Kettős hatás figyelhető meg a világ magánvagyon-kezelési piacain: miközben a Forbes magazin kimutatásai szerint a dollármilliárdosok száma az elmúlt egy évben 200 fővel, 1426-ra növekedett, a piac több szempontból is szűkült. Egyrészt a határon átnyúló tőkeáramlás 60 százalékkal csökkent a 2007-es csúcs óta, s prognosztizálható, hogy az adóparadicsomok korlátozásának hulláma tovább folytatódhat - derült ki a Blochamps Capital Pénzügyi Tanácsadó Kft. által immár negyedik alkalommal megszervezett privátbanki konferencián. A konferencián elhangzott: a világon fellelhető 90 ezer milliárd dollárra becsült likvid vagyon 20 százaléka van offshore környezetben, ami azt jelenti, hogy ennek az összegnek több, mint 84 százaléka után egyáltalán nem adóznak a tulajdonosok, ami alsó szinten is 100 milliárd dollárt meghaladó eltitkolt (nem adózott) jövedelmet jelent. Emiatt érthető, hogy a szabályozások igen összehangoltan abba az irányba mutatnak, hogy tovább korlátozzák az adóparadicsomok működését.

Az utódok nem hálásak

A privátbankok életét alapvetően megváltoztathatja a következő privátbanki ügyfélkör attitűdje - minden felmérés arról szól, hogy az irányítást átvevő új generáció számára lényegében teljességgel hiányzik a lojalitás, különösebb vívódás nélkül választanak majd új szolgáltatót a korábbi, akár évtizedes kapcsolatok helyett - vagyis az ügyfélmegtartás miatt is rendkívül fontossá válik az attraktivitás. Szerény reményt az adhat, hogy a most utódlást tervező privátbanki ügyfelek közül ma csak 41 százalék tervezi azt, hogy közvetlenül a következő generáció tagjainak adja tovább a vagyonkezelést - a Blochamps anyaga ezzel kapcsolatban egy amerikai tanulmányt idéz, amely szerint a privátbanki ügyfelek 76 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a következő generáció nem lenne képes a megörökölt vagyon kezelésére, s a megkérdezettek fele úgy gondolta, hogy gyermekeik számára csak teher lenne a megörökölt vagyon.

Ez tehát akár kedvező hír is lehetne a hazai privátbanki területnek, ám az az igazság, hogy nagyon rég nem volt ennyire kiélezett, ennyire kicentizett az a munkakörnyezet, amelyben a privátbankok kénytelenek dolgozni - mondta el a konferencia nyitó előadásában Karagich István, a Blochamps ügyvezető igazgatója. Dacára a növekvő vagyonoknak, a privátbankok piaca szűkül: a privátbankok igazi "otthonának" számító Svájcban az egy privátbanki munkatársra jutó jövedelem a 2007-es 656 ezer svájci frankról 2011-re 395 ezerre olvadt, a nettó nyereség tekintetében az egy alkalmazottra jutó profit ugyanezen az időszak alatt 204 ezer frankról 37 ezerre zuhant. Ráadásul napjaink ügyfelei a válság hatására jóval óvatosabbak, megfontoltabbak és képzettebbek. Ennek nyomán ugyanakkor a megfelelő kiszolgálási minőségnek igen alacsony költségekkel kell párosulnia: a PwC idei kutatása szerrint a privátbankok nettó marzsa 2007 óta közel 70 százalékkal 35 bázispontról 7 bázispontra zuhant. A trend miatt az operációs költségekre nehezedő nyomás egyre erősebb.

Furcsa kettősség jelentkezik a portfoliók összetételében is. Miközben jól látható már a külföldi példák nyomán, hogy az alacsony kamatkörnyezet átalakítja a befektetői gondolkodást. Kutatások szerint, ha a várható kamatlábak elérik a 3 százalékot, a vagyonos réteg komolyan mérlegelni kezdi, hova vigye a pénzét, s megtörténik az eszközosztályok újraelosztása, a készpénz és a betétek átcsoportosítása alternatív eszközosztályokba. Ugyanakkor a hazai tapasztalatok ma még azt mutatják, hogy a privátbankok szolgáltatási palettájának szélesítésére komolyabb szükség nincs, mert az itthon felmerülő igényeket döntően lefedi a jelenlegi kínálat.
Bár az összkép messze nem kedvező, ám jól látható, hogy a privátbankok válságállóbbnak bizonyultak, mint más banki területek, hiszen a szektor nem köt le tőkét, sőt a kezelt vagyonnal a bank likviditását is segíti.

Miközben a PWC a svájci privátbankok üzleti lehetőségei között lényegében csak negatív hatásokat prognosztizált - a bevételek drasztikus csökkenésével szemben a szabályozási elvárásoknak megfelelés és az ügyfélgondozásra vonatkozó új elvárások miatti költségek drasztikus megemelése komoly problémát jelent egy olyan helyzetben, amikor nem csak a verseny okoz gondot a privátbankoknak, hanem a folyamatos vagyonkiáramlás is.

Ezzel szemben hazánkban a Blochamps Capital megítélése szerint a verseny, a piac további gyorsuló koncentrációja inkább pozitív hatással jár majd a hazai privátbanki környezetre - a társaság szerint az ügyfelek is profitálhatnak majd a szolgáltatók között erősödő termék- és szolgáltatási differenciálódásából. Karagich adatai szerint a hat vezető hazai privátbanki szolgáltató (OTP, MKB, FWR (Raiffeisen), CIB, Erste, K&H) piaci súlya a 2009-es 60,16 százalékról 74,43 százalékra növekedett.

Továbbra is komoly problémát jelent a szabályozói környezet bizonytalansága, s nem kétséges, hogy például a kamatokra fizetendő egészségügyi hozzájárulás bevezetése messze nem segíti a hazai vagyonkezelés felfutását. Ráadásul az állam nemcsak jogalkotó és a jogbiztonság révén bizalomalkotó tényezőként jelenik meg a hazai befektetési piacon, hanem immár megkerülhetetlen versenytárs lett Magyarországon a magánvagyonok "megszerzéséért" folytatott versenyben.

A bizonytalan piaci helyzetben továbbra is egyértelmű trendnek látszik a külföld irányába erősödő vagyontranszfer: a Blochamps korábbi előrejelzései szerint ugyan a 2012. év eleji jelentős kiáramlás nem ismétlődik majd meg, ám ezen pénzek visszatérésére nem igazán lehet számítani, ráadásul pedig a korábbi évek átlagos 200-300 milliárd forintos vagyonkiáramlását 20-50 milliárddal meghaladó mértékű tranzakciókra lehet számítani továbbra is a piacon.
Karagich szerint 2007 és 2012 között (súlyozott MNB alapkamat-benchmarkkal) mindössze 350 milliárd forintnyi új vagyon keletkezett a hazai privátbankokban, az éves átlagos növekedés 0,7 százalék alatt van. Ez roppant alacsony, ráadásul egyelőre nincs remény arra, hogy bővül a hazai vagyonos kör - így a privátbankok jobbára az ügyfélkör versenytársaktól történő elcsábításából tudják bővíteni állományukat. Ezeket a véleményeket támasztják alá az ügyféladatok is: hazánkban 2010 óta lényegében stagnál a privátbanki ügyfelek száma és a kezelt vagyon is helyben jár. A konferencián az is elhangzott, hogy a vagyon-kiépülésre komoly teherként nehezednek a korrupciós költségek, amelyek 20-40 százaléka nem az általános elaprozódott összegeknek (például hálapénz) tudható be. Az ilyen összegű kifizetések szabad allokálásának lehetőségének biztosítása is abba az irányba hat, hogy a vagyonok egy része elkerülje a privátbanki vagyonkezelést.