A legfontosabb kérdések között van többek között az, hogy hogyan osszák meg a terheket az állam, az adósok és a bankok között, illetve hogy átmeneti vagy évtizedes távlatokra szóló megoldással álljanak-e elő. A Portfolio.hu-t Müller János, a Bankszövetség vezető tanácsadója arról tájékoztatta, hogy a munkabizottság a megalakulásától számított két hét múlva (vagyis jövő hétfőn) készülhet el javaslatával, de az nem biztos, hogy nyilvános lesz.

A Bankszövetségben zajló megbeszéléseken az Index információi szerint résztvevők szétválasztották a jól, illetve a rosszul (késve) fizető adósoknak szánt javaslatokat, és a múlt hét végéig ez utóbbi, tehát a 90 napon túl késedelembe esett adósokra vonatkozó javaslatról jutottak a legközelebb a megállapodáshoz. Úgy tudni, az OTP, a K&H és az Erste, továbbá a Surányi György volt jegybankelnök vezette CIB készítette el saját tervezetét, az utóbbi Surányi korábbi, a devizahitelesek forintosítására és kamattámogatásra épülő javaslatának egy átdolgozott verziója volt. Emellett a takarékszövetkezeti rendszer képviseletében is letettek az asztalra egy javaslatcsomagot, ezek mellett a pénzügyi felügyelet ötletei is napirendre kerültek.

Mi legyen az árfolyamkockázattal?

Az egyeztetéseken több névtelenséget kérő banktisztviselő elmondása szerint központi kérdés volt, hogy a devizaadósok árfolyamkockázatát megszüntessék-e vagy sem, illetve ha igen, akkor ezt milyen eszközzel lehetne megoldani. Erre alapvetően két megoldás lehet, az átváltás vagy az árfolyamfixálás. Bár a két megoldás nagyon eltér egymástól, de az adósok szempontjából a lényeg ugyanaz: a részlet hónapról hónapra fix, csak a kamatváltozás okozhat változást, az árfolyamváltozás nem.

Az átváltásra az egyik lehetőség Surányi György volt jegybankelnök áprilisban bemutatott koncepciója alapján a devizahitelek forintosítása lehetne. Úgy tudni, ezt, ahogy tavasszal, most is lesöpörték, arra hivatkozva, hogy az megvalósíthatatlan, és irreális kockázatokat hordoz. A frankhitelek átváltásának másik verziója az lehetne, hogy az adósságokat nem forintba, hanem euróba lapátolnák át. Az eurósítás már korábban is felmerült, és a piaci szereplők sem tiltakoztak ellene. Ez a külföldi tulajdonban lévő pénzintézeteknek kedvező lenne, ők ugyanis anyabankjukon keresztül könnyebben és olcsóbban juthatnak euróhoz, mint svájci frankhoz.

Az eurósítás ellen szól viszont, hogy az ügyfelek törlesztőrészletét ez emelné, hiszen az euróhitelekre felszámított kamat jelenleg magasabb a frankhitelek kamatainál. Itt jöhetne szóba az árfolyamrögzítés, amire 36 hónapon keresztül most is van lehetőség: az adósok a piaci ártól függetlenül 250 forintos árfolyamon törleszthetnek, a rendszernek azonban több hátulütője is van. Épp ezért elképzelhető, hogy ez a megoldás végül nem kerül be a véglegesnek szánt javaslatcsomagba.

Ki állja a cehhet?

Szintén kulcskérdés a tehermegosztás, az, hogy az állam, az ügyfél és a bankok közül ki milyen arányban vállaljon részt a veszteségekből. Több forrás szerint az állam főként kamattámogatással tudna beszállni a programba, de van, aki úgy fogalmazott: tisztában vannak azzal, hogy a költségvetést nem terhelhetik túl, hiszen így is nagyon szűk a mozgástér.

A terhek nagy részét a bankszektor kapta. A bankadó, a végtörlesztés, az árfolyamrögzítés, az eszközkezelő, a devizahitelesek támogatására tavaly elfogadott 8 pontos javaslatcsomag, a nyugdíjpénztárak felszámolása összesen több százmilliárd forintos veszteséget eredményezett.

A két véleményt összerakva az látszik, hogy a bankok, kormány, adósok hármasából csak utóbbiak maradtak, akiket terhelni lehetne - csakhogy a kormány pontosan rajtuk szeretne segíteni. Kérdéses, hogy a kabinet elfogadna-e egy forgatókönyvet, ami pont a devizaadósoknak lenne a legfájdalmasabb, vagy csak látszatmegoldásokat tartalmazna. (Ezt a problémát hidalhatja át az a már fentebb említett megoldás, hogy a bankok más ajánlattal állnak elő a legrosszabb adósoknak, és mást ajánlanak majd a fizetőképes ügyfeleiknek.)

Meddig tart a baj?

Az egyeztetések harmadik kulcskérdése, hogy átmeneti, vagy tartós intézkedéseket prezentáljanak-e a bankok. Úgy tudni, az egyik forgatókönyv azzal érvel az átmeneti segítségnyújtás mellett, hogy a frank néhány éves távon "visszamegy" a korábbi szintjére, ezzel a bajok maguktól megoldódhatnának. Mások viszont, például a Bankszövetség főtitkára olyan megoldást szeretnének, ami végleg leveszi a napirendről a kérdést. Ez lényegében a futamidő végéig (ez átlagosan 15 év) jelentene valamilyen segítséget az adósoknak.

Az egyik forrás úgy fogalmazott: ha nem sikerül megállapodni egy átfogó megoldásban, a bankok javaslatai csekély kedvezményeket tartalmaznak majd. A bankok részletbefagyasztást, átütemezéseket, a futamidők meghosszabbítását, referenciakamatozást és a pozitív adóslisták mielőbbi bevezetését ajánlhatják, a kormány pedig örülni fog, hogy kihátrálhat a végtörlesztés kiszélesítésére tett ígéretéből, ezzel pedig akár elkerülheti a leminősítést.