A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

A neves gazdaságszociológus, Gary Gereffi és szerzőtársa, Joonkoo Lee egy nemrég megjelent tanulmányukban elemzik a mobiltelefonok globális értékláncában végbement változásokat. A legjellemzőbb trend, hogy az 1990-es évek vége és a 2000-es évek eleje óta a termelés áttevődött a nagy telefonmárkák hazáját jelentő fejlett nyugati országokból a feltörekvő országokba. Ezeken az országokon belül pedig a gyártás pár körülhatárolható régióban koncentrálódott, ahol a méretgazdaságosságot kihasználva a márkacégek és beszállítóik szorosan integrált termelői "hotspotokat" hoztak létre. Ezek a központok egyúttal megnehezítik a kevésbé fejlett országok belépését a termelési láncba.

Kapcsolódó

A mobiltelefon-gyártást a 2000-es évtized elején még a nyugati országok dominálták, 2001-ben a top−5 gyártó ország Németország, az Egyesült Királyság, Dél-Korea, az USA és Finnország volt. Az évtized közepétől azonban a termelés folyamatosan a feltörekvő piacokra költözött, elsősorban Kelet-Ázsiába, azon belül is Kínába, ahonnan mára a világ telefonexportjának a 70,6 százaléka származik. A fejlett országok termelésének visszaesését jelzi, hogy míg Németország 2001-ben a legnagyobb mobilexportőrként a világ kivitelének 13 százalékát nyújtotta, tíz évvel később már csak kicsivel kevesebb mint három százalék érkezett német gyárakból. A 2000-es évek közepéig úgy tűnt, hogy komoly kihívóként versenybe száll Brazília és Malajzia, azonban a 3-4 milliárd dolláros 2006-os csúcs után mindkét országban alábbhagyott a lendület és 2011-re a kibocsátás 1 milliárd dollár alá esett. A legújabb feltörekvők között találjuk Indiát és Csehországot, ahol az export csak 2007 után indult növekedésnek. Gereffi és Lee szerint ez a két ország, valamint Románia és Vietnam az elkövetkező öt-tíz évben a mobiltelefon-export élmezőnyébe kerülhet. Magyarország a kutatók szerint az élvonalba tartozik, 2012-ben még a tíz legnagyobb exportőr között szerepelt és folyamatosan növelni tudta részesedését a világkereskedelemben (a tanulmány készítésekor még nem állt le a komáromi Nokia-gyár).

Amellett, hogy a termelés a feltörekvő országokban összpontosul, a másik fontos trend a termelés országokon belüli koncentrációja. Kínában a telefon és egyéb könnyű elektronikai eszközök gyártása a Gyöngy-folyó deltavidékén összpontosul, ahol mind a márkacégek, mind a nagy beszállítók és alvállalkozók, mind a Foxconn és a Flextronics gyárai megtalálhatók, és ahol a földrajzi közelség miatt ki tudják használni a méretgazdaságosságból származó előnyöket és gyorsabban tudnak reagálni a megrendelők igényeire. A beszállító cégek maguk is máshonnan költöznek a gyakran különleges exportzónaként működő területekre, nyugati országokból követve a márkacégek termelését a fejlődő országokba, vagy − mint például az előbb említett két legnagyobb alvállalkozó − Tajvanból vagy Szingapúrból irányítva a termelést. A mobilpiacon tapasztalható koncentráció, amelynek során az Apple és a Samsung egyre nagyobb részét fedi le a világ telefoneladásainak, az alvállalkozóiknál is folyamatos növekedést eredményez. A földrajzi koncentráció és integráció viszont azt is jelenti Gereffi és Lee szerint, hogy a termelést egyre nehezebb lesz új helyszínekre átszervezni, a gyárak és vállalatok egyre jobban beágyazódnak a helyi társadalomba, aminek hatására a munkások és civil szervezezetek egyre hatékonyabban tudják majd a munkakörülmények javítását követelni. Ennek jelei azonban a Foxconnon és társain egyelőre nem látszanak.

Top-10 mobilexportőr 2012-ben (dollár)
1.Kína81 453 710 179
2.Dél-Korea12 096 875 838
3.Hongkong11 011 640 876
4.USA7 357 495 208
5.Tajvan6 053 259 822
6.Magyarország5 211 723 000
7.Németország4 760 119 284
8.Mexikó4 410 426 909
9.India2 849 564 613
10.Csehország2 020 335 904
Forrás: UNComtrade