A hrportal.hu-hoz fordult segítségért egy cég, amelynek egyik munkavállalója 2016 szeptembere óta van táppénzen, tényleges betegség kapcsán. Azóta folyamatosan küldi a táppénzes papírjait, amiket a vállalat továbbít az OEP felé.

Munkába állásának még csak feltételezett időpontjáról sem nyilatkozik, egészsége azonban már több hónapja láthatóan és ahogy köztes emberektől hallottuk, rendbe jött. Ennél többet a cég nem tud, mert maga a munkavállaló ebben a kérdésben sem foglal állást. A vezetőség ezért arra a döntésre jutott, hogy megválik a munkavállalótól.

Kéri Ádám, a KRS Ügyvédi Iroda munkajogi üzletágvezetője felhívta a társaság figyelmét, hogy keresőképtelenség esetén a munkavállaló felmondási korlátozás alatt áll. A munkáltató felmondása esetén ugyanis a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,

b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,

c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

Jelen esetben az a.) kategóriáról van szó, az időtartam biztosan nem telt le. Amennyiben azt sejtik, hogy ténylegesen nem keresőképtelen, kezdeményezzék a keresőképtelenség felülvizsgálatát - tanácsolta a szakember.

Keresőképtelen munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése

Egy másik, az adózóna.hu szakértőjéhez forduló vállalkozás munkavállalója több hónapig táppénzen volt 2016-ban. 2017-ben februárban keresőképes lett egy napra. Ám azon a napon ismét beteg lett és másnaptól már felvette az orvos betegállományba. Az első 15 napot betegszabadságként a munkáltató kifizeti, de táppénzre már nem lesz jogosult, mivel kimerítette. A betegsége igen súlyos, nem tudni, hogy mikor lesz újból munkaképes. A vállalat szeretne megválni tőle.

Hajdu-Dudás Mária munkajogász-ügyvéd felhívta a figyelmet munkavállaló keresőképtelensége - függetlenül attól, hogy jogosult-e táppénzre vagy sem - nem eredményezi a munkaviszony megszűnését. A megszüntetésre az általános szabályok szerint felmondással vagy közös megegyezéssel kerülhet sor (az azonnali hatályú felmondást azért nem említhető, mert nem történik munkavégzés).

A felmondást a munkáltató köteles indokolni, mellyel szemben a törvény három együttes feltétel fennállását követeli meg: világosnak, valósnak és egyben okszerűnek is kell lenni. Az indok kizárólag az alábbiakkal összefüggő lehet:

  • A munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, például a munkavállaló megszegi a munkáltató utasításait - ez jelen esetben szintén kiesik.
  • A munkavállaló képességével, például: egészségügyi vagy szakmai alkalmatlanság - előbbihez foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló olyan orvosi véleménynek kell rendelkezésre állnia, mely megállapítja, hogy a munkavállaló az adott munkakör betöltésére nem alkalmas.
  • A munkáltató működésével összefüggő ok, például: átszervezés, minőségi csere, létszámcsökkentés.

Ha a munkáltató felmondást közölne, abban az esetben a felmondási idő a keresőképessé válásától kezdődik el, de legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy év múltával.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez szükséges a munkavállaló hozzájárulása. Ebben szabadon megállapodhatnak az esetleges juttatások mértékében, csak foglalják írásba és rögzítsék a feltételeket.

A keresőképtelenség teljes tartama munkában töltött időnek minősül a munka törvénykönyve szerint, melyre a munkavállalót szabadság illeti meg.