a hagyományos pénzpiacokon is van példa. A felső határ nem rögzített, hanem dinamikus lenne, volumenadatokat figyelembe véve is változna. Ráadásul a felső határértéket csak szélsőséges volatilitás esetén léptetnék életbe, a tartomány várhatóan széles lesz. Az aggály azonban az, hogy amikor az árak nem indokolnák, akkor is a felső tartományig spekulálhatnák az árfolyamot. Ráadásul az is a brüsszeli terv része, hogy a többi uniós gázkereskedelmi csomópontot egy dinamikus árfolyosón keresztül a korrigált TTF spot árhoz kötnék.
Mindez már az alacsonyabb volumenű kereskedési pontoknál jelentene problémát, ahol az árfolyamot kisebb mennyiségek drágábban történő megvásárlása is boríthatná. Ráadásul ezek a gázkereskedelmi csomópontok félig nemzeti kincsnek számítanak, és a magas energiaárak miatt az uniós együttműködés mellett elkötelezett tagállamok között is van, aki már nem engedne át területet Brüsszelnek.
Nem annyira vétó, mint inkább „hasznos hülyeség”
„Valójában a Bizottság környékén is kevesen vannak, akik a gázársapkát most lelkiismeretesen beengednék. Az önmagában valótlan, hogy ez gázhiányhoz vezetne, mint azt Németország és Magyarország állítja, de kiszorítana kisebb szereplőket, ami zavarokat okozhatna” – értékelte egy a tárgyalásokat ismerő forrás. Állítását megerősítették mások is, jelezve, hogy a spotpiacokon vásárolt gáznál az nem fordulna elő, hogy valaki emiatt nem szállítana, ha jelentős mennyiséggel rendelkezik.
A hosszabb távú, vagy határidős ügyleteknél pedig azért kevésbé rizikós a lépés, mert ha az Európai Unió összes tagállama egyszerre rendelne egyes szereplőktől földgázt, akkor mennyiségi kedvezményt el lehet érni, mert az EU a legbiztosabb vásárló. Valamint néhány eurónyi árkedvezmény is annyira fontos lehet 2023-ban, hogy az államszövetség hajlandó lehet politikai szívességekre az észak-afrikai vagy közel-keleti termelőknek, legyen szó országokról, vagy cégekről.
A probléma épp ott jelentkezik, hogy nemcsak országoktól vásárol földgázt az EU, még ha arról is beszélünk, hogy Katartól vagy éppen Algériától érkezik az LNG. Sok cég is van a képletben, akik ha kisebb volumenben is szállítanak földgázt, azt szívesen eladják jobban fizető cégeknek legyen az ázsiai vagy európai. A helyzet az, hogy a földgázszerződések jelenleg jóval az önköltségi árak felett vannak, brutális üzlet most földgázt árulni, és már azt tekintik veszteségnek a kitermelők, ha akár az ötszörös profitszint alatt kell gázt értékesíteniük.
Önjelölt bűnbakokból hálás szövetségesek
Ezekből pedig jól látszik, hogy a magyar kormány gázársapka elleni álláspontja valójában nem volt egyedüli az uniós tagállamok körében. Németország részéről Olaf Scholz kancellár sokszor kritizálta az árszabályozást, mondván, hogy az ellátási zavarokhoz vezetne. A szakértők szerint viszont ebben bőven benne volt, hogy miután 200 milliárd eurót oszt szét Berlin a német családok és cégek között, kiköltekeznek, nehéz lesz más támogatást adni, ha mondjuk kevesebb lesz a földgáz.
Németország és Magyarország a legkiszolgáltatottabbak az orosz gázszállítmányoknak, de Hollandia sem talál rációt az árak szabályozásában. Mindennek az eredménye lett, hogy az EB és a vonakodó tagállamok valójában örültek, hogy a gázársapkával semmilyen irányba nem kellett lépni.
Így született meg egy sikerként viszonylag nehezen elkönyvelhető megállapodás péntek hajnali 2-kor: az Európai Tanács megállapodott arról, hogy a blokk energiaválságának kezelésére sürgősségi intézkedéseket hoz. Ennek a része lett a legéletképesebb lépés elfogadása, hogy az azonnali földgázügyletekre vonatkozó ideiglenes dinamikus árfolyosót bevezetik, valamint hogy a villamosenergia-termelésben használt gáz árának korlátozására ideiglenes keretet kívánnak létrehozni, amelyhez költség-haszon elemzést is készítenének.
Kiegészítő új indexet fogunk kidolgozni, hogy jobban tükrözze az LNG árhelyzetét, és addig is létrehozunk egy piaci korrekciós mechanizmust a túlzott gázáremelkedés időszakos korlátozására
– mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.
Azt pedig nehéz újdonságként bemutatni, hogy a tagállamok döntöttek a közös gázvásárlásról. A francia elnökség alatt ezt már márciusban elfogadták az Európai Tanácsban, most itt mindössze annyi finomítás történt, hogy nem kell minden tagállamnak minden gázbeszerzési ügyletnél ezt alkalmazni, hanem terv szerint csak a spotpiacokon. Már a tavasz végén is nagyjából az volt a közös álláspont, hogy a hosszútávú gázszerződéseknél – Magyarország ilyet kötött Oroszországgal és a Gazprommal – ezt a lehetőséget nem kell használni, ott nincs szükség a többi uniós ország jóváhagyására, összefogására.
„A hosszútávú gázszerződéseknél meglehetősen keveset tudni a vásárlási árakról, az egyéb záradékokról is az egyes tagállamok esetében. Logikus, hogy ezen sajátos feltételeket nem vonják össze brüsszeli szinten” – ismertették a helyzetet a forrásaink, akik szerint volt erre is javaslat. Azt is jelezték, hogy az ilyen többéves, vagy egyéves kontraktusok még nagyobb tagállamoknál is kis mennyiségekről szól, ha EU-s szintet nézünk. Magyarország esetében az ellátási igény 10 milliárd köbméter évente, miközben az unió teljes fogyasztása 410 milliárd köbméter. A hosszú távú szerződésekben lekötött, még élő vállalások aránya sem magasabb 100 milliárd köbméternél az államszövetségben.
Így a közös vásárlásoknál meghatározott közös beszerzésnél meghúzott, a gáztárolók feltöltéséhez szükséges mennyiség 15 százalékos alsó limitje egy nagyon enyhe vállalás. Önmagában 100 milliárd köbméter az EU-s tárolói kapacitás, tehát nagyjából 15 milliárd köbméterről van szó, ami a teljes fogyasztás alig 3,6 százalék. Viszont várhatóan több tagállam önkéntesen is kihasználja majd a közös beszerzést: sokkal könnyebb például 50 milliárd köbméter gázt vásárolni kedvező áron egyetlen eladótól, mint 5 milliárd köbmétert. „Olyan mint a bolti kiskereskedelmi árak és a nagykereskedelmi árak esetében: egy biztos vevő tartós szerződése sok piaci kockázatot csökkent” – értelmezték a lépést.
Az árazás sem mindegy: mivel a magyar kormány a jövő havi gázárakhoz kötött számítási módszert használ a Gazprommal. Az uniós terv viszont a spotpiacoknál húzna meg határszintet, tehát az Orbán Viktor miniszterelnök által emlegetett engedmény itt nem érvényesül. A közös beszerzés esetében inkább lehetne jelentősége, de az Európai Bizottság és a Tanács tervei ide nem is terjedtek ki.
A 0-ás gázforgatókönyvek világa
Az Európai Unióban legkésőbb augusztus óta már nem igazán születnek elemzések, amelyek szerint jövőre érkezik még gáz Oroszországból. Miután a Gazprom egy hónappal a csővezeték felrobbantása előtt leállította az Északi Áramlaton keresztül érkező gázszállításokat, leginkább azzal számolnak, hogy a jelenlegi 5-6 százalék körüli orosz tranzit is megszűnik. Bár Magyarország esetében a Gazprom állítja, hogy a Török Áramlat gázvezeték nem áll le, igazán ez már senkit nem érdekel Brüsszelben. Van, aki szerint az MVM számára engedélyezett halasztott fizetési lehetőség is már inkább azt mutatja, hogy a Gazpromnak mindegy már a helyzet.
Az Európai Bizottság nem is nyugodt, hogy bár az augusztusi csúcs óta több mint 60%-kal csökkentek a gázárak a héten, mivel a cseppfolyósított földgáz nagy mennyiségű áramlása segít az orosz szállítások helyettesítésében és a tárolók feltöltésében. Csak kicsi az esély, hogy ez így is marad. Főként mert a mostani téli fűtési szezon enyhe időjárással kezdődött, ami szintén hozzájárult a kereslet visszafogásához. Ha drukkol is valaki a globális felmelegedésnek, azért a szakemberek biztosak abban, hogy a tél beköszöntével a hőmérséklet csökkenni fog, és a következő hónapokban a gázárak valószínűleg emelkedni fognak.
A hiány kezelésének kulcsa az lesz, hogy az ipar és a háztartások képesek lesznek a magas árakra reagálva csökkenteni a fogyasztást. Ami a kínálati oldalt illeti, Európának továbbra is vonzania kell az LNG-szállítmányokat az ázsiai vevők előtt. Utóbbi esetében a közös vásárlás jó megoldás, az LNG rendes referenciaszintjének meghatározása pedig valamennyit tompíthat majd az áremelkedésen.
Mindenki nagyot mond, de senki sem az igazat
„Egyértelmű jelzést küldtünk a piacnak is” – mondta Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, aki a se íze, se bűze megállapodást próbálta sikerként csomagolni. Abban ugyan igaza van, hogy az pozitív üzenet, hogy az EU készen áll a közös cselekvésre, hogy képes együttműködni, de nehéz a leporolt, újra eladott közös gázvásárlást igazán nagy lépésnek eladni.
„Sok a tennivaló, de konkrét megoldást kell találnunk arra, hogy ezeket korlátozzuk” – mondta Scholz a találkozó után az árkiugrásokra utalva. Azonban, hogy a TTF limitsáv, az LNG-referencia hogyan is lesz meghatározva, egyelőre talány. Maga a német kancellár jött elő egyébként a legépkézlábbab javaslattal: az EU-nak be kell fektetnie más országokban a földgázkitermelésbe. Afrika több régiója is ígéretes helyszín lehet, de mondjuk Mozambik hiába tűnik jó alternatívának, ha ott az Iszlám Állam terrorszervezet miatt nem biztonságos a termelés.
Emmanuel Macron francia elnök azt mondta, hogy a cél az, hogy a következő két-három hétben egyértelmű mechanizmusokat határozzanak meg. „Az a tény, hogy ma este megállapodásra jutottunk, és megmutattuk eltökéltségünket, egyértelmű jelzést ad a piacoknak az eltökéltségünkről” – nyilatkozta az államfő, de konkrétumokat nem véletlenül nem említett.
Mark Rutte holland miniszterelnök volt a legrealistább: szerint nagyon nehéz elképzelni, hogy az árplafon a következő hetekben elkészülhet. „Valóban fel kell mérnünk az összes előnyét és hátrányát, valamint a következményeket” – mondta újságíróknak pénteken, de gyorsan jelezte, hogy nincs olyan javaslat, ami nevezetne oda, hogy az Európának szükséges LNG egy részét ne adnák el másnak, ha kisebb lesz a profitkulcs.
Orbán Viktor miniszterelnök nagy sikerről beszélt nemzeti szinten: „megállapodtunk abban, hogy ha lesz is gázársapka Európában, az nem érinti majd azokat a hosszú távú szerződéseket, amelyek nélkül Magyarország gázellátása egyik napról a másikra ellehetetlenülne.” Itt tehát végülis ott ért el sikert a kormányfő, amiről igazán szó sem esett. Viszont ez a mentesség talán később, más szerződésfajtáknál (tehát nem a most korlátozott spotpiacokon, hanem mondjuk a közös beszerzésnél) még jelenthet mentességet Magyarországnak.
A tanácskozás viszont pénteken folytatódik, ahol még akár valamilyen komolyabb és jelentősebb lépés is jöhet az EU-tól.