A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A német cégek visszajelzései alapján milyennek látszik a gazdasági, vállalkozási környezet jelenleg? Vannak, akik kivonulást fontolgatnak?

A magyarországi német befektetések meglehetősen széles skálát fednek le, a feldolgozóipar, járműipar mellett a szolgáltató szektorban, energiaágazatban, telekommunikációban is erős a jelenlét. A feldolgozóiparból alapvetően pozitív hírek érkeznek, ahogy az a kamara legutóbbi konjunktúrajelentéséből is kiderült, a munkaerő képzettsége, termelékenysége és motivációja, valamint a beszállítói háttér is túlnyomórészt pozitív értékelést kapott. A feldolgozóiparban ma is versenyképes Magyarország, más ágazatokban, főként a szolgáltató szektorban azonban alacsonyabb az elégedettség. Kivonulásról vagy akárcsak ilyen tervekről nincs tudomásunk, de az ország számára már egy tervezett bővítés elmaradása is elszalasztott lehetőség.

Ennek ellenére felmérésük szerint a német cégek 73 százaléka ma ismét Magyarországot választaná − ez a szám jobb a tavalyinál, de rosszabb az 1998 és 2012 közötti átlagnál...

A 73 százalék is jó aránynak tekinthető, azonban fontos lenne, hogy a fennmaradó 27 százalék elégedettsége is javuljon. A kulcsszó a kiszámíthatóság, az üzleti tervek több évre szólnak, pedig a paraméterek gyorsan és gyakran változnak, ez viszont semmilyen tervezésnek és beruházási döntésnek nem tesz jót.

Látszik valamiféle változás azt követően, hogy a nemzetgazdasági tárca élére Varga Mihály került?

A kormány többször nyilvánvalóvá tette, hogy a konszolidáció időszaka következik, a nemzetgazdasági miniszter is jelezte, szeretne több konzultációt tartani, ennek érdekében például a kamara és a minisztérium közös munkacsoportot is felállított. Korábban a szakképzés átalakításában például szoros együttműködés valósult meg a szaktárca és a külföldi befektetők képviselői között, de az adminisztrációs terhek csökkentése vagy az új munkatörvénykönyv kapcsán is megvolt a hajlandóság a tárca részéről − nem véletlen, hogy felméréseinkben látványosan javult a munkajogi keretek megítélése a német befektetők körében. A költségvetési politika önmagában nem "vállalati téma", közvetlen és közvetett hatásai azonban jelentősen befolyásolják a lehetőségeiket és döntéseiket. Az adóintézkedések, az árfolyamok és a kamatszintek alakulása mind a költségvetési politika függvénye, a kiegyensúlyozottság hosszú távon növekedésbarát környezetet teremt − ebből a szempontból mindenképpen üdvözlendők a magyar kormány ilyen irányú törekvései. Az természetesen már egy másik kérdés, hogy egy-egy intézkedés milyen módon érint egy-egy ágazatot és az milyen hatással van a beruházásokra és a növekedésre.

Súlyukhoz képest alulreprezentáltak a német cégek a stratégiai partnerek között. Milyen gyakorlati hasznuk lehet az ilyen megállapodásoknak?

Az eddigi 28 megállapodásból négy érintett német céget, azt azonban nem tudom megítélni, hogy a kabinet milyen szempontok alapján köti meg ezeket a szándéknyilatkozatokat. Elveikben minden ilyen megállapodás jó, kívánatos lenne azonban, ha olyan üzleti környezet jönne létre, ahol a kontraktusokban foglaltak eleve adottak mindenki számára.

Mi a véleménye a "jó multi−rossz multi" szétválasztásról, a termelő iparágak szolgáltatókkal szembeni pozitív megkülönböztetéséről?

Egy ilyen szétválasztás a mai globális gazdasági szerkezet mellett lehetetlen vagy legalábbis nem célszerű: a feldolgozóipar Magyarországon is a GDP nagyjából negyedét adja, ez hasonló arány, mint például Németországban. A szolgáltató szektort ráadásul a termelőszféra működése is igényli, a két területen szervesen egymás mellett kell fejlődnie. Az egy-egy szektor számára nem megfelelő intézkedések amellett, hogy az adott cégek eredményeire negatívan hatnak, áttételesen más területeken is ronthatják a bizalmat.

A felmérések szerint Magyarország mint kedvelt befektetési célpont egyre hátrébb csúszik a régiós felmérésekben. Hogyan és mikor változhat meg ez a tendencia?

A kilencvenes évek közepén Magyarország volt az éllovas, a "kedvenc", különösen a német cégek számára. Az alap rokonszenv továbbra is él, ezt nem lehet egy-két év alatt leépíteni, ráadásul számos "kemény" jellemző − a földrajzi közelség, a szakképzett munkaerő, az infrastruktúra állapota − is Magyarország mellett szól. A beruházók egy-egy döntés előtt első körben ezeket a tényezőket vizsgálják, ha azonban azok nagyjából hasonlóak a régió országaiban, akkor már a szubjektív tényezők is képbe jönnek. Ma, amikor a környező országok "tárgyi adottságai " alig térnek el, Magyarországról pedig irritáló híreket hallanak az anyacégek, akkor az itteni cégvezető egyre nehezebben tudja csak meggyőzni a központot, így adott esetben inkább más régiós országba megy egy-egy fejlesztés. Voltak már konkrét példák arra, hogy egy-egy vállalat inkább Lengyelországba vagy Csehországba vitte a bővítő fejlesztést.

Hosszabb távon emiatt csökkenhet is a Magyarországra irányuló német működőtőke mennyisége?

A külföldi beruházások alakulása az elmúlt években viszonylag stabil volt, a válság persze csökkenést hozott minden relációban, de aztán visszakapaszkodott a korábbi évek átlagára. A nagyberuházások előkészítése több évet vesz igénybe, így a 2011−2012-ben beérkező fejlesztéseket még korábbi döntések alapján valósították meg, a mostani hatások csak néhány év múlva válnak láthatóvá. Sem óriási kitörésre, sem gyökeres visszaesésre nem számítunk, de az már pozitív eredmény lenne, ha szinten maradna a korábbi volumen. Kisebb-nagyobb bővítésekről folyamatosan kap információt a kamara, kérdés azonban, hogy ezek mennyire tömegesek, mert bár 10-20 millió eurós tételekből is összeállhat egy komoly beruházási tevékenység, az uniós szinten sereghajtó magyar beruházási adatokat csak a külföldiek nem tornázhatják fel. Ahhoz, hogy a belföldi cégek is invesztáljanak, az olcsó forráson kívül megvalósítható projektekre, keresletre, know-how-ra is szükség van, különben a kamatcsökkentések vagy az MNB-program hiába hoz alacsonyabb költségeket.