A szakértő szerint a rendszer felépítése és a kiírások célkitűzései alapvetően rendben vannak, az, hogy direkt úgy írják ki a feltételeket, hogy csak bizonyos kör számára legyen elérhető a pályázat, inkább a közbeszerzésekre jellemző. Ugyanakkor a pályázatíró cégek általában tudják, hogy melyik az a pályázat, ahol nem érdemes indulni, mert előre el van döntve a nyertesek személye − állítja forrásunk.

Példaként a nagy turisztikai tendereket említette, de előfordulnak hasonló furcsaságok a KEOP-pályázatoknál is. Gondoljunk csak bele, egy ilyen pályázat során igen komoly, néha több hónapos előkészítő munkára van szükség, ám a pályázat csak egy napig nyitott, utána a túl sok beérkező forrásigény miatt le is zárják − fogalmazott a szakember, majd hozzátette, hogy ilyen esetben "muszáj" a konkurenciánál előbb megismerni a részletes feltételeket. Ezek után nem nevezte meglepőnek azt, hogy az utóbbi időszakban több pályázatíró cég is bezárt, nem azért, mert nem tudják kitölteni megfelelően a dokumentumokat, hanem mert nem jutottak időben elegendő információhoz. Más a helyzet az elbírálást igénylő pályázatoknál: itt általában megvan a döntést hozó személy, megvan, hogy ki akar nyerni és milyen céllal, így hamar összefonódnak a szálak − fogalmazott forrásunk, aki szerint "bármit meg lehet oldani".

Másra költik, ha lehet

Az is általános probléma, hogy a nyertesek nem − vagy csak részben − arra használják a megszerzett pénzt, amire felvették. A túlárazást például nagyon egyszerű dolognak nevezte, mint mondta, rendkívül nehéz megbecsülni a szakértői díjak vagy egyedi fejlesztések valós összegét. Ugyanakkor a gépi eszközöknél ezt már nehezebb végigvinni, hiszen valószínűleg hamar lebukik az a pályázó, aki papíron kétmillió forintot adott egy 300 ezer forintos számítógépért. Éppen ezért szerinte a túlárazás már egyre kevésbé jellemző, főképp azért, mert ma már azt is meghatározzák egy kutatás-fejlesztési pályázatnál, hogy mennyi juttatást kaphat a képesítés nélküli és mennyit a képesített közreműködő.

Forrásunk sokkal tipikusabbnak nevezte az ingatlanokkal elkövetett csalásokat, amikor a pénzt telephely vagy iroda kialakítására pályázza meg a vállalkozó, ám végül nyaralóként, lakóingatlanként használja azt. Ezt a fajta csalást viszonylag nehéz ellenőrizni, ám ha tele van használt pelenkával az adott ingatlan, akkor kilóg a lóláb. Olyan eset is előfordult, hogy valaki egy költöztetőcéggel állapodott meg, hogy egy ellenőrzés idejére − melyet általában előre bejelentenek − irodabútorokkal szereljék fel az adott ingatlant.

Nem várható pozitív fordulat

Nem meglepőek azok az esetek sem, amikor valaki felveszi az előleget, aztán eltűnik. Bár a legtöbbször az előleg lekötését valamiféle biztosítékhoz kötik (például ingatlan, jelzálog), egy kutatás-fejlesztési pályázatnál előfordulhat, hogy a pályázó a több száz millió akár felét vagy negyedét is megkaphatja előlegként. Ilyenkor a céget persze megtalálja a hatóság, de azzal sok mindent nem tudnak kezdeni, a tulajdonos pedig már rég elszökött − mondta forrásunk, aki szerint a magyar leleményesség kiapadhatatlan, így sokan vállalják a lebukás kockázatát is. Amennyiben valakit mégis csaláson érnek, úgy annak cégét akár öt évre is kizárhatják a támogatási rendszerből, ám a szakember szerint ez sem elrettentő hatású, több olyan esetről hallott már, hogy valakinek akár 35 cége is volt, de sokszor nem jelent gondot az sem, ha például az anyósnak kell egy új vállalkozást alapítania.

A jövővel kapcsolatban sem volt túl optimista a forrásunk, mint mondta, komoly változásokat nem vár, mivel hiába indulna be a gazdaság a következő években, az ingyen pénzért mindig sokan fognak sorban állni. Az sem fogja visszavetni a korrupciót, hogy átalakítják a teljes uniós pályázati rendszert, hiszen a kapcsolatok ugyanúgy megmaradnak, mint a közreműködő szervezetek, maximum más lesz a fejlécre nyomtatva.