− Miért dönt úgy egy, a közgazdasági egyetemre frissen felvett fiatal, hogy a tanulás helyett inkább kereskedőnek áll?
− Mindig is egy sajtkukactípus voltam, aki nem fért a bőrébe. Az egyetemen való semmittevést egyáltalán nem tudtam élvezni. A tankönyvek bújása helyett gyakorlatra vágytam, szerettem volna a saját lábamra állni. Az önállóság mindig nagyon fontos volt számomra.
− Hogyan jött, hogy nyílászárókkal akar foglalkozni?
− Ez teljesen édesapám hatása, mert egész életemben, még a vasárnapi ebédeken is az Internorm volt a fő téma. Megfertőzött.
− Akkor ő még támogatta is, hogy inkább az Internormot válassza az egyetem helyett?
− Abszolút nem. Édesapám végig tagadta, hogy ezt ő ültette volna el bennem. Se ő, se édesanyám nem örült, hiszen az ország közepére, Ceglédre költöztem. Kétszáz kilométerre kerültem a családtól.
− Győriként miért a kelet-magyarországi régiót választotta?
− Erre egyszerű a válasz: ott volt üresedés, ezt meg is pályáztam, majd elnyertem. Ceglédről kellett a keleti országrészeket ellátnom, ami izgalmas volt, mert nem ismertem a helyi viszonyokat. Ahhoz, hogy alapos helyismeretet szerezzek, a nyakamba vettem az országot és bejártam a hozzám tartozó területeket.
− Az eredmények azt mutatják, hogy sikeres volt a terepbejárás: értékesítési adatai a budapesti központéinál is jobbak voltak.
− Igen, ebben sokat segített, hogy imádtam ezt a munkát. Bejártam az országot Nyíregyházától Kecskemétig, Ceglédtől Kolozsvárig mindenhova elutaztam. Öt év alatt lettünk a korábbi leggyengébb régióból a legjobbak.
− Miért tért vissza Győrbe?
− Ez a szülővárosom és a szívem húzott haza. Úgy gondoltam, hogy saját vállalkozást csakis itt alapíthatok. Ezt pedig meg akartam tenni, mert kellett a függetlenség, hogy a magam ura lehessek. Nehezen viselem a szabályokat és a kötöttségeket, ezek sokszor értelmezhetetlenek számomra.
− A saját vállalkozásába is követték a jó eredmények. A saját maga által kitűzött célokat könnyen teljesítette: először a legjobb magyarországi kereskedő akart lenni, majd bekerülni a kelet-európai top 3-ba. Tavaly az európai 10 legjobb közé akart lenni, ezt szintén teljesítette. Maradt még valami, amit el lehet érni?
− Mindig lehet az ember jobb. Az idei célom teljesítésével − hogy egymilliárd forintos forgalmat érjünk el − egyelőre szintén jól állunk. Az év végéig hátralévő bő két hónapban remélem, teljesíteni tudjuk. Azt még nem tudom, mi lesz a következő évi célom. Akkor szoktam foglalkozni ezzel, ha a kitűzött célt már elértem.
− Elérhető célokat választ vagy majdnem lehetetleneket?
− Általában nagyon, talán túl magasra teszem a lécet. Motivál, hogy még jobban dolgozzunk. A sikert is jobban tudjuk megélni közösen a kollégáimmal, akiknek ezt köszönhetem.
− Az anyavállalatnál is felfigyeltek már magukra?
− Az mindenképpen komoly visszajelzés, sőt a legnagyobb elismerés, hogy kis kelet-európai cégként felkerültünk a kereskedési térképükre, és háromszor is az év kereskedőjének választottak, de a legnagyobb sikerünk mindenképpen az európai top 10 egyik tagjaként szerepelni. Nagy eredmény, hogy ügyfél-elégedettségi adataink ugyanúgy 90 százalék felettiek, mint Ausztriában. Ez külön fontos nekem, mert az elégedett ügyfél az, aki továbbajánl.
− Vannak kivitelezők, akik visszajárnak önhöz, így lettek beszállítói a törökbálinti Tópark lakóparknak?
− Általában a kivitelezők, akik egyszer velünk dolgoznak, szívesen választanak bennünket máskor is a problémamentes munkavégzés miatt. Azonban a Tópark-projekten, amely jelenleg is tart, közvetlenül a beruházóval állunk kapcsolatban, és már a sokadik ütemen vagyunk túl a megrendelő maximális megelégedettségére. Büszke vagyok többek között még a soproni GYSEV-vasútállomáson és a Szent Orsolya Gimnáziumban végzett munkáinkra is. Minden munkámat szeretem, mert a mi ablakaink az otthon lelkét jelentik, jóval többek egyszerű nyílászárónál. Az Internorm termékei más ligát képviselnek, mint az itthon gyártottak, aki egyszer ezeket választotta, örökre ezeknél marad.
Az írás az Internorm Stúdió Kft. támogatásával készült.
Címlapkép forrása: A 25 legsikeresebb győri üzletember/Marcali Gábor